A békés szándékkal, szövetségkötési ajánlattal érkező követek, követségek sohasem felejtették el jóindulatukat ajándékokkal, sokszor kifejezetten bőséges ajándékkal kifejezni. Az ajándékokat a rómaiak természetes módon viszonozták, ami nemcsak tárgyakban, hanem a követségek fogadásának, elszállásolásának, vendéglátásának módjában is megnyilvánult. Ha azonban csak az ajándékokat nézzük, azt látjuk, mindenféle értékes tárggyal jutalmazták a hűséget. Hogy miféle ajándékokat küldtek egymásnak rómaiak és nem rómaiak, példaként Livius 44. és 45. könyvéből sorolunk föl néhány példát.50 Egy bizonyos Balanus nevű gall fejedelem követségének „a senatus köszönetét fejezte ki, és ajándékokat küldött neki, egy két font súlyú arany nyakláncot, négy font súlyú arany áldozócsészéket, egy díszesen felszerszámozott lovat lovassági fegyverekkel együtt”. (44, 14.) Utánuk „érkeztek meg a pamphyliai követek, akik a Curiában egy húszezer Philippus-aranyból készült koszorút adtak át”, amelyet aztán a capitoliumi Iuppiter szentélyében helyeztek el. Jutalmul „a senatus mindegyiküknek kétezer réz ast küldött ajándékba”. (44, 14.) Perszeusz, akivel ekkoriban háborúzott Róma, szintén nem volt rest, ő „maga a vezetőknek lovakat, lószerszámdíszeket és köpenyeket vitt ajándékba, s valami kevés aranyat, hogy azt néhány ember között szétossza…” (44, 26.) Amikor nem sokkal később Masgaba, Masinissa numida király fia érkezett Itáliába, a rómaiak Puteoliba küldték eléje „L. Manlius quaestort, s pénzzel látták el, hogy az állam nevében fedezze az utazás költségeit Rómába” (45, 13.), majd amikor a senatusban előadta atyja hálás üzenetét, amely igazán jólesett a senatoroknak, hálájukat ajándékokkal is kifejezték: „A senatus határozata alapján utasították a quaestort, hogy vásároljon a király fiának ajándékul száz font ezüstöt, kísérje el őt Puteoliba, fedezze minden kiadását itáliai tartózkodása idején, s béreljen két hajót, amelyen Masgaba és kísérete majd átkelhet Africába. S kísérete minden tagját, szabadokat és szolgákat egyaránt, ruhákkal ajándékozták meg.” (45, 14.) És amikor levelet kaptak Masinissa másik fiától, hogy a vihar hajóikat Brundisiumba sodorta, a senatus ismét csak nem fukarkodott, hanem „L. Stertinius quaestort küldték el hozzá ugyanolyan ajándékokkal, mint amilyeneket fivére kapott Rómában…” (45, 14.)