A rómaiak legjelentősebb ellenfele a köztársaság korában a pun állam, Karthágó volt. Ez az arisztokratikus köztársaság a rómaihoz nagyon hasonló államszervezettel rendelkezett, s hatalmát fokozatosan terjesztette ki Észak-Afrikában, majd az Ibériai-félsziget déli részén. Karthágó különleges sajátossága volt, hogy jelentős befolyásra tett szert a tengeri kereskedelemben, kipróbált tengerészei, jelentős hajóállománya volt, s ennek következtében nagy tapasztalatra tett szert a tengeri hadviselésben is, igen mozgékony és nagy hajóhaddal rendelkezett. A terjeszkedő Róma azonban a Mediterráneum keleti felében több ponton is szembekerült az észak felé kirajzó Karthágóval. Szicília, a Tirrén-tengerben fekvő nagyobb szigetek, Szardínia és Korzika, majd az Ibériai-félsziget jelentette azokat a területeket, ahol a két állam érdekei ellentétbe kerültek egymással. Ezek jellemzően olyan területek voltak, amelyeket javarészt görögök laktak, s amely területeken városállamok próbáltak megkapaszkodni, miközben egységes államszervezet kialakítására még kísérlet sem történt. Az ilyen területek a hódítást professzionális szintre emelő rómaiaknak vagy karthágóiaknak csak ideig-óráig tudtak ellenállni. Ha nyugalomban, viszonylagos biztonságban akartak élni, rákényszerültek, hogy egy nagyobb hatalommal szövetséget kössenek.