A Római Köztársaság egyik legjelentősebb diplomáciai tevékenysége a második pun háború fenyegető közelségében bontakozott ki. Amikor már sejthető/tudható volt, hogy a punok Hannibal vezetésével újra háborúra készülnek, a rómaiak követséget menesztettek a Mediterráneum különböző államaiba, hogy a maguk oldalán szövetséget kovácsoljanak Karthágó ellen. Erről a kísérletről Livius tesz említést A város alapításától című műve 21. könyvében. Rómában a senatus még csak Hannibal fenyegetésének hírét hallotta, amikor úgy határozott, hogy követséget küld Saguntumba, a rómaiak szövetséges hispaniai városába, amelyet Hannibal fenyegetett. A követség azt is feladatul kapta, hogy vonja kérdőre Hannibalt a róla keringő hírek miatt, utána pedig menjen tovább Karthágóba, s lépjen föl szövetségeseik érdekében. A követség azonban a punok támadása miatt majdnem okafogyottá vált, de egy hosszas tanácskozás végén P. Valerius Flaccus és Q. Baebius Tamphilus végül útnak indultak, hogy találkozzanak Hanniballal, és fölszólítsák a római szövetséges Saguntum ostromának befejezésére. Mindkét követ tekintélyes római politikus volt: az előbbi 227-ben töltötte be a consuli tisztet, s meghatározó szerepet játszott a második pun háborút övező diplomáciai tevékenységben. A két követ közül nyilvánvalóan ő volt a tekintélyesebb, mivel társa korábban csak a praetori tisztséget viselte: