V. Philipposz makedón uralkodó gyermekei közt már apjuk halála előtt viszály bontakozott ki az öröklődéssel kapcsolatban. Az egyik fiú, Démétriosz, miután a II. makedón háborúban Róma győzedelmeskedett, túszként a Városba került, ahol jó kapcsolatot alakított ki az uralkodó elittel, s föltételezhető volt, hogy apja halála után Róma-barát uralkodóként ő kerülhet a trónra. A király másik gyermeke, Perszeusz azonban érzékelte a veszélyt, ezért mindent elkövetett, hogy eltávolítsa az útból Démétrioszt, ami koholt vádak és bizonyítékok alapján sikerült is neki Kr. e. 179-ben. A 196-ban aláírt békeszerződés ráadásul megkötötte a kezét a makedón államnak, s ezt Perszeusz nem nézte jó szemmel, szeretett volna kibújni a szerződés jelentette béklyóból és revansot venni Rómán. Pergamon királya, aki Rómával szövetséges viszonyban állt, 172-ben a Városba érkezett, hogy beszámoljon a makedónok készülődéséről, a hazaúton azonban megtámadták és majdnem meggyilkolták. Ez volt a casus belli a rómaiak szemében, s bár Perszeusz még egy követséggel próbálkozott, hogy megelőzze a háborút, Kr. e. 171-ben elkezdődött a III. makedón háború. A rómaiak és a makedónok közt ezután váltakozó szerencsével folyt az elhúzódó küzdelem, s többen sikertelenül próbáltak közvetíteni a szemben álló felek között. Közéjük tartoztak a rhodosziak is. Rhodosz szigete baráti szövetségese volt Rómának, de szövetségese volt a makedónoknak is, ezért kísérletet tett a két fél megbékéltetésére. Livius számol be arról, hogy a háború idején folyamatosan érkeztek a követségek Rómába (44, 14–15.):