Sokat elárul a római diplomáciáról, de különösen Iulius Caesar politikai érzékenységéről a De bello Gallico (A gall háborúról) című művének nyitó eseménysora. Caesarnak hivatala elején azonnal egy rendkívül kényes problémát kell megoldania. Neki mint a hódító rómaiak vezetőjének anélkül kellett rendeznie a konfliktust, hogy veszélybe sodorná szövetségeseit. Dióhéjban összefoglalva a történet a következő: Orgetorix, egy befolyásos és gazdag helvét szeretett volna király lenni. Mikor népe, mivel szűkösnek tartotta azt a területet, amelyet birtokolt, elhatározta, hogy más területre vándorol, őt választották az előkészületek vezetőjének, neki kellett a szomszéd népekkel tárgyalnia. Ezt a közösségi fölhatalmazást Orgetorix a maga céljai elérésére használta föl. A sequanusok közt puccsra vette rá Casticust (apja a rómaiak szövetségese volt). A haeduusoknál ugyanezt tervezte Dumnorix megkörnyékezésével, akinek fivére, Diviciacus volt a törzs vezetője. Diviciacus azonban a rómaiak elkötelezett híve volt, így Orgetorix csak Dumnorixban bízhatott, akihez a lányát is feleségül adta. Végső céljuk a Gallia fölötti hatalom megszerzése volt, e cél érdekében esküdtek össze. Orgetorix azonban lelepleződött, bilincsbe verték, s mielőtt ítélkezhettek volna fölötte, alighanem öngyilkos lett. A költözés tervéről azonban nem tettek le, s még városaikat is fölgyújtották, hogy semmi se marasztalja őket. Lakóhelyük elhagyásakor két út állt előttük: az egyik a sequanusok földjén, a Rhône és a Jura-hegység közt nehezen járható terepen, vagy egy kényelmesebb úton, a római Gallia Ulterior provincián keresztül.