Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

2. Bulimia nervosa

Berkman és mtsai (2006) 38 vizsgálatot elemeztek, főleg felnőtt betegek terápiáját (16–61 év közötti betegeket), összesen 3403 személy adatait vizsgálták.

1430 személy farmakoterápiás vizsgálatban vett részt (12 vizsgálat). Több vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a fluoxetin (60 mg/nap, 6–18 héten keresztül) hatékonyan csökkenti a falásrohamok és az önhánytatás gyakoriságát, és pozitívan befolyásolja az evészavarok pszichés jellegzetességeit rövid távon (Fluoxetine Bulimia Nervosa Collaborative Study Group, 1992; Goldstein és mtsai, 1995). A fluoxetin hatékonynak bizonyult a relapszus prevencióban is (Romano és mtsai, 2002). Sajnos, a vizsgálatokból nem derült ki, mi az optimális kezelés hossza. Hoszszú távú hatékonysági vizsgálatok eddig nem történtek, így bizonytalan, hogy az elért eredmények meddig maradnak fent. Egy-egy vizsgálatban második generációs antidepresszívumok alkalmazása (trazodon, fluvoxamin) hatékonynak bizonyult a falásrohamok és önhánytatás csökkenésében, de ezek csak az első eredmények, s még szükség van a megerősítésükre. Hasonló ígéretes, de megismétlésre váró eredményeket kaptak desipramin, topiramat, ondansetron, brofaromin alkalmazásával.

Bár a gyógyszeres terápia hatékony, teljes tünetmentességet a farmakoterápiával kezelt betegek csak kisebb részénél sikerült elérni, inkább az volt a jellemző, hogy a bulimiás tünetek csökkentek, de valamilyen mértékben még jelen voltak. A lemorzsolódási arány magas volt, és a különböző gyógyszerek között nem volt ebben jelentős különbség.

Hat vizsgálatban kombinált farmako- és pszichoterápiát, vagy az önsegítés valamilyen formáját alkalmazták a bulimiás betegek kezelésében (összesen 1895 beteg). A vizsgálatok nehezen voltak összehasonlíthatóak, mivel jelentősen eltértek egymástól metodológiailag és alkalmazott terápiás módszerek szempontjából is. Ezért ezeket csak külön-külön lehetett elemezni. A KVT és fluoxetin kombinációja, valamint a KVT egyedül jobban csökkentette a falásrohamok és az önhánytatás gyakoriságát, mint a fluoxetin egyedül (Goldbloom és mtsai, 1997). A fluoxetin és az önsegítés kombinációja csak akkor csökkentette hatékonyan az önhánytatást, ha speciális evészavarprogramok részeként szerepelt, ha az önsegítést külön, nem speciális program keretében kombinálták a fluoxetinnel, az nem növelte a terápia hatékonyságát. Olyan esetben, amikor a fenti kezelést háziorvosi praxisban alkalmazták, elfogadhatatlanul magas volt a lemorzsolódás: fluoxetin esetében 70%, a fluoxetint önsegítéssel kombinálva 54% (Walsh és mtsai, 2004).

Berkman és mtsai (2006) a farmakoterápián túl 13 pszichoterápiás, 4 önsegítéssel foglalkozó, egy fényterápiát, egy vezetett imaginációt és egy krízisprevenciós módszert alkalmazó vizsgálatot elemeztek. Összesen 1462 ember adatait vizsgálták (életkor: 17–64 év között).

Több jól kivitelezett vizsgálat megerősítette, hogy a KVT akár egyéni, akár csoportos formában hatékony a falásrohamok és az önhánytatás gyakoriságának csökkentésében, valamint pozitívan befolyásolja az evészavarokra jellemző pszichés mutatókat mind rövid, mind hosszú távon (Wilfley és mtsai, 1993; Agras és mtsai, 2000; Hsu és mtsai, 2001; Wilson és mtsai, 2002; Shapiro és mtsai, 2007; Wilson és mtsai, 2007). Húsznál több randomizált kontrollált vizsgálat támasztja alá, hogy a KVT BN-ban hatékonyabb, mint más pszichológiai vagy gyógyszeres kezelés. A betegek harmadában-felében teljes és tartós remisszió következett be.

Kimutatták, hogy a KVT gyorsabban vezet a tünetcsökkenéshez, mint az IPT, bár hosszabb távú hatékonyságuk hasonló (Fairburn és mtsai, 1991; Agras és mtsai, 2000). Úgy tűnik, a KVT kognitív eleme alapvető a változások szempontjából, mivel a viselkedésterápia magában nem annyira hatékony, mint a KVT. Expozíció válaszprevencióval sem egyedül, sem kognitív terápiával nem jelent előnyt az alap KVT-hez viszonyítva (Carter és mtsai, 2003). Táplálkozási intervenciók a kognitív elemekkel kiegészítve is hatékonyak voltak (Hsu és mtsai, 2001). Az első eredmények azt mutatják, hogy dialektikus viselkedésterápia hatékony lehet a BN kezelésében (Safer és mtsai, 2001). A terápia kezdeti lépéseként ajánlják az önsegítő kalauzok alkalmazását, az IPT-t, vagy antidepresszívumok használatát.

A KVT fejlesztett, transzdiagnosztikus formáját (CBT-E) először a BN kezelésében dolgozták ki (Wilson és mtsai, 2010). A CBT-E-re vonatkozó első randomizált vizsgálat azt igazolta, hogy a kezelés hatékony a jelentős testsúlyhiánnyal nem küzdő (a BMI 17,5 fölött), EDNOS-ban (máshová nem osztályozott evészavarban) szenvedő betegekben, valamint a kezelést befejező bulimiások kétharmadában.

Krízisprevenció nem bizonyult hatékonynak, fényterápia és vezetett imagináció egy-egy vizsgálat alapján rövid távon csökkentette a falásrohamok gyakoriságát (Berkman és mtsai, 2006).

A BN pszichodinamikus terápiájára vonatkozóan kevés adat van. Mitchell és mtsai (2007) a BN kezelését elemző áttekintésükben kiemelik, hogy a választandó kezelésnek a KVT látszik a rendelkezésre álló kutatási adatok alapján. A pszichodinamikus terápiákat is több tanulmány ajánlja a szerzők szerint, de ezek hatékonyságát nem támasztják alá kontrollált vizsgálatok. Lewis és mtsai (2008) rövid távú pszichodinamikus terápiák metaanalízisét elvégezve azt találták, hogy evészavarokra vonatkozóan csak korlátozott számú és inkonzisztens eredmények állnak rendelkezésre.

Az önsegítés hatékonyságára vonatkozó vizsgálatok eredményei nem egységesek. Egy összefoglaló elemzés biztató eredményeket hozott. Perkins és mtsai (2006) az önsegítő módszerek alkalmazását BN-ban, BED-ben, valamint máshová nem osztályozott evészavarban szenvedő (EDNOS) betegeknél elemezték. 12 vizsgálatot értékeltek. Eredményeik szerint nem volt jelentős különbség az önsegítés és a várólista között a tünetmentesség szempontjából, de a depressziót kivéve javultak az evészavar tünetei, és javulás volt tapasztalható az interperszonális működés területén. Más terápiákkal összehasonlítva nem volt jelentős különbség a tünetmentesség, az evészavarok tünetei, az interperszonális működés és a depresszió vonatkozásában. A lemorzsolódási arány sem különbözött szignifikánsan. Ebből a szerzők azt a következtetést vonták le, hogy az önsegítés alkalmazható első lépésként a kezelésben, valamint más terápiák alternatíváját is képezheti.

A terápia integratív megközelítésére utal Murphy és mtsai (2005) vizsgálata. A szerzők a KVT elemeit is alkalmazó integratív pszichodinamikus terápia hasznát értékelték BN-ban és BED-ben. Azt javasolják, hogy a pszichodinamikus megközelítést ki kell egészíteni viselkedéses fókuszokkal és a terápiának időkorlátosnak kell lennie. A szerzők 21 nőbeteg terápiáját elemzik. Mindegyik beteg befejezte a terápiát, és klinikai javulás mutatkozott szignifikáns tünetcsökkenéssel.

Berkman és mtsai (2006) azt is megvizsgálták, hogy milyen tényezők befolyásolják a BN terápiájának hatékonyságát. A farmakoterápiás vizsgálatokban jobban reagáltak a kezelésre azok, akiknél nagyobb mértékű aggódás volt az alak és a testsúly miatt, nagyobb volt a testsúlyuk és hosszabb volt a betegségtörténetük. A pszichoterápiás vizsgálatokban több egymásnak ellentmondó eredmény született, de több vizsgálat megerősítette, hogy rosszabb volt a terápiás eredmény, ha magas volt a falásrohamok gyakorisága és hosszabb a betegségtörténet. Az önsegítés azoknál működött jobban, akiknél magas volt a perfekcionizmus, a kényszeresség, és problémáik voltak a közeli kapcsolatokkal.

A bulimiás páciensek egy része nem reagált sem a gyógyszeres kezelésre, sem a KVT-ra. Sajnos, a fenti vizsgálatokból sem derült ki, hogyan kell kezelni ezeket a betegeket.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero