Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

3. Esetismertetések

Az esetismertetésekben szereplő nevek nem valódiak.

1. eset

1990 szeptemberében találkoztunk a 20 éves Júliával, akinek betegsége már három éve tartott. Felvételkor a testsúlya 27 kg volt, de néhány hónappal korábban 22 kg-ra (!!) is lefogyott (testmagasság: 156 cm, testtömegindex felvételekor: 11,1). Az évek során többször felajánlott pszichoterápiát mind ő, mind családja visszautasította. Végül kórházi kezelésére közvetlen életveszély miatt került sor. A rendkívül zárt családban Júlia bizonytalan önállósodási törekvései kudarcot vallottak. Fizetését, később rokkantnyugdíját szüleinek adta, akik ebből a pénzből öltöztették húgát. A generációs és pszichológiai határok nem alakultak ki. Egymás érzéseit folyamatosan megkérdőjelezték, a közösen hozott megállapodásokat nem tartották be. Élettörténetéből kiderült, hogy anyja számára már a születése is csalódás volt, anyja fiút szeretett volna. Gyakran identifikálták korábban elhunyt fiúgyermekükkel, akiben későbbi támaszukat remélték. Családlátogatás során azt láttuk, hogy a lányszoba háromnegyedét a kövér, 13 éves húg lakja, Júliáé a szoba egynegyede. Amikor felmerült Júliában az elköltözés gondolata, apja a következőket mondta: „Inkább hagyom a fél karomat levágatni, mint hogy a lányom elmenjen.” Júlia otthon maradt, testsúlya hosszú pszichoterápia után 35 kg-ra emelkedett. Az osztályra még háromszor vissza kellett vennünk az évek során visszaesés miatt. Krónikus anorexiás életet él, édesanyjával lakik, apja időközben meghalt.

2. eset

A 21 éves Szonja testsúlya 22,4 kg volt, amikor 1993 nyarán szülei kíséretében megjelent osztályunkon (testmagasság: 168 cm, testtömegindex: 7,9). A lány betegsége már 7 éve tartott. A többszöri intézeti kezeléseket Szonja ismételt szökései szakították félbe. A mintegy 400 km-es út megtétele után, mellyel osztályunkra jutottak, az érkezés utáni percekben Szonja édesanyja zokogva közölte, hogy azonnal elviszi a lányát, mondván: „itt teljesen tönkre fog menni”. A család egy tanyán él. A szülők nagyon fiatalon, mindenféle egzisztenciális háttér nélkül, s kényszerből, a Szonjával való terhesség miatt házasodtak össze. Az évek során egyre rosszabbá vált kapcsolatuk, egyre súlyosabbak lettek a konfliktusok. Szonja betegsége akkor kezdődött, amikor tanulmányai folytatása céljából kollégiumba költözött. Vágyott az önállóságra, de puffer szerepével is végig tisztában volt. Egyrészt csillapította a szülők közötti indulatokat, másrészt bőségesen kivette a részét a közös munkából, melyet el is vártak tőle (25 kg-osan napi öt órát kapált). A családra jellemző volt, hogy a családtagok csak a negatív érzéseiket közvetítették egymás felé. Szonja hét kg-os testsúlygyarapodás után osztályunkról is hazaszökött. Ezután fel-feltűnt az ország egyes pszichiátriai osztályain, de lényeges változásról nincs tudomásunk.

3. eset

A 19 éves Rózsa 1995-ben azért került felvételre, mert az utóbbi időben csak folyadékot fogyasztott, testsúlya 26 kg volt (testmagasság: 160 cm, testtömegindex: 10,2). Betegségének öt éve alatt ambuláns és kórházi kezelése is volt, de az utolsó alkalommal édesanyja hazavitte azzal az indokkal, hogy inkább otthon haljon meg, mint megbolonduljon a kórházban. A szülők önálló lakást nem tudtak teremteni, így a család az anyai nagymamánál lakik, akivel a szülők anyagi viták miatt hosszú időn keresztül még beszélő viszonyban sem voltak. A kétszobás ház egyik szobájában lakik a nagymama Rózsával. A nagymama nemcsak lakóterét, de a közeli óvodából hordott egyadagos ételét is megosztotta unokájával. A két szoba lakói közti feszültséget Rózsa egyre csökkenő testsúlya háttérbe szorította. Az osztályon életveszélyes belgyógyászati szövődmények (szívritmuszavar) után 19 kg-ot gyarapodott a testsúlya, de lelkileg továbbra is igen beszűkült állapotban volt, amikor a saját és valamennyi hozzátartozója kifejezett követelésére hazament. Egy év utáni információink szerint jól érezte magát, a nagymamával lakott, testsúlya nem csökkent. Később fényképet is küldött magáról, állapota rendeződött.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero