Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

6.3.2. Önmegtagadás

Látszólag önközpontú viselkedésük ellenére az anorexiás betegek számos megközelítésben önzetlen, mások szolgálatában saját igényeikről megfeledkező altruistákként jelennek meg (Bruch, 1973; Guisinger, 2003). Jack (1991) szerint a saját igények elcsendesítése főleg nők körében gyakori kognitív stratégia, melynek kétarcú alkalmazásával a személy – bizonyos gondolatok, érzések és cselekedetek kiszorítása árán – fenntarthatja intim kapcsolatainak biztonságát, ám ennek árnyoldala a saját érzések elnyomása, leértékelése, a depresszió. Anorexiások gyakran nem tudják érvényesíteni saját érdekeiket bűntudat nélkül. Érdekeiknek – köztük önéheztető magatartásuk mögötti szándékaiknak – tagadása önzetlen hozzáállásuk kifejezése is lehet. Minél erősebb az altruizmus, annál közelebb kerül a beteg a halálhoz, bár ezt nem feltétlenül megnövekedett öngyilkossági arányként kell értelmezni. Úgy tűnik, hogy az anorexiás annak a dilemmának a csapdájában van, hogy vagy teljesíti mások elvárásait, vagy belesüpped a nemlétbe (Kreitler és mtsai, 2003). Központi fogalmak továbbá az önfeláldozás és az önbüntetés – a családi környezetből származó magas elvárások vélt vagy valós megsértéséért. Számos anorexiás titokban bevallja, hogy azt gondolja, nem érdemli meg az ételt, de ha rákérdezünk a viselkedésére, tagadja, hogy túl vékony lenne (Marcus és Wiener, 1989).

Néhány betegben az önbüntetés aspektusa vallási meggyőződésükhöz vagy a viselkedés más területeire is kiterjedő aszketizmushoz kapcsolódik. Huline-Dickens (2000) az idealizáció folyamataként értelmezi a vallási aszkézis és az anorexiások magatartásának közös vonásait. Azon „páciensek” számára, akikben az AN a vallási meggyőződés részévé válik, az aszkézis szolgáltatja személyes meggyőződésük keretét. Hozzáállásuk az önmegtagadással, magas erkölcsi mércék elérésévél, a nemtelenségre való törekvéssel, a test és lélek szembeállításával jellemezhető. Ha a betegség a vallási meggyőződés részévé válik, az jelentős kihívás elé állítja a „szekularizált” betegségmodelleket követő terapeutákat. Goodsitt (1977) egyik betege például a következőket mondta, amikor szembesítették alultápláltsága és fokozott fizikai aktivitása miatti szívizomelhalásával: „Ez az orvosom baja, nem az enyém. Ha Isten azt akarta volna, hogy meghaljak, már úgyis meghaltam volna.” – És a felsorolt kockázatokkal mit sem törődve folytatta fizikai aktivitását.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero