Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

6.4. Autonómia és kontroll

Bár a betegek nehezen ismerik be, sokukat büszkeséggel, különlegességérzéssel tölti el anorexiás létük, betegségükre teljesítményként, nem pedig szerencsétlenségként tekintenek (Vitousek és mtsai, 1998). Giordano (2005) az AN-t a kontroll és a kiszolgáltatottság egyidejű jelenlétének kontroll-paradoxonaként írja le: a beteg bámulatos önuralmának eredménye kényszerítőleg ható titokzatos erőként uralkodik a beteg felett. A betegség tagadása és a jóllét makacs állítása, mellyel mások róla való vélekedéseit elutasítja, eszköz a páciensek számára, hogy egy látszatidentitást építsenek ki magukról, melyet foggal-körömmel védenek, ha mások megkérdőjelezik azt.

Lawrence (1979) úgy véli, hogy az anorexiások tehetetlenségérzésüket próbálják legyőzni azáltal, hogy erejüket az önuralmuk bizonyításába fektetik: így válik az önmegtagadás az önbecsülés eszközévé. Szerinte a terápiát önként kereső betegeket a kontroll érzésének elvesztése viszi orvoshoz. Paradox módon az anorexiások önuralom iránti vágya azt váltja ki, hogy viselkedésüket a környezet (először családjuk, később a segítő személyzet) egyre jobban kontrollálja, egészen a kényszergyógykezelésig.

Más megközelítésből az AN az én és a többiek közötti határ hangsúlyozásaként is felfogható. Tranzakcionális keretben a betegség lázadásként fogható fel a túlkontrollálónak érzékelt szülők ellen – az anorexiás nem eszik édesanyja jelenlétében, de lehet, hogy titokban habzsolja az ételt (Kreitler és mtsai, 2003). A külső szemmel tragikomédiába hajló mozzanatok – például ahogyan a csontsovány szakács eteti a famíliát – ellenére a legtöbb anorexiás véresen komolyan veszi az étel és a testsúly körüli játszmáit, néhányan rálátnak ezek bizarr voltára. Az anorexiás személy önmagában nagy paradoxon: a „szupernormális”, példaszerű, modellértékű viselkedés, a könyörtelen logika, a tökéletesség és a sokoldalúság látszata szerencsétlen módon találkozik egy jó adag „őrültség”-gel.

Jeammet (1981) szemléletében az anorexiás beteg hozzáállása a serdülők harcra provokáló attitűdjeihez hasonló. Kommunikációja paradox: sorvadt teste segítségért kiált, ám szavaival lerázza környezetét. Ezen az ellentmondásos üzeneten keresztül próbálja egyszerre megőrizni saját magáról, mint erős és független személyről alkotott hitét, valamint a környezetével való kapcsolatra való igényét, így kötve kompromisszumot a függőség igénye és az autonómia vágya között.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero