Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

8. Következtetések: a tagadás jelentősége a terapeuta-beteg kapcsolatban

Világos, hogy a betegség elutasítása AN-ban nem egy állandó, minden-vagysemmi elven működő viszony, hanem dinamikus folyamat, ami különböző szinteken valósul meg, különböző jelentései vannak különböző kontextusokban, sokféle funkcióval szolgál, adaptívval és maladaptívval egyaránt, és nagyon változatos lehet időbeli lefolyása. Különösen AN-ban kell azzal számolni, hogy akik visszautasítják a segítségkeresést, vagy nem fogadják el a segítséget, a saját dolgukkal akarnak foglalkozni (önsegítés), mintegy megerősítve mély igényüket az önmeghatározásra. Gyakorlatlan klinikusok hajlamosak arra, hogy túl gyorsan megkérdőjelezzék a beteg kompetenciáját, jóllehet a saját hozzáállásukat kellene megkérdőjelezni. A legtöbb vita kiindulási alapját egy mondatban össze lehet foglalni: bízhatunk-e az AN-ban szenvedő betegünkben? A jelen dolgozat szerzőjének következtetése: bízhatunk bennük, annyira, amennyire ők bíznak bennünk!

A látszólagos egyszerűséggel, ahogy a klinikumban gyakran használják a fogalmat, erős kontrasztban áll érdekes komplexitása. Talán más szóra lenne szükségünk, olyanra, amely kifejezi az érem pozitív oldalát is. A tagadás alapvetően a megerősítése az ellenkezőjének, mint amit tagadnak: az ember, aki tagadja a betegségét, egy egyéni valóságot teremt, illetve az egészség idioszinkráziás illúzióját. Elfogadott, hogy komolyan hátrányos lehet, de lehet erős adaptív funkciója is, amit értékelnünk kell (Vandereycken, 2005).

A tagadás valamilyen célt szolgál: lehet a ragasztó, ami összetartja az összetört önbecsülési rendszert. Ezért nagyfokú támogatásra van szükség, amikor a páciens elkezdi megérteni a betegségét. Azonban azzal kommunikálni, akinek evészavara van, de tagadja betegségét, nem egyszerű. A szeretteinek, akik körülveszik a pácienst, három dolguk van: támogatónak kell lenniük és törődniük kell vele (különben nemtörődömnek tűnhetnek), empátiát kell kifejezniük és megértést (ha nem, akkor a szokásos válasz: „nem értesz meg engem”), és végül: meg kell mondani az igazat (különben a tagadás fenn fog maradni). A támogatás és megértés kontextusán belüli konfrontáció kulcsponti lehet a probléma megértésének folyamatában. Legvilágosabban a következőképpen foglalható össze a tanulság a klinikusok számára: legfőképpen pozitív attitűd kérdése a dolog. A többi módszer figyelembe vételéhez javasoljuk az olvasónak Vitousek és kollégái nagyon hasznos közleményeit (Vitousek és mtsai, 1991; 1998).

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero