Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

1. Bevezetés

Napjainkban a túlsúly és az elhízás egyértelműen kihívást jelent az orvostudomány és a pszichológia számára, mert terjedése járványszerű méreteket ölt világszerte. A Centers for Disease Control and Prevention felmérése szerint 2008-ban az Egyesült Államok 32 államában az elhízás előfordulási gyakorisága 25% vagy annál nagyobb volt, néhol elérte a 30%-ot is (CDC, 2009). Európában az elhízás prevalenciája a férfiaknál 4,0–28,3%, a nőknél pedig 6,2–36,5% között alakul, magasabb előfordulási arányokkal a közép-, kelet- és dél-európai országokban (Berghöfer és mtsai, 2008). Hazánk az európai országok között a felső harmadban helyezkedik el; a 2003-ban végzett Országos Lakossági Egészségfelmérés (OLEF) eredményei szerint a nők 29%-a, a férfiak 38%-a túlsúlyos, és mindkét nemben elhízottnak tekinthető kb. minden ötödik felnőtt (Boros, 2005).

Az elhízás az anyagcsere-folyamatok genetikai, központi idegrendszeri, endokrin és környezeti hatásokra létrejövő zavara, amely az energiabevitel és az energiafelhasználás közötti egyensúly megbomlása következtében lép fel (Halmy, 1996; 2008). A WHO (1998) felosztása alapján a testtömegindex (BMI) 18,5–24,9 közötti értéke jelenti a normális testsúly tartományát. A 25,0–29,9 közötti érték a túlsúlyt, a 30, illetve az efeletti érték pedig az elhízást (obezitás) jelenti. Az elhízás tartományán belül további kategóriák különíthetőek el. A BMI 30–34,9 közötti értéke az I. fokú (enyhe), 35–39,9 közötti értéke a II. fokú (középsúlyos, vagy beteges), 40 illetve efeletti értéke pedig a III. fokú (extrém vagy morbid) obezitást jelöli (Szumska, 2006). Tanulmányunkban a túlsúly kifejezést BMI=25–30, az elhízás vagy obezitás szót BMI>30 esetén alkalmazzuk.

A napjainkra világjárvánnyá vált elhízás krónikus állapot, amelyet a sokféle és súlyos egészségügyi szövődményre való tekintettel az Egészségügyi Világszervezet a tíz legsúlyosabb betegség közé sorolt (WHO, 1998). Az elhízás kialakulásában genetikai, fiziológiai, pszichológiai, kulturális és társas tényezők egyaránt szerepet játszanak (Friedman és Brownell, 1995); az örökletesség becsült értéke a testtömegindex esetében 25–90%; a test zsírtömege és a testzsírszázalék kapcsán 68–75% (Halmy, 2008). Az öröklődés mellett az életkor előrehaladásával fellépő természetes súlygyarapodás (évi 30 dkg), a fizikai aktivitás csökkenése, a mozgásszegény életmód, az energiában gazdag táplálkozás, valamint számos pszichés tényező is szerepet játszik a súlyfelesleg megjelenésében. Ezek között megemlítendő a stressz, a kimerültség, a magányosság, az örömforrások beszűkülése, továbbá az elhízott egyénekre jellemző evési stílus: a külső ingerekre való nagyfokú fogékonyság, az étel látványának való ellenállás képtelensége és táplálékfogyasztás olyan helyzetekben is, amikor az illető nem éhes. Gyakori az önkép, testkép zavara, valamint a rendszeresen elfogyasztott étel mennyiségének alulbecslése (Brownell és Wadden, 1992; Halmy, 1996; 2008; Túry és Szabó, 2000). A pszichés tényezőknek és az életmódnak tehát döntő jelentősége van, mivel módosítható kockázati tényezőt jelentenek.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero