Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

5. Eredményességi vizsgálatok

Az obezitás kezelési módszerei közül a viselkedésterápia eredményességéről készült a legtöbb felmérés. A vizsgálatok során konzisztensen alátámasztást nyert a viselkedésterápia hatékonysága az elhízás kezelésében. Az eredmények szerint a viselkedésterápia mérsékelt fogyást, a kezdeti testsúly kb. 10%-os csökkenését eredményezi (Jones és Wadden, 2006; Wing, 2004). Minél hosszabb a kezelés, annál jelentősebb a testsúlycsökkenés mértéke, valamint a pszichológiai jóllét fokozódása (hangulatzavar csökkenése, kielégítőbb interperszonális kapcsolatok stb.). Meglehetősen nagy a bizonytalanság azonban azon a téren, hogy egyénenként mitől függ a súlycsökkenés mértéke; leginkább a kezdeti fogyás mértéke és az önmegfigyelés tűnik leginkább megbízható prediktornak. Meglepő módon a személyiségvonások, a pszichopatológiai állapot, a falásrohamok jelenléte, a szigorú diéta vagy a folyamatos diétázás alapján nem lehetett megbízható előrejelzéseket kialakítani (Wilson, 1995). A 3.3. táblázatból látható, hogy a programok hossza és ezzel párhuzamosan a súlycsökkenés mértéke is megháromszorozódott a hetvenes évektől. Emellett azonban aggasztó, hogy a kezdő súly nagyfokú növekedésével párhuzamosan a lemorzsolódás aránya megkétszereződött.

3.3. táblázat: Az obezitás viselkedésterápiás kezelésének metaanalízise (Jones és Wadden, 2006, 32. old. nyomán)

	1974	1985-87	1991-95	1996-2002
Tanulmányok száma	15	13	5	9
Minta nagysága	53,1	71,6	30,2	28,0
Kezdő súly (kg)	73,4	87,2	94,9	92,2
Kezelés hossza (hét)	8,4	15,6	22,2	31,4
Súlycsökkenés (kg)	3,8	8,4	8,5	10,7
Heti súlycsökkenés (kg)	0,5	0,5	0,4	0,4
Lemorzsolódás (%)	11,4	13,8	18,5	21,2
Utánkövetés hossza (hét)	15,1	48,3	47,7	41,8
Súlycsökkenés az utánkövetésnél (kg)	4,0	5,3	5,9	7,2

Cooper és mtsai (2003) kritikai megjegyzése a viselkedésterápiával kapcsolatban, hogy az ülések alkalmával nem mérik fel sem azt, hogy a foglalkozás témája kapcsolatban van-e az egyes résztvevők egyéni problémáival, sem pedig azt, hogy vajon a résztvevők tökéletesen elsajátították-e valamely ülés anyagát/tartalmát, mielőtt áttérnek a következőre. Kétségtelen előnye azonban a csoportterápiának, hogy a csoportülések a társas támogatás és felelősség párosítását nyújtják (Jones és Wadden, 2006). A csoportterápia költséghatékonyságára jó példa Renjilian és mtsai (2001) vizsgálata, akik azt találták, hogy a csoportos kezelés megközelítőleg 2 kg-mal több fogyást eredményezett, mint az egyéni terápia. Ez még azon páciensek esetében is igaz volt, akik jelezték, hogy az egyéni kezelést részesítik előnyben, de akik random besorolással a csoportos feltételbe kerültek. Ezek a személyek többet fogytak, mint azok, akik az egyéni kezelést preferálták és azt is kapták.

Mivel a fogyókúraipar és a különféle testsúlycsökkentő programok szinte mindegyike kizárólagos sikerrel kecsegteti az érdekelt személyeket, hatalmas profitot eredményez s emellett nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért a fogyasztók védelmében 1990-ben számos szakértő bevonásával az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (Food and Drug Administration) kidolgozta az ún. „Michigan irányelvek”-et (Drewnowski, 1995). Végső formájában a „Michigan irányelvek” a következőképp foglalják össze az eredményes felnőtt testsúlycsökkentő programok alkotóelemeit: megfelelő szűrés, egyénre szabott kezelési terv, teljes körű tájékoztatás, ésszerű célsúly (egyéni és családi adatoktól, testmagasságtól stb. függően), kis lépések elve a testsúlycsökkenésben, amely nem lehet heti egy kg-nál több, minimum napi 1000 kcal bevitel orvosi felügyelet nélkül, kiegyensúlyozott étrend és diéta, táplálkozási ismeretek, testmozgás (legalább hetente ötször), viselkedésterápiás elemek. Az étvágycsökkentők ellenjavalltak, testsúly fenntartásra irányuló intervenciók szükségesek az elért testsúly hosszú távú megtartásához.

A viselkedéses kezelések eredményei azonban nem bizonyultak kedvezőnek hosszú távon. A sikeres súlycsökkenést ugyanis paradox módon csaknem mindig visszahízás követi. A 20–30 hétig tartó viselkedésterápiával kezelt páciensek jellemzően az elvesztett súlyuk 30–35%-át hízzák vissza a kezelést követő évben (Wing, 2004). A visszahízás lelassul ugyan az első év után, de az 5. évnél a páciensek több mint 50%-a valószínűleg visszatér a kezelés előtti testsúlyához (Jones és Wadden, 2006). Byrne és mtsai (2004) adatai szerint a kezelés utáni első évben a lefogyott súly kb. felét visszanyerik a személyek. 3–5 évvel a kezelés után a páciensek túlnyomó többsége (85%-a) visszatér a kezelés előtti testsúlyához, vagy akár meg is haladja azt.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero