Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

9. Az elhízás kezelésének kognitív viselkedésterápiás megközelítése

Noha az elhízás viselkedésterápiája magában foglal kognitív elemeket, a hangsúly a kezelésben a maladaptív táplálkozási viselkedés megváltoztatására irányul. Cooper és mtsai (2003) új modelljükben a visszahízásban szerepet játszó kognitív folyamatok elemzése alapján kiemelt figyelmet szentelnek a kognitív folyamatokkal történő munkának az elhízás kezelésében. Ezek a kognitív viselkedésterápiás eszköztár jól ismert lépései: a fenntartó folyamatok konceptualizálása, illetve a problémaviselkedést fenntartó kognitív, affektív és viselkedéses mechanizmusok megváltoztatása, mivel a hosszú távú viselkedésváltozásnak előfeltétele a diszfunkcionális hiedelmek és attitűdök megváltozása, azaz a kognitív változás. A kezelést elhízott egyének (BMI = 30–40) elsősorban nők számára tervezték, és az alábbi három, elkülönülő elemet tartalmazza:

A fogyás és a testsúlymegtartás világos elkülönítése.1 Az első fázisban (17 ülés 30 héten keresztül) a cél a fogyás; ezt követi a második, a súly megtartásának fázisa (7 ülés 14 hét alatt).
Az első, fogyási fázis során azonosítani a testsúlymegtartás elfogadásának lehetséges kognitív akadályait: (1) az irreális testsúlycélok meghatározása és mérséklése; (2) a testképpel kapcsolatos aggodalmakkal való megbirkózás; és (3) a kliens elsődleges céljainak közvetlen meghatározása. Tehát már az első fázisban megjelenik a fogyáson túl a külső megjelenés, az önbizalom, a kapcsolatok minősége, a testi állóképesség növelésének témája, a kezelés során elért változások felismerése, értékelése, valamint a nem megváltoztatható dolgok elfogadása. Természetesen fontos terápiás cél a testsúly feletti kontroll kialakítása.
A hatékony súlykontroll fázisa a szükséges viselkedéses készségek és kognitív válaszok elsajátítására és gyakorlására irányul.

Kiemelendő, hogy a terapeuta minden feldolgozott téma esetében arra bátorítja a klienst, hogy amennyiben szükséges és lehetséges, törekedjen a változtatásra, de amennyiben nincs mód a változásra, fogadja el azt.

Az elhízás kognitív viselkedésterápiája lényegesen különbözik a jelenleg széles körben elterjedt viselkedésterápiás megközelítéstől. Elsősorban egyéni terápiás helyzetben alkalmazzák, szemléletében hasonlít az evészavarok kognitív viselkedésterápiás kezeléséhez. A kognitív munka centrális szerepet tölt be, az alkalmazott stratégiák és folyamatok modulokba szerveződnek, amelyeket rugalmasan alkalmaznak az egyes kliensek szükségleteinek megfelelően. A terápia folyamata Czeglédi (2007) részletes elméleti és gyakorlati ismertetésében olvasható, ezért itt csak a leglényegesebb lépésekre térünk ki. A terápia két részből áll: (1) fogyási szakasz, ami 24–30 hétig tart és öt modult foglal magában; (2) súlymegtartási szakasz. A fogyási szakasz tartalmilag nem különbözik az elhízás standard viselkedéses kezelésétől: a kezelés kezdete, a fogyás elérése és fenntartása, a fogyás akadályainak azonosítása és a velük való megbirkózás, az egészséges táplálkozás illetve a fizikai aktivitás növelése.

A fogyási szakasz végének három modulja már a testsúly megtartását készíti elő: a testkép elfogadását, reálisabb célsúlyok kitűzését és az elsődleges célok elérésének módját.

Testkép elfogadása. Mivel az elhízott személyek gyakran teljesen elkerülik a testük megmutatásával járó helyzeteket; túl gyakran ellenőrzik a testméretüket; vagy visszatérő negatív, becsmérlő gondolataik vannak a megjelenésükkel kapcsolatban, a cél az önelfogadás növekedésének elősegítése. Ennek során foglalkoznak a kedvezőtlen testkép kialakulásában szerepet játszó és a negatív testképet fenntartó tényezőkkel, valamint a testkép javítására szolgáló intervenciókat alkalmaznak. Ez gyakran több hetet vesz igénybe, és csak akkor vezetik be, amikor már megindult a fogyás (tapasztalatok szerint a 8–20. hét között).

Reálisabb célsúlyok kitűzése. Ennek döntő jelentősége van a későbbiek szempontjából, ezért a cél annak elősegítése, hogy a résztvevők megfelelőbb célsúlyt tűzzenek ki és fogadjanak el maguk számára, valamint hogy felismerjék, hogy számos elsődleges céljuk elérhető a fogyásuktól függetlenül. Ez a téma a 12–20. hét között kerül bevezetésre, és párhuzamosan fut a testkép elfogadásának témájával.

Elsődleges célok elérése. Az elsődleges célok azok a célok, amiket a személyek elérni remélnek a fogyásuk eredményeképpen (például önértékelés növelése, interperszonális kapcsolatok javítása). A szerzők érvelése szerint, ha a súlycsökkenés az egyedüli téma, akkor más fontos célokat esetleg nem érintünk, és ezért megoldatlanok maradnak a kliens problémájának olyan részei, amelyek a kezelésre motiválták. Ez további fogyási kísérletekre sarkallhatja a klienseket, ami viszont alááshatja a sikeres súlyfenntartást. Ugyanakkor a páciensek elsődleges céljainak explicit megfogalmazása és sikeres elérése nagyobb valószínűséggel eredményez elégedettséget a súlycsökkenésükkel, még akkor is, ha kevesebb, mint amit eredetileg szerettek volna. Az elsődleges célok lehetnek absztraktak (például önbizalom növelése) és konkrétak (például ruhaválaszték bővítése). Összetett cél esetén részcélok felállítására bátorítják a személyeket. Az azonosított elsődleges célok a kezelés további céljaivá válnak a saját jogukon, de soha nem kerülhetnek előtérbe a fogyás elérésének, illetve ezután a testsúly megtartásának céljához képest. A célok megvalósítása során a problémamegoldási megközelítést alkalmazzák. A szerzők megfigyelése szerint az elsődleges célok megvalósítása gyakran erősíti a fogyás és súlyfenntartás irányában tett erőfeszítéseket is.

A kezelés második fázisa az elért fogyás megtartására irányul és a hosszú távú testsúlykontrollhoz szükséges készségek elsajátítására és gyakorlására.

A testsúly rendszeres ellenőrzése (mivel ez a hosszú távú testsúlykontroll egyik legfontosabb tényezője és előrejelzője).

A megfelelő kognitív válaszok alkalmazása. (Az elért fogyás értékelése, például: „soha nem leszek olyan csinos, mint Marilyn Monroe, de azért már most sokkal jobban nézek ki, mint 120 kg-osan.”)

Viselkedéses készségek alkalmazása a testsúly jelentős ingadozásának minimalizálása és a jelentős változások korrigálása céljából. (A testsúly stabilizálása az egészséges táplálkozási szokások és mozgástudatos életmód segítségével – ez központi jelentőségű a kezelés második fázisában.)

Konkrét célsúly-tartomány (4 kg-os intervallum) meghatározása és egy súlymonitorozó rendszer kialakítása. A kliensek megtanulnak különbséget tenni a jelentős súlyváltozás és a jelentéktelen súlyingadozás között; továbbá összeállítják a korrektív tevékenységek, forgatókönyvek listáját.

A jövőre való felkészülés, és a táplálkozási napló vezetésének leépítése (mivel a táplálékbevitel részletes önmegfigyelés nélkül történő kontrollálása a hosszú távú testsúlymenedzseléshez szükséges készség).

Súlymegtartási terv elkészítése. Ezt a kliens és a terapeuta közösen dolgozza ki, s egyik része a súlyfenntartással, másik része pedig a visszaesések megelőzésével foglalkozik.

A csoportos 24–26 hetes viselkedésterápiához képest az elhízás kognitív viselkedésterápiája lényegesen hosszabb, 44 hétig tart: 6x1 óra az első hat hétben, 16x1 óra a 7–38. hétig (ülések kéthetente) végül az utolsó két ülés (2x1 óra) háromhetente történik. Tehát itt is a fokozatosság elve érvényesül a kezelés befejezésében, ezzel is elősegítve a személy önkontrollját és önállósodását.

Noha a szerzők hangsúlyozzák az általuk kidolgozott kognitív viselkedésterápia különbözőségét a viselkedésterápiától, maguk is elismerik a két megközelítés hasonlóságait. Cooper és mtsai (2003) a teljes viselkedésterápiás eszköztárat megtartva, emellé emelik be a kognitív terápiás módszereket. Mindkettő problémaorientált kezelés, a jelenre és a jövőre fókuszál, együttműködő terápiás kapcsolattal és kölcsönös felelősségvállalással dolgozik a változás irányában. S végül mindkettő a bizonyítékokon alapuló módszerek közé tartozik (Cooper és mtsai, 2003; Reever, 2008; Perczel Forintos és Czeglédi, 2009; Werrij és mtsai, 2009).

A szerzők szerint három fő különbség létezik: (1) a testsúly megtartása kevésbé megerősítő, mint a fogyás, részben azért, mert kevesebb bátorítást, támogatást kapunk benne másoktól; (2) a testsúly megtartásának folyamata inkább határozatlan idejű, semmint időben behatárolt; (3) a testsúly fenntartása magában foglalhatja olyan testsúly és alak elfogadását, amelyet korábban elfogadhatatlannak tartottunk.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero