Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

10. Programozott testedzés vagy mozgástudatos életmód?

A rendszeres fizikai aktivitás és az ebből származó egészségügyi előny növeli az alapanyagcserét, megőrzi vagy akár erősíti az izomzatot, javítja a testösszetételt (csökken a test zsírtömege), csökkenti a vérnyomást és a koronária betegségek megjelenésének valószínűségét, javítja az inzulinérzékenységet és a vércukorszint stabilizálódását. A pszichés előnyökre példa a szorongás csökkenése, a kedélyállapot javulása és az önértékelés növekedése (McInnis és mtsai, 2003; Rippe és Hess, 1998).

A Dietary Guidelines for Americans 2005 című kiadvány és az Amerikai Sportorvosok Kollégiuma egybehangzóan heti 3–5 nap, 30–60 perces, mérsékelt intenzitású aktivitás folytatását írja elő a kardiorespirátoros edzettség javítására az egészséges túlsúlyos vagy elhízott felnőttek számára (McInnis és mtsai, 2003).

Az elhízott emberek azonban többnyire inaktívak. Egyeseket súlyfeleslegük (és néha más egészségügyi probléma is) olyannyira korlátoz, hogy képtelenek akár a gyalogolásra is. Sokan még az aktivitás elképzelését is kínosnak és kellemetlenek találják – ebben jelentős szerepet játszhatnak a korai kellemetlen, stigmatizáló élmények – ezért nem hajlandóak tornázni menni, az uszodáról nem is beszélve (Buckroyd és Rother, 2007). A tradicionális, formalizált testgyakorlás ajánlása számos további akadályba ütközhet, mint amilyen például az időhiány, a társas támogatás hiánya, a sportolási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya, vagy akár a zord időjárás. Ennek ellentéteként megjelent a mozgástudatos életmód megközelítés, amely a formális aktivitás (testedzés) alternatíváját képviseli a fizikai aktivitás növelése tekintetében (Dunn és mtsai, 1999). E megközelítés lényege, hogy arra bátorítjuk a személyeket, hogy a mindennapokban keressék a lehetőséget a mozgásra és energiafelhasználásra akár még rövid időtartamra is (például séta a következő buszmegállóig, a lépcső használata) azzal a céllal, hogy a nap folyamán összegyűjtsék a szükséges aktivitás mennyiségét.

A mozgástudatos életmódot vizsgáló randomizált kontrollcsoportos felmérések alátámasztják e szemlélet létjogosultságát. Andersen és mtsai (1999) 40 elhízott nővel folytatott 16 hetes standard viselkedésterápiás kezelést. Az 1200 kalóriás diéta mellett a résztvevők egyik fele strukturált fizikai aktivitásban vett részt, azaz heti három alkalommal 45 perces aerobik edzésben részesültek egy táncstúdióban. A résztvevők másik fele ugyanezen diéta mellett azt az utasítást kapta, hogy növelje a mérsékelt intenzitású fizikai aktivitását napi 30 perccel. A személyeket arra bátorították például, hogy a rövid távolságokat inkább gyalog, semmint autón tegyék meg, vagy használjanak lépcsőt a felvonó helyett. E kísérlet eredményei szerint az életmód aktivitással kiegészített diétás program ugyanolyan hatékonynak bizonyult a súlycsökkenés elérésében (kb. 8 kg) és egyes mért egészségi mutatók (szisztolés vérnyomás, szérum lipid szint, lipoprotein szint) javulása tekintetében, mint a formális testedzéssel kiegészített diétás program. Az egyéves utánkövetésnél mindkét csoport mutatott némi visszahízást, ugyanakkor az életmód aktivitás csoportba tartozók tendenciaszinten jobban megtartották az elért fogyást, mint a programozott testedzésben részesült társaik.

Dunn és mtsai (1999) az előzőnél jóval nagyobb, 235 egészséges, ülő életmódot folytató felnőtt férfiból és nőből álló mintán folytatták le vizsgálatukat az „Active project” keretében és a fentiekhez hasonló eredményeket kaptak. Emellett az is alátámasztást nyert, hogy a mozgástudatos életmód kialakítása ugyanolyan hatékony a jótékony változások előidézésében a fizikai aktivitás, a kardiorespirátoros edzettség, a vérnyomás és a testösszetétel tekintetében, mint a strukturált, formális testgyakorlás. Mivel ez az elhízott személyek számára sikerélményt és az önhatékonyság érzését nyújtva megerősítő hatású, további tényezőként hozzájárulhat a sikeres, hosszú távú súlycsökkenéshez és annak fenntartásához.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero