Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

1. Legyen-e kezelés – ha igen, miért nem? A látszatkezelés csapdája

A terápia eldöntése előtt sokszor nem veszik figyelembe, hogy nem mindig érdemes terápiát ajánlani. Ha a család nem motivált, akkor nem valószínűsíthető a terápiás siker. Ez esetben egyéni terápia még mindig szóba jöhet. Előfordulhat az is, hogy mindenféle pszichoterápia ajánlása szükségtelen vagy felesleges, rossz esetben éppen paradox hatású.

A pszichoterápia, ezen belül a családterápia old meg minden emberi problémát. A kezdő terapeuták szokásos – mondhatni: normatív – lelkesedése azzal az illúzióval járhat, hogy mindenre alkalmas gyógyító eszköznek tekintik a családterápiát. A családterápia azonban a humán segítés egyik formája, nem több. Ha a terapeuta tudja is, hogy mit kell tennie, nem biztos, hogy ezt el lehet fogadtatni egy családdal.

A veszélyeztető állapotú betegek kezelésében gyakran komoly etikai nehézségek adódnak, amelyek általában a terápia visszautasítására, illetve a forszírozott kezelésre vonatkoznak. Súlyos, vitális veszélyeztetés esetén a beteg akarata figyelmen kívül hagyható. A kórházi felvétel kérdése is felmerül súlyos állapot (jelentős testsúlyvesztés, napi több hányás, öngyilkossági veszély stb.) esetén. Fontos azonban, hogy ilyenkor is próbáljunk terápiás szövetséget kötni a kliens egészséges én-részével. Azt mondjuk például a betegnek, hogy őt 95%-ban elfogadjuk olyannak, amilyen, mert sok pozitív vonással rendelkező, értékes ember. A maradék 5% pedig nem ő, hanem az anorexia („akit” meg is lehet személyesíteni, nevet adni neki), s nekünk vele van bajunk, nem a beteggel. Rábírhatjuk a beteget, hogy az igazi énjével fogjon össze velünk a benne 5%-nyi teret elfoglaló betegség ellen. Ezt a stratégiát a beteg vagy a hozzátartozó telefonon való bejelentkezésekor is alkalmazhatjuk. Az én-részek ilyen arányaira utalás szándékos: a betegnek azt kell sugallnunk, hogy őt javarészt elfogadjuk olyannak, amilyen, s a betegség csak kis hányadot jelent benne. Nem lenne jó azt mondani, hogy 50-50% az igazi énje és a betegség közötti arány.

Néha nem érdemes vállalni a terápia elkezdését. Frances és Clarkin (1981) összefoglalja azokat a helyzeteket, amelyekben pozitív okokból célszerű visszautasítani a kezelést.

Megvédeni a beteget az iatrogeniától.
Elhalasztani a terápiát alkalmasabb időszakra.
Megvédeni egy előző kezelés eredményét.
Elkerülni a látszatkezelést.
Megadni a betegnek azt a lehetőséget, hogy spontán is javulhat.

Álljon itt két példa a fentiek alátámasztására. Az esetleírásokban álnevek szerepelnek, néhány fontos személyes adat megváltoztatásával.

Anita, egy 18 éves anorexiás lány kórházi kezelés alatt állt, majd mérsékelt javulás után elbocsátottuk és a már megkezdett családterápia ambuláns módon folytatódott. Az egyik ülésen feladatokat kaptak, amelyek lényege az volt, hogy Anita kapjon nagyobb felelősséget a család hétköznapi dolgaiban. Legközelebb semmi változás nem volt, Anita testsúlya nem változott, elakadt a fejlődés. A szülők azt mondták, hogy nem akarják most terhelni, mert érettségire készül. Ekkor a terápia folytatását őszre halasztottuk, megadva azt a lehetőséget, hogy érettségizzen le, s majd ősszel megnézzük, hogyan legyen tovább. Amikor ősszel visszatértek, kiderült, hogy sikeresen leérettségizett, majd a család is jobban bevonta az otthoni házimunkákba, nem kímélték, mint egy kisgyermeket, több felelősséget kapott. Ekkor testsúlya már rendben volt.

A következő történetet már leírtuk ( Túry, 2005 ). Laura 17 éves volt, két éve anorexiás. Sokat javult, kezelték már. Már csak 2-3 kg hiányzott a normális testsúlyhatárhoz, s a menzesze sem jött még meg. Szülei azért hozták, hogy az evészavar-részlegünkön hátha végleges gyógyuláshoz tudjuk segíteni.

Nagy lendülettel hozzáláttunk a családi konzultációkhoz. Laura ellenállt, ebben semmi meglepő nem volt. Mivel nem hízott, arról beszéltünk szüleivel, hogy korlátozni kellene a testmozgást, hiszen még anorexiás, ha nem is életveszélyes állapotban. Kiderült, hogy diszkóba szokott járni, hajnali kettőig. Abban maradtunk, hogy ez nem lenne jó, ha gyarapodik a súlya, akkor persze mehet.

Legközelebb arról számoltak be, hogy Laura mégis eljárt a diszkóba hajnalig, mert a szülők a lányuk zsörtölődése miatt engedtek a nyomásnak és elengedték. Sőt: még elengedték volna tolmácsolni is Franciaországba (francia anyja révén Laura kétnyelvű). Amikor pedig egyszer meglátogattuk őket, akkor az apa nem volt otthon; csak hazatelefonált, hogy megérkeztünk-e már. Előre nem jelezte, hogy nem lesz otthon, különben újabb időpontot egyeztettünk volna.

Mindebből az derült ki számunkra, hogy a szülők kis lépést is nehezen tudnak vállalni a haladás irányában, s mintha nekünk, terapeutáknak lett volna fontosabb, hogy Laura meggyógyuljon. A látszatkezelés felismerésével a kezelést itt megszakítottuk. Megőriztük a korábbi kezelés során elért eredményt, de a család igazi motiváltságának a hiányában túlzott terápiás aktivitás nem volt célszerű.

A terapeuta gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy tennie kell valamit, de nincs tapasztalata egy betegség kezelésében, vagy más okból nem vállalná szíve szerint a terápiát. Az egészségügyi ellátó rendszer működészavarai például ahhoz vezetnek, hogy nem jut pszichoterápiára idő, nincsenek specializált ellátóhelyek. Ilyen esetekben gyakori a látszatkezelés: „legalább történik valami a beteggel”. Ez az önfelmentés sokszor eredménytelen kezeléshez vezet.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero