Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

4. A krónikus terápia csapdája

Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amelyek hosszas terápiáról szólnak. A beteg akár évek óta jár például egyéni terápiára, s nincs tüneti változás. Ebben a krónikus lefolyásban szerepet játszhat az is, hogy a terapeuta nem tudatosan bár, de asszisztál a tünetek fennmaradásához. Sokszor kiderül, hogy az egyéni terápiát folytató terapeuta nem kérdezi meg a betegtől a testsúlyát, illetve ő sem méri meg. Emögött az a szokásos terapeutai racionalizáció van, hogy nem érdemes a felszíni tünettel sokat foglalkozni, hanem célszerű a terápiás fókuszt a mögöttes, lényegi tartalmakra helyezni. Természetesen alapvető, hogy a tünet jelentésével tisztában legyen a terapeuta, s a mélyebb dinamikában érjen el változást. Ugyanakkor az, ha a terapeuta ezt lineáris gondolkodással próbálja megérteni, s nem tudja a tünet súlyos voltát helyén kezelni, akkor a beteg megnyugszik, hogy végre nem törődnek a testsúlyával. Ez azt jelenti, hogy a terapeuta asszisztál a kórkép kronicizálódásához. A mély dinamika megértése és kezelése nem jelentheti azt, hogy a tünetről el kell feledkezni. A tünetbe ugyanis bele lehet halni – ez az AN esetében egyáltalán nem üres riogatás, ugyanis a betegek 8%-a a betegségkezdet után tíz évvel már nem él. Súlyos terapeutai mulasztás, ha nem törődnek a testsúly alakulásával. Lázas betegség esetén is meg kell mérni a beteg lázát, s annak megfelelően alakítani az antibiotikus terápiát. A testsúlymérés kiiktatása a terápiás munkából – szupervizori tapasztalatok alapján – igen gyakran azon alapul, hogy a terapeuta nem akarja vállalni az ellenálló beteggel a legkisebb (néha egyenesen szükséges) konfrontációt, ezért tudattalanul kiszolgálja a beteg patológiás igényeit (ez a kollúzió tipikus példája). Fontos hangsúlyozni, hogy ez a konfrontáció nem éles, hanem a fent említett stratégián alapul (szövetségkötés a beteg egészséges én-részével), így csak a beteg én-résznek szól a konfrontáció.

Az integratív betegség-megközelítés és kezelés azt jelenti, hogy a terapeuta komplex szemléletével kézben tudja tartani a mélylélektani és a tüneti szintet egyaránt. Sok terapeuta folytat úgy terápiás munkát a beteggel, hogy „nem alacsonyodik le” arra a szintre, hogy a felszínesnek vélt tünettel foglalkozzon. Ez igen komolyan veszélyeztetheti a beteg állapotát, s a krónikus betegséglefolyásnak kedvez.

Itt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy vannak hosszú ideig, akár több éven át tartó terápiák is. Nem a hosszú terápiák ellen hozzuk fel ezeket az érveket, hanem az átgondolatlanul, a terapeuta tudattalanjából származó csapdák alapján végzett terápiákra utalva vetünk fel kritikus elemzésre alapot adó jelenségeket.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero