Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

6. A team hasításának csapdája

Ha többen kezelik a beteget, gyakori a kiskapuzás, a terapeuták kijátszása. A beteg engedélyt kér az egyik terapeutától valamire, például arra, hogy kimehessen a boltba vásárolni. Ha a terapeuta gyanútlanul megengedi ezt, kiderülhet, hogy a másik terapeuta feltételhez kötötte az osztályról való eltávozást. Járóbetegek esetében is előfordul ez, ha a beteg és családja családterápiára jár, ugyanakkor a beteg részt vesz egyéb pszichoterápiás munkában is, például csoportterápiában. Ha ketten kezelik a beteget – ami a legtöbbször akkor fordul elő, ha gyógyszeres kezelésre is szükség van, ugyanakkor a pszichoterápia szintén lényeges – akkor terápiás háromszögről van szó. Ilyen esetekben minden lényeges körülményt meg kell beszélni a terapeuta-társsal, egyébként az információk elcsúsznak. Az egyik terapeuta lesz a „jó” terapeuta, mert megenged valamit, a másik pedig a kegyetlen, aki nem érti meg a beteg problémáját.

Ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére két stratégiát ajánlanak. Az egyik a központi terapeuta kijelölése, aki minden információt összegyűjt, ő köt szerződést kisebb-nagyobb kérdésekben is a beteggel. A központi terapeuta nem feltétlenül egy magas presztízsű szakember, hanem fiatal terapeuta is lehet, aki a vitás kérdéseket szükség esetén megbeszéli szupervizorával. Nem előnyös tehát az a helyzet, hogy az osztályvezetőtől kér engedélyt egy beteg (hogy kórházi példával éljünk), aki jóhiszeműen bár, de másképp dönt, mint amit a betegnek a terapeutájával történő korábbi szerződése indokolna. A munkahelyi hierarchia ne írja felül a terápia vezetésének stratégiáját.

A team hasításának problémái szupervíziót, Bálint-csoportban való részvételt indokolnak. A szupervízió az evészavaros betegekkel folytatott terápiának is elengedhetetlen velejárója.

A másik stratégia a team hasításának megakadályozására az, hogy minden esetben a team dönt, kizárólag közös döntés létezik. Ha felmerül valamilyen igény a beteg részéről, például a korábbi eltávozás, akkor a team együtt beszéli meg, mi legyen a közös döntés. Ebben az esetben hangsúlyozni kell a közös szót. A team akár többször is összeül napjában, ha a helyzet úgy kívánja, s a döntés után nincs „kibeszélés” a csoportból. Ez azt jelenti, hogy minden teamtagnak vállalni kell a közös döntés felelősségét. Nem mondhatja a betegnek például azt, hogy: „én bizony hazaengedtem volna Önt a hétvégére, de a team másképpen döntött, fogadjuk el ezt így”. A helyes válasz ilyenkor az, hogy a team úgy döntött, hogy ezt a hétvégét még a kórházban kell tölteni (s a terapeuta is elfogadja a közös döntést).

Az evészavarban szenvedő betegek mesterei a team hasításának. Ugyanez fordul elő akkor is, amikor terapeutaváltás következik be. Sok krónikus beteg már több terápiában vett részt. Gyakori, hogy a beteg kritizálja a korábbi terapeutát. Ez esetben is a pszichoterápiás etika szabályait kell szem előtt tartanunk (Vandereycken és Meermann, 1984).

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero