Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

8. A családi strukturális diszfunkciók csapdái

Minuchin a pszichoszomatikus zavarokban a következő öt családi diszfunkciót figyelte meg: összemosottság (enmeshment), túlvédés (hiperprotektivitás), rigiditás, konfliktuskerülés, a gyermek bevonása a szülői konfliktusba. Ezek igen gyakorlatias vonatkozásokkal bírnak, mindegyikhez konkrét intervenciókat is társíthatunk. Ugyanakkor jellegzetes csapdahelyzetet is jelenthetnek a családterápia során (Minuchin és mtsai, 1995).

Az összemosottság a generációk közötti tisztázatlan határokra vonatkozik. Ennek jele a többes szám első személy használata, azaz a szülő így fogalmaz a gyermekével kapcsolatban. A másik a gondolatolvasás: a szülő válaszol a gyermek helyett. Ha ekkor végighallgatjuk a szülőt, ő feljogosítva érzi magát, hogy rendszeresen így kommunikáljon. Érdemes szelíden megkérni arra, hogy adja meg az esélyt a gyermeknek, hogy ő fogalmazza meg, mit is szeretne mondani. Ezzel az autonómia folyamatát erősítjük. Csapda, ha ilyen esetekben mégis a szülővel kommunikálunk és kihagyjuk a gyermek véleményét. A gyermeknek az az érzése támad, hogy nem veszik kellően figyelembe az ő érzéseit, véleményét, a felnőttek összejátszanak. Ha megtapasztalja, hogy végigvárják, amit mondani akar, s nem hagyják helyette a szülőt beszélni, ez azt jelenti, hogy megkapta az őt illető respektust, s a terápiába vetett bizalmát erősítjük.

A másik fontos jellemző a túlvédés. Ez az összemosottsággal is szorosan öszszefügg. Gátja az autonómiát célzó törekvéseknek. Ennek a csökkentése csak úgy lehet sikeres, hogy a szülői kompetenciaérzést nem akarjuk csorbítani. Ha a szülő szemrehányást érez a terapeuta részéről, mert nem jól bánik a gyermekével, akkor ez meggátolhatja a terápia folytatását. Meg kell tanítani a szülőt arra, hogy miért éri meg neki az, ha gyermeke önállóbb lesz. Itt azt a csapdát figyelhetjük meg, hogy túl direkt módon próbálja a terapeuta a túlvédést csökkenteni, a szülőt „lebeszélni”, aki viszont úgy érzi, hogy ő mindent megtesz a gyermekéért, s az nem lehet rossz. Segít a winnicotti „elég jó szülő” fogalma: ne legyen tökéletes, mert az nyomasztó lehet a gyermek számára. Adjon esélyt a gyermeknek az önállósodásra, hogy később jobban meg tudja állni a helyét az élet viharai közepette.

A merevség a következő szempont. A korábbi merev szabályokon való változtatás szükségességét el kell fogadtatni a családdal, s ebben sokat segíthet az, hogy a jövőbeli változások szükségszerűségéről beszélünk.

A konfliktuskerülés is gyakori, s terápiás helyzetben azzal a csapdával járhat, hogy a konfliktusoktól félő család a terápiás ülésen is igyekszik elkerülni a nyílt feszültséget, ezért nem hagyja végiggondolni a feszült helyzetek lehetséges okait, korai zárás következik be. A terapeuta akkor segít a legtöbbet, ha pozitív keretben képes a konfliktus természetét a családdal együtt elemezni.

A gyermek bevonása a szülői konfliktusba a trianguláció káros formája. Fel kell készítenünk a családot arra, hogy a páros konfliktusokat az érintett két személy egymás között oldja meg. Az a törekvés, hogy valakit bevonjanak a szülők a konfliktusuk kezelésébe, terápiás helyzetben oda vezethet, hogy az egyik szülő maga mellé igyekszik állítani a terapeutát. Ez a koalícióképzés tipikus formája, amit a terapeutának kerülnie kell. A pozitív újrakeretezés ilyen esetekben sokat segíthet.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero