Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

19. Hogyan kezelhető az evészavarban szenvedő betegek ellenállása?

Az evészavarok természetrajzához tartozik a betegek ellenállása, s erre a fentiekben sok példa volt. Általános pszichoterápiás üzenete is van Goldner és mtsai (1997) részletes útmutatójának, amelyben összefoglalják ajánlásaikat a terápiás ellenállásra vonatkozóan.

1. Őszinte szövetségre kell törekedni a beteggel.

Ebben segít a probléma externalizálása: az AN olyan nehéz helyzetet jelent, mely keresztezi az egyén életét, de nem azonosítható a beteggel. Ez csökkenti a hibáztatást és lehetővé teszi a kezelőnek, hogy szövetséget kössön a beteggel az AN ellen. Példa: „úgy tűnik, az AN börtönben tartja Önt és nehézzé teszi a kezelés vállalását”.

2. Azonosítani kell a visszautasítás okait.

Sokan félnek az ismeretlen kezeléstől. Mások attól tartanak, hogy a korábbi kezelések negatív élményei megismétlődnek. Mivel az AN-s betegek nehezen kommunikálnak, aggályaikat is nehezen fejezik ki.

3. Az ajánlott kezelések gondos magyarázatát kell biztosítanunk.

4. Legyünk készek a tárgyalásra.

kezelés bizonyos aspektusairól sok beteg tárgyalni akar. Gyakran jó ötleteik vannak. A kezelőszemélyzetnek olyan atmoszférát kell teremtenie, amely biztosítja a tárgyalókészséget.

5. Az autonómia elősegítését a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell.

Ha korlátozott is a beteg a döntéshozatal bizonyos vonatkozásaiban, sok fontos döntést hozhat kezelésére és felépülésére vonatkozóan. Amint lehet, járóbetegként érdemes kezelni.

6. Mérlegelni kell a kezelés kockázatát és előnyeit.

kezelés forszírozása csak akkor fontolható meg, ha az intervenció előnyei nagyobbak, mint a nem-kezelés előnyei, és a kezelés kockázatai.

7. El kell kerülni a harcokat és a taktikázást.

Az erőharc a tünetek eszkalálódásához és a terápiás szövetség aláásásához vezet.

8. Egyensúlyt kell találni a kontroll és a kontroll átadása között.

Flexibilisnek kell lennünk, de a reális korlátozást következetesen tartani szükséges.

9. Biztosítani kell a beteget, hogy a kezelések nem büntetőek.

kezeléseknek támogatniuk kell a beteg önbecsülését.

10. Be kell vonnunk a családot.

beteg és a család közötti feszültség miatt is szükség van erre.

11. Etikai és jogi felvilágosítást és támogatást kell nyújtanunk.

Segít a formális etikai döntési folyamat. Tanácsot lehet kérni jogi szakemberektől.

12. Csak akkor döntsünk a forszírozott kezelés mellett, ha a kezelés visszautasítása súlyos kockázatot jelent.

Értékeljük a differenciált kezelés lehetőségét krónikus AN-ban.

13. Az ellenállást és a tiltakozást fogjuk fel fejlődési folyamatnak.

betegek később elfogadhatják a kezelést, fokozatosan ráébredhetnek a betegség veszélyeire. Fontos időzíteni az intenzív intervenciók alkalmazását: a tiltakozás után hamarosan elfogadás következik.

Nagyon fontosnak látszik az, hogy a betegekben a betegség megítélésére, a betegségtudatra vonatkozóan kettős könyvelés van. Egyrészt makacsul ragaszkodnak az evészavaros identitáshoz, az evészavar diktálta viselkedésekhez, másrészt a lelkük mélyén érzik, hogy betegségről van szó, amelyen változtatni kellene.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero