Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

3. A betegek valósághoz való viszonya

A betegség belátásának több szintje létezik: a tünetek belátása (annak felismerése, hogy mentális betegségben szenved a személy), valamint a kezelés szükségességének belátása. Ennek hiánya felfogható önelhanyagolásként, vagy a saját egészség védelmének az elmulasztásaként. Melamed és mtsai (2003) szerint az AN bizonyos életveszélyes helyzetekben pszichotikus betegség, melyet a viszonylag ép (azaz a testsúllyal kapcsolatos témáktól eltekintve téveszme- és érzékcsalódás-mentes) gondolkodás helyett az aktuális viselkedés ártalmassága alapján kell megítélni. A szerzők az önsértő szkizofréneknél alkalmazotthoz hasonló, szigorú felügyeletet követeltek a súlyos anorexiás betegek számára.

Az anorexiások saját állapotukra vonatkozó torz értékelése számos vita tárgya a szakirodalomban. Bruch (1978) a sovány test hamis szubjektív megítélését téveszmének tartotta, mely az észlelt valóság megtagadásából adódik: „tudja, hogy túlságosan sovány mások szemében, de saját maga másként érzi ezt”. Ezzel az AN-t a pszichózisok csoportjába sorolná. Kritikusai közül Casper (1987) ezt a véleményt azzal bírálta, hogy a torzult testkép kivételével minden egyéb valóságérzékelési funkció zavartalanul működik. Az anorexiások gyakori tükörbe nézését, sorvadt testük iránti csodálatukat, egészségük hangoztatását korlátozott, de meglévő betegségbelátásnak tulajdonította. Még súlyos anorexiás betegeknél is található helytálló önreflexió az érzelmi állapotuk bizonytalansága, szeszélyességük, magányosságérzésük és alacsony önbecsülésük tekintetében. Az anorexiások vizuálisan érzékelik a testüket, de nem „érzik” a soványságot. Vizsgálatukban a testméret túlbecslése korrelált a betegség tagadásával (Casper és mtsai, 1979).

Tan és mtsai (2003a) a kórkép sajátosságaira az egoszintonicitásban keresnek választ: szerintük ebben a betegségben a páciens a betegségét önmaga részeként értelmezi, és függetlenül a kezelés előnyeitől és a betegség fennmaradásának kockázatától, a kezelés elfogadásáról való döntésüket súlyosan terheli az az érzés, hogy önmaguk egy részét adják fel. Veale (2002) javaslata szerint az egoszintonikus megszállottságot túlértékelt gondolatokként érdemes kezelni, ezeket a téveszmék és a rögeszmék közé sorolja. Hasonló határeseti, túlértékelt gondolatokat leírtak testdiszmorfiás zavarban, valamint kényszerbetegségben is. Ezek alapján felmerül, hogy a korábban kategorikusan elkülönített pszichotikus/nem-pszichotikus határvonalat kontinuumként célszerű kezelni a belátás különböző mértéke szerint (jó belátás/kevés belátás/téveszmés–pszichotikus gondolkodás – Phillips, 2004).

Hasonlóan vitatott terület az evészavarokban, különösen bulimiában (Lightstone, 2004), de AN-ban is gyakori disszociatív színezetű kijelentések („az a személy ott a tükörben nem én vagyok”) és disszociatív jellegű tünetek (fájdalommal, éhséggel szembeni közömbösség, a test jelzéseinek lehasítása a tudatról) besorolása, melyek az önkárosítás jegyeit hordozzák. Vandereycken (2005) szerint előbbiek a közömbösség gondolatán keresztül kapcsolódnak a betegség tagadásához, a pszichológiai mechanizmus pedig hasonlít egyfajta látótérkieséshez, melynek létrejöttében a valóság egyéni színezetű, önszuggesztió következtében létrejött torzításai állnak.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero