Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

2. Az izomdiszmorfia terápiája

Az ID kezelésére vonatkozó irányelveket még nem dolgozták ki. Mivel az ID etiológiájában és tünettanában hasonlít az evés- és testképzavarokhoz, így irányadóak lehetnek az e zavarok kezelésére vonatkozó alapelvek és terápiás lehetőségek.

Fontos megjegyezni, hogy az ID-ban szenvedő férfiaknak nincs betegségtudatuk, maladaptív viselkedésük többnyire ego-synton, aminek következtében ritkán fordulnak szakemberhez. A segítségkérés útjában álló akadályokat a következőkben lehet összefoglalni:

Társadalmunkban egyre nagyobb szerepet kap a szép és ápolt külső, azonban a férfiaknak a testükkel kapcsolatos aggodalmaik még mindig a feminizálódás gyanújával járnak.
Mivel az ID rejtett betegségnek számít, így a zavarban szenvedő férfiak gyakran úgy érzik, hogy ők az egyedüliek, akik ezektől a tünetektől szenvednek.
Az izmos, szépen kidolgozott férfitest társadalmi értéknek számít, s mivel sok férfi évek fáradságos munkájával törekszik elérni az ideális testalkatot, ennek következtében természetesnek élhetik meg az ID tüneteit.
Az ID-s férfiakat kifejezett nemiszerep-konfliktus jellemzi, ami tovább csökkenti a segítségkérés esélyét.

A betegségtudat hiánya és a társadalmi akadályok mellett további nehézséget jelent a segítségkérésben az, hogy a terápiában töltött idő csökkentené a testépítéssel töltött időt, ami jelentős distresszt okoz. Amennyiben az ID-ban szenvedő férfiak mégis szakemberhez fordulnak, gyakran teszik azt másodlagosan kialakult zavarok – például depresszió, szorongás, párkapcsolati problémák –, vagy a környezet nyomása miatt.

7.1. táblázat: Az izomdiszmorfia javasolt diagnosztikus kritériumai (Pope és mtsai, 1997)

A személy túlzottan sokat foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a teste nem eléggé szikár és izmos. A jellemző társult viselkedések magukba foglalják az órákig folytatott súlyemelést és az étrendre fordított túlzott figyelmet.

Az aggodalmaskodás klinikailag jelentős distresst vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren, amelyet a következő négy kritérium közül legalább kettő jelez:

2a. Az egyén gyakran felad fontos társas, foglalkozásbeli, vagy rekreációs tevékenységeket, mert kényszeres szükséget érez, hogy betartsa edzési és étkezési menetrendjét.

2b. Az egyén kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben teste ki van téve mások tekintetének, vagy ilyen helyzeteket csak jelentős distress-szel vagy szorongással vállal.

2c. A testméret vagy az izomzat elégtelensége miatti aggodalmaskodás klinikailag jelentős distresst vagy rosszabbodást okoz társas, foglalkozásbeli, vagy más fontos téren.

2d. Az egyén annak ellenére folytatja az edzést, speciális étkezést, vagy ergogen (teljesítménynövelő) szereket használ annak ellenére, hogy tudomása van a nemkívánatos testi és lelki következményekről.

Az aggodalmaskodás és a viselkedések elsődleges központja az, hogy a személy túl kicsinek vagy elégtelen izomzattal rendelkezőnek tartja magát. Ez elkülöníthető a kövérségtől való félelemtől, mint az anorexia nervosában észlelhető, vagy a külső megjelenés más szempontjai miatt fennálló elsődleges aggódástól, mint a testdiszmorfiás zavar más formáiban.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero