Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

3. Terápiás alapelvek

Mivel az ID-ban szenvedő férfiak kifejezetten ambivalensek a terápiával szemben, így a terápia elején alkalmazott motivációs interjú technikák növelik a terápiával szembeni elköteleződést és segítenek megértetni a terápiával járó előnyöket (Greenberg és Schoen, 2008). Emellett az ID-s férfiak nagyfokú nemiszerep-konfliktust tapasztalnak meg, ami jelentős mértékben csökkenti a pszichológiai segítségkérés esélyét (McCreary és mtsai, 2005). Mivel ellenállás tapasztalható a terápiával szemben, ezért a nem-specifikus pszichoterápiás technikák alkalmazása hasznos lehet a terápiás elköteleződés és a terápiás változás elősegítésére. Ezen technikák közé tartozik a segítségkérés átkeretezése: tulajdonképpen maga a segítségkérés annak a bizonyítéka, hogy egy férfi a kezébe veszi az irányítást a tünetei felett és aktív tevékenységet fejt ki a jólléte érdekében (Greenberg és Schoen, 2008).

A terápia kezdeti szakaszában a férfiaknak gyakran azzal az ellentmondással kell megküzdeniük, mely a férfiakkal kapcsolatos elvárások – dominancia, magabiztosság, függetlenség, realizmus – és a terápiás légkör között feszül. A terápia során például előfordul, hogy beszélni kell az érzésekről, fel kell adni a kontrollt, sérülékennyé válhatunk, s ezek ellentmondanak mindannak, amit a férfi a szocializációja során megtanult (Robertson és Fitzgerald, 1992). Ezért a terápiás kapcsolat kialakítása ellenállásba ütközhet a páciens részéről. Ez megnyilvánulhat a terápiás ülések elmulasztásában, a túlzott higgadtságban, vagy akár acting outban is annak érdekében, hogy a páciens tudattalanul megakadályozza az érzelmi kötelék kialakulását.

A terápiát hasznos a terápiával kapcsolatos elvárások és fantáziák megbeszélésével kezdeni, illetve annak tisztázásával, hogy miben tud a terápia segíteni. Ezek áttekintése lehetőséget teremt arra, hogy a terapeuta korrigálja a páciens irreális elvárásait és úgy módosítsa a terápiát, hogy az jobban illeszkedjen a pácienshez (Mahalik és mtsai, 2003).

A terápia kezdeti szakaszában fontos feltérképezni a páciens férfiidentitását és szocializációs tapasztalatait, így például azokat a kortárshatásokat (gúnyolódások és megszégyenítések a páciens gyerekkori soványsága vagy kövérsége miatt) és fontos eseményeket, melyek összefüggésben állhatnak a testképzavar kialakulásával.

A páciensnek a terapeuta testére és megjelenésére vonatkozó áttételeit szintén fel lehet használni a terápia folyamán. Például előfordulhat, hogy a páciens saját testét a terapeutáéhoz hasonlítja, érdeklődik a terapeuta edzési szokásairól, vagy kikéri a terapeuta véleményét a saját testalakját/izmosságát illetően. A terapeutának ilyenkor segítenie kell a pácienst abban, hogy felismerje azon feltételezéseit, gondolatait és érzéseit, amelyeket a terapeutának tulajdonít. Ez esetben hasznos lehet a nyílt beszélgetés a mindezek mögött húzódó kisebbrendűségi érzésről. A másokkal való összehasonlítgatás káros természetének visszatükrözése hozzájárulhat a páciens problémájának tudatosításához.

Andersen (1986) kihangsúlyozza azt, hogy az evés- és testképzavarral küzdő férfiak számára a distresszel való megküzdés egy módját jelenti a betegségük, így a terápia egyik központi témája lehet a mindennapi stresszel és élethelyzetekkel való megküzdés egy hatékonyabb formájának elérése. Az evés- és testképzavarral küzdő férfiaknak nehézségeik vannak az érzéseik felismerésével és kifejezésé vel, beleértve a szexuális érzéseket is. Mindezek mellett az intellektualizáció és a perfekcionizmus tovább nehezíti a szoros interperszonális kapcsolatok kialakítását. Ezért a szociális és szexuális élet feltárása, a szocializációs folyamatról és a szerepmodellekről való beszélgetés alapvető része a terápiának. Szintén elengedhetetlen a családi helyzet, a családon belüli interakciók, kommunikációs stílus feltárása, ami informatív lehet a terapeuta számára a testképzavar kialakulását illetően. Esetenként tanácsos lehet a család bevonása a terápiás folyamatba, főként a visszaesés megelőzése kapcsán kiemelt szerepe lehet a támogató környezetnek.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero