Túry Ferenc, Pászthy Bea (szerk.)

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Pszichodinamikusan orientált terápia

Az ID pszichodinamikusan orientált terápiája során figyelembe kell venni a korai-bontakozó szelf sérülésének lehetőségét, mivel a szelf fejlődési zavarai hatással lehetnek a testi identitás alakulására (áttekintés: Babusa és Túry, 2007). Ennek értelmében amennyiben a pszichés realitás integrálása tökéletlen, úgy a testnek túl nagy szerep jut a szelférzet folytonosságának biztosításában. Ezen felül a mentalizációs készség hiánya esetén a test központi szerepet kap a szelfreprezentációban. Ez serdülő- és ifjúkorban kritikus tényező lehet, mivel a testi változások jóval nagyobb identitásváltozással járnak számukra, mint azok számára, akiknek fejlett a pszichológiai szelfjük.

Mivel a saját testi állapot döntő jelentőségű lesz a szelf szempontjából, így azok a tudatállapotok, amelyek nem képesek gondolatok vagy érzelmek formájában reprezentálódni, a test által fejeződnek ki. Ezáltal az erő, a testméret, a vonzó testalkat túlzott jelentőséget kap. A test mint a belső jólét, személyes erő, önértékelés hordozója jelenik meg. A test a személyiség kifejezőjévé válik. Amennyiben valaki nem képes gondolatokat és érzelmeket reprezentálni, akkor az egyetlen lehetőség számára az, hogy testi élmények segítségével teszi azokat kontrollálhatóvá.

Fonagy (1998) modelljében a szülői érzelemtükrözésnek döntő szerepe van az érzelmi állapotok tudatosításában, az affektív kontroll és a mentális világ megértésének kialakításában. Ha a szelf-fejlődés során sérülés következik be, úgy a pszichológiai szelf kidolgozatlan marad és csak a fizikai szelfen keresztül tapasztalhatják meg önmagukat. A szteroidhasználat további problémákat is felvethet, mivel pszichiátriai kezelést igénylő állapotokat is okozhat (például hipománia, depresszió). A pszichológiai szelf kidolgozatlanságából adódóan ezek az érzések – levertség, depresszió, dühkitörések – megnevezhetetlenek, elbeszélhetetlenek maradnak, így a betegek a pszichológiai szelfjüket ért hatásokat csak testi úton tudják levezetni, kommunikálni. Az ID-ban szenvedők önmagukat nem képesek belülről érzékelni, így önmaguk átélését kívül keresik. Folyamatosan másokból kell reakciókat kiváltaniuk és el kell érniük, hogy tárgyként kezeljék őket, mivel saját szelfjüket fizikai létezőként élik meg.

A pszichoterápia elsősorban a mentalizáció kialakítására és a kötődési kapcsolat megteremtésére irányul (Fonagy és mtsai, 2001). A kötődési kapcsolat olyan interperszonális kontextust hoz létre, amelyben lehetővé válik a mentális állapotok megértése, s amelynek során a terapeuta szisztematikusan elősegíti a mentalizáció kibontakozását. Így a terapeuta következetesen tükrözi, elismeri és megnevezi a páciens mentális állapotait és érzéseit, továbbá összeköti a belső állapotait a viselkedésével. Ezáltal a páciens képes lesz megérteni és címkézni saját emocionális állapotait. A terapeuta mentalizáló hozzáállása révén a páciens önmagát gondolkodó, érző emberként tapasztalja meg. Ez a tapasztalás a szelfbe való integrálódással képessé teszi a pácienst a saját belső világának és a külvilágnak a kifinomultabb átélésére.

Az evészavarok pszichoterpiájának aktuális kérdései

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 725 9

A jelenlegi összeállítás 13 fejezetben taglalja az evészavarok pszichoterápiájának legkülönbözőbb kérdéseit. Természetesen nincs szó arról, hogy teljességre törekedtünk, annyira sokszínűvé vált a pszichoterápia alkalmazása e krónikus pszichoszomatikus zavarokban. A fejezetek különböző terápiás lehetőségeket, gyakorlati ötleteket nyújtanak, s egy-egy új irányt is kijelölnek a pszichoterápiás kutatások alapján. Az első fejezet Walter Vandereycken professzor írása a betegségtagadásról – ő a nemzetközi evészavar-kutatás egyik vezéralakja (mellesleg a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagja). A téma a betegségtudattal nem rendelkező anorexiások megértésében és kezelésében alapvető. A második fejezet szintén elméleti jellegű, s a pszichoterápiás folyamat során jelentkező ellenállást tekinti át. A harmadik fejezet is nagy gyakorlati fontosságú, az elhízás kognitív terápiáját mutatja be. A negyedik fejezet egy hazánkban még kevéssé ismert pszichoterápiás eljárást ismertet, az interperszonális pszichoterápiát. Ezután az ötödik fejezetben a családterápia gyakorlati vonatkozásainak, a lehetséges csapdáknak az áttekintését találja az olvasó. Az új információs technológiák pszichoterápiás alkalmazásáról szól a hatodik, angol nyelvű fejezet. Mivel az angol nyelv használata közkeletűvé vált a hazai szakmai színtéren is, a fejezetet nem fordítottuk le (egy EU-projekt kapcsán hazánkban kutató szakemberek írásáról van szó). A hetedik fejezet az izomdiszmorfia terápiáját foglalja össze, a nyolcadik pedig egy hasonlóan új keletű evészavartípust, az orthorexiát veszi szemügyre. E két új zavar a közeljövőben feltehetőn egyre nagyobb figyelmet kap. A kilencedik, szintén angol nyelvű írás a pszichoterápiás folyamat időbeli sajátosságainak összegzése. A tizedik fejezet a pszichoterápiás hatékonyságvizsgálatok főbb adatait summázza, így a bizonyítékokra alapozott orvoslás jegyében igyekszik háttértudást szolgáltatni. A kötet második része három esettanulmányt tartalmaz. Ezek egy-egy érdekes részterületet dolgoznak fel: a súlyos, életveszélyes anorexia kezelését, az anorexia by proxy nevű érdekes altípust, valamint az evészavarokban szenvedő ikrek terápiáját. Bízunk benne, hogy az olvasó hasznos gyakorlati szempontokkal gyarapodik a kötet olvastán. Az összeállítást elsősorban pszichológusoknak, pszichiátereknek szántuk, de haszonnal forgathatják az evészavarok pszichoterápiájában érdekelt más szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tury-paszthy-az-eveszavarok-pszichoterpiajanak-aktualis-kerdesei//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero