A világ turizmusában napjainkban is a vízpartok jelentik az első számú turisztikai attrakciókat, mivel az emberek ösztönösen vonzódnak a víz közelségéhez, az álló- és a folyóvizek átszelése fizikai megpróbáltatás, a vízfelület szemet gyönyörködtető esztétikai élményt kínál, a hullámok ritmusa megnyugtatólag hat az emberekre, így a testet és a lelket egyaránt felfrissíti (Jennings, 2007). Vélhetően egyfajta atavisztikus jelenség is közrejátszik a víz szeretetében, mivel az emberiség fejlődése során a víz mindig az élet, a biztonság és a megújulás forrását jelentette, így az óceán, a tenger, a tó vagy a folyó látványa ma is mély, ősi vonzalmat ébreszt a látogatókban. A turizmus hajnalán a tengerpart elsősorban gyógyászati célokat szolgált, Scarborough, Brighton, Bournemouth a sós levegője miatt vált népszerű üdülőhellyé a brit arisztokrácia körében, de a 19. század derekán a Balaton mentén is több sétálóval, mint strandolóval lehetett találkozni (Gyömrei, 1936; Markos – Kolacsek 1961).

 

 

Annak érdekében, hogy a szolgáltatók minél nagyobb tömegeket, minél hosszabb tartózkodási időre, minél több költésre ösztönözve tudjanak a vízpartokra csábítani, idővel a legkülönfélébb szabadidős aktivitásokat kezdték a helyiek és a turisták számára egyaránt kínálni (Obradović Strålman – Tešin, 2025). A tradicionális vízparti üdülés már messze túlmutat a tétlen napozást időnként megszakító „csobbanás” kombinációján, a termék összetettsége egyre bővül. A horgászat, a vitorlázás, a szörfözés, a kajakozás, a kenuzás, a vízi biciklizés, a jet-ski-ezés, a hullámlovaglás, a vízi banánozás évtizedek óta a vízparti üdülés szerves összetevője, ahogyan a víz alá merülő könnyűbúvárok látványa sem újkeletű. Korunk víziturisztikai divatját vizsgálva az állva evezés (SUP [Stand-up paddleboarding]), a felszíni búvárkodás (snorkeling), a szabadtüdős búvárkodás (freediving), a vízfelszíni séta, gurulás (water [zorbing] walking, ball), a motorcsónakos ejtőernyőzés (parasailing), az ejtőernyős szörfdeszkázás (kitesurfing) és a szárnyas vitorlázás (wing foiling) sorolható az innovatív aktivitások közé. A trendek nem is annyira a technikai újdonságokban, sokkal inkább az élmény kreatív fokozásában jelentkeznek. Az úszás szerelmeseit a különböző vízfelületeket keresztülszelő versenyek vonzzák, köztük különleges a Boszporusz-átúszás, ahol 6,5 km megtétele után Ázsiából Európába érkeznek a résztvevők (a Révfülöpről Balatonboglárra vezető, 5,2 km-es Balaton-átúszás Magyarország egyik legnépszerűbb tömegsport rendezvénye). A vízpart, elsősorban a szárazulat és a vízfelület találkozási zónája alkotta egyedi miliőnek köszönhetőn, a vonalas aktivitások (pl. futás, lovaglás, quadozás) rajongóinak kínál terepet, de közösségi élményeket kínáló „outdoor játszótérként” is értelmezhető. A fitnesz legkülönbözőbb irányzatainak képviselői, a strandfoci és a strandröplabda művelői, a kifejezetten homokos terepre tervezett kerékpározás (fat bike riding) rajongói, az elektromos biciklizők, a strandmenti sétányokon gördeszkázók (beach skate) és nem utolsósorban a lelassulásban hívő jógázók, tai-chi-zók mind-mind a vízpart kínálta aktivitások fogyasztói (9.1. fénykép). A vízfelületek természetesen nem csak nyáron, télen is jól hasznosíthatók az aktív időtöltésre vágyók számára. Amíg a 20. században mindössze a korcsolyázás, a lékhorgászat, a fakutyázás, a jégvitorlázás volt a befagyott vízfelületek (főleg álló vizek) biztosította szabadidős kínálat, addig napjainkban, a korábbiak megőrzése, fejlesztése mellett a jeges fürdőzés, a téli futás, a hokizás, a kerékpározás, a jégpályatúrázás, a jégen ernyőzés (ice-kiting), és a szaunahajózás a kevesek által vállalt téli aktivitás.