Popper elvetette a logikai pozitivisták azon törekvését, hogy az értelmes és az értelmetlen mondatok közt különbséget tegyenek: őt inkább az érdekelte, hogyan különböztethető meg a tudomány a nem tudománytól, vagyis a metafizikától. Ez nem jelenti azt, hogy szerinte van egy képletként leírható tudományos módszer, melynek alkalmazása szükségszerűen a tudás gyarapodásához vezet. „Szokásom úgy kezdeni a tudományos módszerről szóló előadásaimat, hogy közlöm a diákokkal: a tudományos módszer nem létezik. Nekem elhihetik – teszem hozzá –, jó ideig én voltam ennek a nem létező tantárgynak az egyetlen professzora a Brit Nemzetközösségben” (1983, 5.). Popper megvetette a tudás alosztályokra bontásának gondolatát: ami fontos, az a problémák felvetése és a megoldásukra tett kísérlet. Számomra különösen izgalmas probléma például a hipnotizált emberek viselkedésének magyarázata. Ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, szükségünk lehet arra, hogy különböző perspektívákból közelítsük meg a kérdést: közelíthetünk a filozófia, a kognitív és a társas pszichológia vagy az idegtudomány felől is. Ezek a tudományágak nem különböző valóságokat írnak le (még ha intézményes elkülönítésük hasznosnak is bizonyulhat az egyetemek szervezésekor), így ötleteiket felhasználhatjuk hipotéziseink megalkotásakor. Mikor egy érdekes problémával szembesülünk, minden vonatkozó tudást érdemes figyelembe vennünk. Mindenesetre „a tudományos módszer különös helyzetét az biztosítja, hogy még kevésbé létezik, mint más nem létező tantárgyak” (Uo. 6.).