Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


4.1.2.4. Egyéb adatok a korszak retorikai műveltségéhez

A vizsgált időszak szerény hazai logikai irodalmában is akad retorikai vonatkozás. Molnár Gergely dialektikai összefoglalóját a megfelelő helyen ismertetem. A kézikönyvben többször is szóba kerül a dialektika és a retorika viszonya. Néhány kapcsolódó megállapítást itt idézek.
A lánckövetkeztetés (sorites) magyarázata során Molnár nemcsak megemlíti, hogy inkább a dialektikusok használják, mint a rétorok, hanem ki is fejti, hogy miben különbözik a retorikai fokozástól. Példákat az utóbbira hoz Homérosztól és Pál apostoltól, latin fordításban.
 
Hogyan különbözik a lánckövetkeztetés a retorikai fokozástól, amit climaxnak hívnak? Kétféleképpen. Először: a fokozásban nem szükséges, hogy a tételek akár a fajok és a nemek, akár az okok és az okozatok szükségszerű összekapcsolásából következzenek, ami a lánckövetkeztetésben mindenképpen követelmény. Másodszor: a retorika nem az első tétel alanyának felidézésével és az utolsó állítmány hozzákapcsolásával jut következtetésre, hanem anélkül fejezi be a mondandóját. Mivel amit a rétorok alkalmaznak, az nem bizonyítás, hanem pusztán díszítmény. Ilyen szép, hosszú fokozás Homérosznál az Íliászban.
 
[…] fölkelt a király; Agamemnón,
tartva királyi jogart, mit Héphaisztosz keze munkált.
Azt Héphaisztosz Zeusznak ajándékozta, az úrnak,
Zeusz meg a hírnöknek, Hermésznek, az Argoszölőnek,
nagy Hermész pedig adta Pelopsznak, a lónevelőnek,
majd odaadta Pelopsz Átreusznak, a népterelőnek;
haldokoló Átreusztól meg dúsnyáju Thüesztész,
kapta Thüesztésztől Agamemnón végül örökbe, […]
 
És Pálnál a rómaiakhoz írt levélben, 10.
 
Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? 1
 
Molnár Gergely az exemplumoknak két fő csoportját különbözteti meg.
 
Hányfélék az exemplumok? Kétfélék. Valóságosak, amelyeket megtörténteknek nevezett Arisztotelész, és kitaláltak, amelyek – ugyancsak szerinte – csak olyanok, mintha megtörténtek volna. Ez utóbbiak ismét kétfélék: vagy mi magunk találjuk ki őket, mint az allegoriákat és a parabolákat, vagy máshonnan vesszük, amilyenek a költők alkotásai, az apológiák és a fabulák. Ezeket a rétorok tárgyalják. Mi itt csak a valóságos exemplumokkal foglalkozunk.2
 
A görög nyelv elsajátítását segítő, külföldön megjelent magyar vonatkozású kézikönyvek között írtam Paulus Rosa munkásságáról, Georg Henisch és Zsámboky János szövegkiadásairól, említettem kapcsolatukat a retorikai oktatással.
 
1

„Quomodo differt Sorites a Rhetorica gradatione quae climax vocatur? Dupliciter. Primo in gradatione non est necesse, ut propositiones, vel ex specierum et generum, vel ex causarum et effectuum necessaria copulatione fiant, quod omnino necessario in Sorite requiritur. Secundo gradatio Rhetorica non insert conclusionem ex repetitione subiecti primae propositionis et applicatione praedicati ultimae, sed inconclusam reliquit orationem. Quia inventa a Rhetoribus est non ut probatio sed tantum ut exornatio. Talis est gradatio prolixa et venusta apud Homerum Il.

Stetit Agamemnon sceptrum tenens quod elaborat Vulcanus

arte, Vulcanus autem dederat Saturnio Iovi,

Iuppiter Saturnius Mercurio,

Mercurius dederat Pelopi,

Pelops dederat Atreo,

Atreus autem moriens reliquerat Thyesti,

Thyestes donaverat Agamemnoni.

Et apud Paulum Rom. 10.

Quomodo invocabunt in quem non crediderunt?

Quomodo credent ei quem non audierunt?

Quomodo audient sine praedicante?

Quomodo praedicabunt nisi mittantur, etc.” Molnár 1564–65 k., H6r–v.

Az idézetek: Hom. Il. II, 100–107, Devecseri Gábor fordítása; Róm 10, 14–15, revideált Károlyi-fordítás.

2 „Quotuplica sunt exempla? Duplicia. Historica quae gegenémenón vult esse Aristoteles: Et ficta quae hósz gegenémena idem appellat. Haec rursum duplicia sunt, vel enim sunt a nobis ficta, ut allegoriae et parabolae, vel aliunde trasumpta ut sunt dramata poetarum, apologiae et fabulae; De quibus consulantur Rhetores. Hic enim tantum de historicis exemplis agitur.” Molnár 1564–65 k., N7v–N8r.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave