Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.5.5. Johann Sager és Molnár Gergely

Az is megállapítható, hogy a De emendata structurának melyik változata, milyen közvetítéssel jutott el Molnár Gergelyhez. A kolozsvári kötetecskének már az első lapjai elárulják, merre érdemes keresni a közvetlen forrást. A címlevél verzóján Heltai Gáspár rövid ajánlása áll. A kiadó Molnár Gergely érdemeinek méltatása mellett egy filológiai adattal is szolgál. Megjegyzi: amikor Molnár lerövidítette Linacre roppant művét, vezérfonalként a boroszlói táblázatgyűjteményt (Tabularium Vratislaviense) követte. Így áttekinthetően és jól alkalmazható módon minden szükséges tudnivaló a maga helyére került.1
A boroszlói táblázatok mibenlétéhez közelebb visz egy érdekes adat a város iskolatörténetéből. 1556. október 22-én, délután három órakor a Szent Erzsébet gimnáziumban a tantestület ünnepélyes eseményre gyűlt össze. Kollégájuk, David Rhenisch tartott búcsúbeszédet abból az alkalomból, hogy elhagyja a várost, mert Wittenbergben folytatja pályáját. Visszaemlékezve az intézményben töltött évekre, egyenként méltatta tanártársait. Szempontunkból különösen fontos Johann Sager dicsérete. Rhenisch elismeréssel szólt módszereiről a görög nyelv tanításában, majd áttért a latinnal kapcsolatos tevékenységére: táblázatokat állított össze Linacre-nak a latin beszéd megjobbított szerkezetéről szóló könyve alapján, és igen hasznos gyakorlatokat csatolt hozzájuk.
1556 novemberében Rhenisch már Wittenbergben volt. Sager megragadta az alkalmat, és megbízta idősebb kollégáját: adja át Melanchthonnak a Linacre-átdolgozás kéziratát; kérje meg, hogy nézze át és segítse elő a kinyomtatását. Úgy vélte, ezzel a praeceptor nagy szívességet tenne nemcsak neki magának, hanem a boroszlói városi tanácsnak és az iskoláknak is. Sager ugyanis arra gondolt, hogy Linacre grammatikájának tanítását a Szent Erzsébet mellett a Mária Magdolna iskolában is be lehetne vezetni. Melanchthon csak annyit válaszolt, hogy majd veje, Kaspar Peucer hazatérése után foglalkozik az üggyel.2 Ezen a vonalon további fejleményekről nincs tudomásunk: sem Melanchthon bármiféle kísérőszövegéről, sem wittenbergi kiadásról. Sager Linacre-átdolgozása végül Boroszlóban jelent meg a következő évben, 1557-ben, Crispinus Scharffenberg nyomdájában.3 Sagernek mintegy negyedére, jó másfélszáz lapra sikerült tömörítenie Linacre eredeti szövegét. Három évvel később Bázelben is kiadták.4 Ez a redakció a kérdés-felelet formában előadott korábbi változattal szemben az egész anyagot táblázatos formában foglalja össze, 62 lap terjedelemben.
Mielőtt rátérnénk Johann Sager munkájának ismertetésére, érdemes röviden vázolni a szerző pályafutását, hiszen, mint látni fogjuk, Molnár Gergely közvetlen mintáját tisztelhetjük benne. A priegnitzi Wittstockból származott. 1541-től az Odera menti Frankfurtban tanult; 1547. június 21-én baccalaureátust, szeptember 1-jén magiszteri címet szerzett. 1549. augusztus 9-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Valószínűleg azonos a bolognai egyetem anyakönyvében szereplő Vratislaviensis Johannes Sagerusszal, aki Ulisse Aldrovandinál természettudományos tárgyakat hallgatott. Lübeck város orvosaként tovább képezte magát: asztronómiát és görög nyelvet tanult. 1552. június 16-tól a boroszlói Szent Erzsébet gimnázium görögtanára. 1568-ig tanított Boroszlóban. Ekkor Itáliába utazott. További sorsáról nem ismertek adatok.5
A boroszlói kiadás címlapján nem szerepel a szerző neve, de Sager már a következő lapon, az ajánlás címében megnevezi magát, amikor üdvözli a boroszlói városi tanács tagjait.6 Miután nagyon megdicséri Linacre tanításait, azt is elmondja: a De emendata structura eredeti szövegét bizony nem könnyű megérteni annak, aki nincs szokva az efféle előadáshoz. Feladatának tekinti a nagy munkát úgy átalakítani, hogy az a tanulók számára felfogható legyen. Ezt a célt szolgálja a feldolgozás kérdés-felelet formája. Leszögezi: az áttekinthetőség kedvéért a lényeget táblázatokban foglalja össze.7
A „tabula” elnevezés alapján az olvasó a mai értelemben vett – és egyébként a régi grammatikákban is gyakran előforduló – táblázatokat keres. Ilyeneket azonban nem talál, de nem a nyomtatvány csonkasága miatt. Az ajánlás után, a B ívfüzeten kezdődik a szöveg a bevezető rész címével: „De ordine librorum et explicationis methodo.” Innentől az ívjelzések mellett arab számokkal az egyes lapok is meg vannak számozva, és nincsenek hiányok. A 160. lapon a szerző bejelenti, hogy vége a rövid summázatnak. Aki többre kíváncsi, forduljon a csatolt táblázatokhoz vagy az eredeti mű szerzőjéhez.8 Ezután áll a „Vége” felirat és a hálaadás Istennek. A 161. lapon található a nyomdahibák jegyzéke („Errata sic corrige”); az L ívfüzet utolsó levelének verzójára, a 162. lapra nem nyomtattak.
Elgondolkodtató, hogy a boroszlói kiadás egy másik példánya szintén nem tartalmaz táblázatokat. A Scharffenberg-műhely tevékenységét bemutató szakmunka Sager Linacre-átdolgozását a boroszlói egyetemi könyvtár kötete alapján írja le. Ez megegyezik a wolfenbüttelivel: az üresen hagyott 162. lappal ugyanúgy befejeződik, táblázatokról itt sincs szó.9 A berlini példány sem tartalmaz táblázatokat.10
Lehetséges, hogy a tabulák különálló mellékletet alkottak. Ezt a feltételezést erősíti, hogy Sager korábban is szerkesztett hasonló önálló füzetecskét: a görög alaktan szemléltetésére állított össze táblázatokat Konrad Celtis és Richard Crocus példáját követve. A segédletet három ív terjedelemben ki is nyomatta.11
A Linacre-átdolgozás ajánlásának idézett fordulatából („Nunc vero Isagogen quandam illis [tabulis] addendam putavi) arra is lehet következtetni, hogy a latin grammatikát összefoglaló táblázatok már korábban megjelentek, a kérdés-felelet formában előadott szöveg a tudnivalók bővebb kifejtése. Elképzelhető, hogy a melléklet az idők során elkallódott, ezért nem kötötték be (az egyébként 7 darabot tartalmazó) wolfenbütteli kolligátumba. Hasonló oka lehet annak, hogy a boroszlói és a berlini példány sem tartalmazza őket. Sager mindenesetre bizonyosan számított rájuk. Nemcsak a címlapon és az ajánlásban kerülnek szóba, hanem a szövegben is találhatók hivatkozások a táblázatokban szereplő példákra: „sicut exempla in tabula declarant”; „eas in tabulis commodius spectandas relinquimus”; „variis modis desiderantur, ut exempla in tabula declarant”; „ut exempla in tabula ostendunt”.12
A boroszlói táblázatok rejtélyéről azért nem érdemes hosszasabban elmélkedni, mert Sager átdolgozását enélkül is könnyen össze lehet hasonlítani a kolozsvári Linacre-kiadással. A Heltai-nyomda termékében ugyanis éppúgy nincsenek táblázatok, mint a boroszlói kiadványban. Mindkettő a De emendata structurának kérdés-felelet formában rövidített változata. Felépítésükben az eredeti fentebb ismertetett szerkezetét követik, terjedelmük is hasonló. Az alapvető egyezések mellett különbségeket is meg lehet állapítani közöttük. Molnár Gergely sok esetben pontosan átveszi Sager megoldásait, máskor azonban másképpen kivonatolja és értelmezi közös forrásukat. Az eltérések alapján úgy tűnik, Molnár redakciója áttekinthetőbb, mint Sageré. A mű egészének szerkezete világosabban kirajzolódik, az egyes tételek megfogalmazása is egyszerűbb, könnyebben érthető. Ennek megvilágítására érdemes egymás mellé állítani a két munka egy-egy részletét. Azért választottam az első mondatokat, mert mindkét szerzőnél már itt található egy-egy nem túlságosan burkolt célzás Linacre alapul szolgáló munkájára, a De emendata structura Latini sermonisra.
 
Johann Sager
Molnár Gergely
Quem sibi Linacer scopum & finem
Grammaticae institutionis suae
proponit?
Quid docet Linacer?
Finem et scopum principalem
instituti operis titulus ostendit, quod
in eo emendatam Latini sermonis
structuram potissimum tradat et
explicet.
Docet Grammaticen, hoc est Latini
sermonis structuram emendatam.
 
Összegzésként megállapíthatjuk: miután egyértelműen azonosítható Molnár Gergely kolozsvári Linacre-kiadásának latin nyelvű angol forrása, a De emendata structura Latini sermonis, és annak sziléziai közvetítője, Johann Sager, a munkát ki kell iktatnunk Buchanan magyarországi hatásának dokumentumai közül. Úgy vélem azonban, ezért bőségesen kárpótol, hogy – összhangban az európai grammatikatörténetben végbemenő váltással – nálunk is megjelent a korszakfordító munka, a filozofikus vagy spekulatív grammatika első és egyik legnagyobb hatású 16. századi kézikönyve. A korábbi, Magyarországon és Erdélyben kiadott hasonló munkák leíró nyelvtanok, gondoljunk akár Sylvester János Grammatica Hungarolatinájára vagy Molnár Gergely egyéb kolozsvári kompendiumaira. Ráadásul Sager kivonatát Molnár nemcsak lemásolta, hanem helyenként alkotó módon át is dolgozta. A szerkesztő érdemein túl a tágabb összefüggések sem érdektelenek: például az, hogy Balassi működése előtt jelent meg magyar szerkesztésű, retorikai-poétikai kategóriák alkalmazásában gazdag elméleti kézikönyv. A munka ezért is megérdemli a kritikatörténet megkülönböztetett figyelmét. Ugyanezt egyébként Johann Honter latin grammatikájáról is elmondhatjuk – erről szól a következő fejezet.
 
1 „Caspar Heltus Studiosis Adolescentibus, verum studiorum profectum. Omnes videre possunt, nisi qui cerebro destituuntur, ac invidentia livore occupati sunt, quantum emolumenti Reipublicae labores viri optimi, D. Gregorio Molnar, honestissimae reminiscentiae, attulerint. Compendium Grammatices commune fundamentum verae eruditiones iecit: ut porro aliud existeret pro formando studiosorum iudicio, opus illud egregium et gravissimum Thomae Lynacri, mira industria in hanc brevitatem redegit. Habuit quidem ducem Tabularium Vratislaviense. Cum magna perspicuitate et apposite omnia necessaria in suum ordinem collocavit. Gratia sit igitur omnibus studiosis huius boni viri memoria. Quin et nostram erga vos propensitatem eadem gratitudine amplectamini, qui non parvis laboribus ac sumptibus haec publicamus: ac bene valete.” Linacre 1566, A2v.
2 Sager tevékenységéről: Bauch 1911, 176–198. Rhenisch latin nyelvű búcsúbeszédéből Gustav Bauch saját fordításában idéz: „Außerdem hat er Tafeln aus dem Werke des Thomas Linacre über die verbesserte Konstruktion der lateinischen Rede zusammengestellt und sehr nützliche Übungen damit verbunden, die zeitweise schon vor uns versucht und mit großem Nutzen für die Studien durchgefürt worden sind.” A jegyzetben megadja, hol található az eredeti latin szöveg (Declamaciuncula composita et recitata Vratislaviae in Schola Divae Elisabeth loco valedictionis Anno 56. die Octob. 22. hora 15.). 178.
3 Linacre 1557. Tudomásom szerint Magyarországon nem található meg. Én a wolfenbütteli példányt használtam: HAB: H: P 859.8º Helmst. (2).
4 Linacre 1560.
5 Bauch 1911, 176–180; Quirini-Popławska 1988, 164.
6 „Amplissimo Senatui inclytae urbis Vratislaviae, Dominis ac Patronis suis perpetua observantia colendis, Ioannes Sagerus, S. D.” Linacre 1557, A2r.
7 „[…] in quibus si quae nonnullis, ad eius dictionem, nondum assuefactis, forsan obscuriora videbuntur, fidelis interpretis erit officium, ut ea familiaribus verbis declaret, & […] explicans isti obscuritatis difficultati medeatur […] Ut autem illud, quid institui rectius assequerer, & ea omnia, quae in ipso autore difficilia videri possunt, redderem adeo intellectu facilia, ut etiam pueris commode proponerentur. Primum ordinem et methodum, quam in eo expeditissimam animadverti, secutus, totum illius doctrinae corpus singulaque eius membra (interdum insertis disputationibus, & orationis etiam serie longius distracta) in breves quasdam tabulas contraxi, & quodque ad suum locum & numeros redegi, verbisque in communi usu positis ea, quae obscurius dicta, aut etiam praetermissa videbantur, declaravi & supplevi ac veluti in pictura aliqua omnia oculis spectanda, & uno intuitu animo comprehenda proposui. Nunc vero Isagogen quandam illis addendam putavi, qua per institutas quaestiones illis, qui istiusmodi tabularum usum minus intelligunt, easque inspicere, & inde rectissime facilimeque totum Grammatices negocium plenius cognoscere expetunt, viam & rationem singula suo ordine considerandi & observandi monstrarem, & ad tabularum diagrammata rectius aspicienda & perpicienda quasi manu deducerem.” Uo., A4v–A6r.
8 „Haec autem de Corpore & praecipuis membris totius Grammatices in Isagoge ista summatim & breviter recitata, copiosius & plenius in additis tabulis, & in ipso autore, ad quem se referunt, spectentur: atque in lectionum bonorum Autorum, ad recte et pure loquendi & scribendi usum transferantur.” Uo., 160.
9 Burbianka 1968, 109.
10 Staatsbibliothek zu Berlin.
11 Bauch 1911, 177.
12 Linacre 1557, 49, 99, 144, 146.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave