6.3. Transzkulturális bestsellerek (Deborah Feldman, Unorthodox, Exodus)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Deborah Feldman első könyve Unortodox – A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek címmel 2012-ben jelent meg.1 Az önéletrajzi ihletésű mű egy fiatal zsidó nő életének kegyetlen valóságát meséli el egy brooklyni ultraortodox haszid közösségben, és leírja, milyen körülmények között menekült el a rendkívül szigorú viselkedési normák szerint működő zárt közösségből. Bár Feldman gyermekkora óta szerette a könyveket, és mint az Unortodoxból tudjuk, a könyvek titkos olvasása jelentett számára kikapcsolódást a zord valóságból, a könyv megírására vonatkozó döntést nem az irodalom szeretete vezérelte, legalábbis nem első körben. Az írónő a válóperét vezető ügyvéd nyomására döntött úgy, hogy megírja emlékiratait. Az ügyvédnek ugyanis az volt a véleménye, hogy Feldman történetének nyilvánosságra hozatala az egyetlen reális esély arra, hogy megnyerje a válóperét – tekintettel arra, hogy a haszid nők jogi helyzete bizonytalan, és a fokozott közérdeklődés azon kevés dolgok egyike, amitől az ultraortodox közösség tart. Az ügyvéd stratégiája sikeresnek bizonyult – a könyv megjelenésének előestéjén, huszonhárom évesen Feldman el is vált és új életet kezdhetett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiadók és maga a szerző meglepetésére Feldman debütálása óriási kereskedelmi sikerrel járt. A könyv tömegesen fogyott, és szinte azonnal a tekintélyes New York Times bestsellerlistájának élére került. Néhány hónappal később az eladott példányszám átlépte az egymilliós határt, ami biztosította a szerző elismertségét és celeb státuszát, kezdetben az Egyesült Államokban, majd végül Európában is, ahol a szerző jelenleg is él. A könyv sikerét tovább fokozta a Netflix népszerű minisorozata, az Unorthodox (2020), amely még szélesebb közönséget vonzott, és tovább növelte a könyv eladásait.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Feldman a New York-i Williamsburgban élő ultraortodox Szatmár haszid közösségben nőtt fel, amely a világ összes ultraortodox zsidó csoportja közül a legszigorúbb szabályokkal rendelkezik. A szatmáriak,2 ahogyan a második világháború utáni megalakulásuk óta nevezik magukat, a holokausztot Isten büntetésének tekintik. Hogy elkerüljék a Shoah megismétlődését, szigorú szabályok szerint, elszigetelten élnek. A szexualitást tabunak tekintik, a házasságokat, amelyek kizárólag a nemzésre irányulnak, elrendezik. A közösség tagjai annak ellenére, hogy New York szívében élnek, napi szinten jiddisül beszélnek, az angolt tiltott, tisztátalan nyelvnek tekintik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Genológiai szempontból az Unortodox a beavatási regényhez áll a legközelebb. A könyv cselekménye huszonnégy évet ölel fel a főhős életéből, akit már fiatal korától kezdve szigorú szabályok alá vetnek az öltözködés, az emberközi kapcsolatok és a nevelés tekintetében. Édesanyja elhagyja a családját, mentális problémákkal küzdő apja pedig képtelen támogatást nyújtani neki. A kislányt nagyszülei, a holokausztot túlélő magyar zsidók nevelik, akik bár szeretik őt, a közösség minden tagjához hasonlóan követik a szigorú szabályokat. Tizenhét évesen Feldman házasságra kényszerül egy olyan férfival, akit alig ismer. A házasság érzelmileg és szexuálisan diszfunkcionális, a férje és a családja támogatásának hiánya miatt a fiatal nő elveszettnek és magányosnak érzi magát. Miután tizenkilenc évesen megszüli fiát, úgy dönt, hogy saját és gyermeke jövője érdekében elmenekül a közösségből. Döntése bátor tett, amely megköveteli tőle, hogy szakítson korábbi identitásával, és számos nehézséggel nézzen szembe. A közösségből való kivonulás hosszú és fáradságos folyamatnak bizonyul, amelyet az évekig tartó felkészülés és egy jól átgondolt, valamint több szakaszból álló cselekvési stratégia tesz lehetővé: a férjétől való különválás, az egyetemi diploma megszerzése, a Manhattanben való letelepedés,3 jövedelemszerző munka vállalása (titkárnőként egy tánciskolában) és végül a már említett emlékirat-könyv kiadása. A közösséggel való kapcsolat megszakítása jelentős hatással volt a nő mentális állapotára, aki többször is átélte a kétségek, sőt az összeomlás pillanatait. Menekülésének háttértörténetét és az ultraortodox közösségből való kilépés hosszú folyamatát második művében, az Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből4 című művében írta meg, amely eredetiben először 2014-ben Exodus: A Memoir5 címmel jelent meg, két évvel a debütálása után; kibővített és kiegészített változatban pedig 2021-ben Exodus, Revisited. My Unortodox Journey to Berlin6 címmel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Unortodoxhoz hasonlóan az Exodus is pozitív fogadtatásra talált az olvasók körében és bestseller lett. Már csak ezért is mindkét könyv a populáris irodalomhoz sorolható, bár míg az Unortodox a szó szoros értelmében vett populáris irodalmi mű iskolapéldája (azaz gyakorlatilag a műfaj minden feltételének megfelel: széles közönségnek szól, a kereskedelmi siker érdekében íródott, ismert műfaji mintákra utal, cselekményközpontú stb.), addig az Exodus bizonyos tekintetben kimozdul ebből a mintázatból. Sokkal inkább magába forduló és jóval kevésbé cselekményközpontú könyv, mint az Unortodox. Bár a cselekmény meglehetősen eseménydúsnak tűnhet – a regény középpontjában a főszereplő Amerikát és több európai országot átszelő útjának leírása áll, ami egyébként arra is feljogosít, hogy az Exodusra útikönyvként vagy útinaplóként tekintsünk –, mégsem az események kerülnek előtérbe, hanem a főszereplő reflexiói és gondolatai. Az útnak, amelyre elindul, jól körülhatárolt célja van, mégpedig a zsidó közösségből való menekülése következtében elvesztett identitásának rekonstruálása. A központi kérdések, amelyeket Feldman az Exodusban feltesz magának, pontosan az identitás kérdései: ki vagyok én, és ki lehetek most, egy radikális életmódváltás után? Az identitáskeresés és az identitás rekonstrukciójára tett kísérletek a mű fő témájának tekinthetők. Ahogyan az előszóban olvashatjuk, Feldman menekülése a zsidó közösségből, amelyről már az Unortodoxban is beszámolt, lehetővé tette számára, hogy ledobhassa magáról a rá kényszerített régi énjét, „mint a kagyló a héját”, és reményt adott neki, hogy „[…] ami a héj alatt keletkezett és a felszínre, a fény felé emelkedik […]”, az váljon valódi önmagává.7

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főszereplő identitásának rekonstrukciója során olyan stratégiát alkalmaz, amelyet az elemzés céljaira a tükör stratégiájának fogunk nevezni. Amikor rájön, hogy New Yorknak, amely számára több mint húsz éve Williamsburgnek a szinonimája, semmi köze sincs a vibráló Manhattanhez, kétségbeesetten próbál alkalmazkodni. Utánozza a környezetét, hogy annak részévé válhasson. Legnagyobb vágya az lesz, hogy teljes értékű amerikai nővé váljon, akiben már senki sem ismeri fel a zárt ultraortodox közösségben nevelkedett, magába zárkózó lányt:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha a többiekkel beszélgettem, mindig attól féltem, kiderül, hogy valójában nem is létezem; hogy nincs valódi énem. Buzgón igyekeztem személyiséget kreálni magamnak: utánoztam a többiek kifejezésmódját, szajkóztam a kiejtésüket, a társasági szokásaikat, a modorukat és a modorosságaikat. Rövid időre még a dohányzásra is rászoktam, mivel a Sarah Lawrence-en a menők mind dohányoztak. […] Csodáltam Sharon szőke haját, napbarnított bőrét. Vajon eljön az az idő, amikor én is ilyen normálisnak, ennyire amerikainak nézek majd ki? Efféle kisebbrendűségi érzés kísérte minden léptemet […]8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főszereplő szemita megjelenésének kérdésére, amely szöges ellentétben állt az általa megismert emberek árja külsejével, többször visszatér a cselekmény során. A szőke haj, a kék szem és a kis orr válik a vágy tárgyává a hősnő számára, akinek külseje egyértelműen zsidó származására utal. Ezért is örül annak az Unortodox szövege szerint, hogy a fia nem tipikus szemita jegyekkel rendelkezik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Néha, amikor a bevásárlóközpontban üldögélve elnéztem Yitzyt a babakocsiban, úgy éreztem, szőke, kék szemű, tőrőlmetszett amerikainak látszó kisfiam, akinek még nincs pajesza, hogy jelezze a hovatartozását, mintegy közvetít köztem és a pláza többi látogatója között. Yitzyt sokan megnézik, megállnak, gügyögnek neki, hiszen olyan tökéletes babaarcocskája meg enni való kis karja-lába van. Én meg csak állok ott parókában, hosszú szoknyában, és igyekszem úgy tenni, mintha nem lenne rajtam semmi különös.9
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vágy, hogy beolvadjon a környezetébe, és ne különbözzön az amerikai társadalom többi részétől, helyenként már-már megszállottságba fordul át. Mind az Unortodoxban, mind az Exodusban találunk olyan passzusokat, amelyekben a főszereplő az irónia legkisebb jelzése nélkül állítja, hogy az árja külső jobb sorsot biztosítana neki:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Sarah Lawrence-ben tanuló lányok közül Polly a legjobb barátnőm. Ragyogó szőke haja, gödröcskés arca, csoda szép ruhái, élénk temperamentuma egyaránt vonzó jelenséggé teszik. […] vágyakozva gondolok arra, mi volna, ha nekem is olyan szőke hajam, kék szemem és tejfehér fogaim lennénk, mint neki. […] Ha olyan orrom volna, mint Pollynak, más lenne az életem. Kétségtelenül ez az orrkérdés a legkényesebb valamennyi közül. Bubby szerint Hitler is az orruk alapján különböztette meg a zsidókat a gojoktól. Velem aztán nem lenne nehéz dolga! Úgy látom, szoros összefüggés figyelhető meg az ember orra és a neki rendelt sors között. Pollynak pontosan olyan élete van, amilyet az orra alapján megérdemel. Ha fitos orrod van, az élettől is jót remélhetsz.10
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elidegenedés, a kirekesztettség és az összeférhetetlenség érzése egészen a történet végéig nem hagyja el a főszereplőt, bár a történet előrehaladtával egyre árnyaltabbá válik az identitásprobléma, amellyel szembesül. Az első, „amerikai” szakaszban a főszereplő identitáskeresése egy egyszerű bináris ellentét felmutatására redukálódik: én (egy ultraortodox közösségben nevelkedett zsidó nő) vs. ők (szekuláris és felszabadult amerikaiak). Amikor azonban a főszereplő rájön, hogy Amerikában nem fogja megtalálni azt, amit keres, megváltoztatja a stratégiáját, és így vándorlásának irányát is. Elindul Európába, mert úgy dönt, hogy önazonosságának újjáépítéséhez az egyetlen út, ha szeretett nagymamája, Bubby nyomdokaiba lép, aki holokauszt-túlélő magyar zsidó volt, és hosszú és nehéz utat járt be, mire a New York-i Williamsburgbe érkezett. Nagyanyja történetének rekonstrukciója ugyanis arra hivatott, hogy a nő el tudja mesélni a sajátját:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egyre erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy az határoz meg bennünket, hogy honnan jöttünk; nem egyénileg, hanem az őseink származása szerint. Biztos voltam benne, hogy a sejtjeimbe írt szorongás nem pusztán a gyermekkorom megpróbáltatásaiból fakad, hanem egy sokkal szélesebb és összetettebb örökség következménye, amelynek dimenziói meghaladják személyes létemet, ezért csak úgy enyhíthetem, ha megtalálom az ősforrást, ahonnan minden fakad.11
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főszereplő első európai utazásának célja Párizs, amelyet kétszer is felkeres. Ezután Spanyolországba utazik, pontosabban Andalúziába, amely a zsidó gondolkodás bölcsője az öreg kontinensen. Később Magyarországra látogat – az ország északkeleti részére, Nyíregyháza környékére, ahonnan a nagyszülei származnak, valamint Budapestre. A következő állomás Svédország, ahol a nagymamája egy menekülttáborban élt, mielőtt az Egyesült Államokba került volna. Az utazás során útba ejti Ausztriát is, az olaszországi Bolzanót, Münchent, valamint több kisebb német várost, mígnem megérkezik végső európai állomására: Berlinbe. Ezek az utazások a főszereplő számára különböző okokból fontosak, és kisebb-nagyobb mértékben formálják őt. Három állomás azonban különösen mély nyomot hagy benne: a magyarországi, az ausztriai és a németországi – különösképpen pedig Berlin.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Magyarországon sikerül megvalósítania európai utazásainak legfőbb célját: felkutatni a nagymamája szülőhelyét, megtalálni egykori családi otthonát, és „[…] látni […] a helyet, amely […] a száműzetésének legelső állomása volt […]”12 – vagyis azt a zsinagóga előtti teret, ahol egykor a deportálásra összegyűjtötték a zsidókat.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A teret azóta lekövezték, peremén omladozó lakóházak állnak, mint néma szemtanúk. Rozzant erkélyeikről mállott már a kék festék, ablakaik a félig leeresztett redőnyeikkel fáradt tekintetű, félig lehunyt szemekként néztek rám. Ennek a Nyíregyházának nem sok köze volt ahhoz, amit annak idején a nagyanyám látott, a kihalt tér és a nehéz szürke égbolt azonban a maga fásult módján mintha megőrizte volna annak a szörnyű pillanatnak az emlékét.13
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A főszereplő nagymamájának szülőhelye – annak ellenére, hogy a magyarok nagy kedvességgel és vendégszeretettel vezetik körbe – nem tesz jó benyomást rá, és úgy jelenik meg a szemében, mint „a porlepte kis falu, amely a vadon növő meggyen és a cserepes muskátlin kívül mást nemigen kínálhatott […]”14. A legnagyobb csalódást azonban Budapest jelenti, amelyet antiszemitizmussal átitatott metropoliszként idéz fel, ahol „[…] nyoma sem volt […] sem a modern kor eleganciájának, sem a régi idők dicső fényének.”15

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanilyen ellenségesnek tűnik számára Ausztria, különösen pedig Salzburg, amely – mint megjegyzi – „[…] az első város, amit a németek elfoglaltak, és az osztrákok örömmel működtek együtt velük a zsidók deportálásában.”16 Olyan helyként írja le, amely az antiszemita támadások és a vandalizmus formájában megnyilvánuló megtorlástól való félelmében képmutató módon meghamisította a történelmet. Hiába keresi ugyanis ottani zsidó őseinek legapróbb nyomát is. Sietve hagyja el az osztrák várost azzal az elhatározással, hogy soha többé nem tér vissza.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A magyarországi és osztrák tapasztalatok után, amelyek többnyire negatívak voltak, amikor Németországba érkezik, tele van aggodalommal, hogy mivel fog még szembesülni. Ráadásul nem tudja lerázni magáról a gyermekkorából átvett előítéleteket: „Azt tanultam, hogy a németek soha semmivel nem moshatják le magukról az őseik bűneit. Örökre gyűlölnünk kell őket.”17 Ez a radikális nézet akkor változik meg, amikor a nő rájön, hogy a németekről mint kizárólag gonosz emberekből álló nemzetről alkotott elképzelését nem fedi a valóság, legalábbis nem olyan mértékben, mint amennyire ő meg volt róla győződve. Ez német partnere, Marcus révén történik meg:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az a meggyőződés, amit éveken át vertek a fejembe, és amiben oly sokáig hittem, mely szerint létezik egy nemzet az Atlanti-óceán túlsó partján, amely ma is izzó gyűlöletet táplál irántunk… nos hát, ez a lufi egyszer és mindenkorra kipukkadt. Bőrének melege, a mosoly a szemében, a félénk mozdulatai – mindez együtt olyasfajta emberséget sugárzott, aminek lényegét képtelen lennék szavakba önteni. Azokban a pillanatokban minden határ, faji, kulturális vagy érzelmi gát megszűnt köztünk.18
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A megváltozott optika arra készteti, hogy változtasson a tervein. Felhagy eredeti szándékával, amely szerint nagyanyja útját követte volna nyomon táborról táborra, miután Auschwitzban kényszermunkára küldték, és elkezd az „itt és most”-ra koncentrálni: „[…] Arra vágytam, hogy legalább egy kis ideig olyan lehessek, mint bárki más, egyszerűen ember, önmagam, nem az őseim által rám rakott teher hordozója […]”19

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Markusszal való kapcsolat végül szakítással végződik. Ez akkor történik, amikor a főszereplő rájön, hogy tudat alatt olyan emberekhez kötődik, akik fizikailag és érzelmileg is elszakadnak tőle, de akikre szüksége van valamiért. Markus, mint német, egy olyan világra nyitott számára kaput, ahová egyedül nem tudott volna bejutni. Miután azonban betöltötte a szerepét, a jelenlétére már nem volt szükség:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tisztában vagyok vele, hogy eredeti célom, amit sok évvel ezelőtt magam elé tűztem – hogy megszabadulok a gyerekkoromban belém égett irracionális félelmektől és előítéletektől –, óhatatlanul azt hozta magával, hogy bizonyos embereket eszközként használjak, és a kapcsolataimat aszerint válogassam meg, hogy közelebb visznek-e a célomhoz, vagy sem. Markusnak kiemelkedő szerepe volt a belső felszabadulásom folyamatában.20
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Következő európai útjára a főszereplő már nem turistaként, hanem szakmai okokból megy. Tagja egy filmes stábnak, amely egy európai filmprojektet készít elő. Ellátogat Hollandiába és ismét Berlinbe, amelyet teljesen másképp érzékel, mint első útja során. Két okból kifolyólag ezúttal csak világos színekben látja a német fővárost:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[…] a pénz látszólagos jelentéktelensége, illetve a könyvek iránti osztatlan rajongás okán Berlin egyre inkább úgy tűnt fel előttem, mint valami titkos édenkert. Ennek hatására már-már feledésbe merültek legutóbbi németországi utazásom élményei, és immár az sem tűnt lehetetlennek, hogy félretegyem a múltat, amely minden pillanatot beárnyékolt, amit Németországban töltöttem.21
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A város annyira lenyűgözi, hogy úgy dönt, ott fog élni. Megkezdi a német útlevél kérelmezésének fáradságos (de sikeres) folyamatát is. Paradox módon Berlin az, ami a régóta keresett menedéket adja neki, mert kötődést érez a lakosaihoz, akikben ugyanolyan kívülállókat lát, mint ő:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hirtelen megvilágosodott előttem, hogy azok, akiket mindeddig tőrőlmetszett „Berlinereknek” néztem, valójában egytől egyig bevándorlók, akik ráadásul olyan helyekről érkeztek, ahova nincs esélyük visszatérni. Egyesek a politikai vagy vallási elnyomás miatt kényszerültek menekülni, másokat az előítéletes, zárt közösség ítélt erre a sorsra, de olyanok is akadtak köztük, akik mérgező kapcsolataik vagy családjuk zsarnoki viszonyai elől szöktek ide. Üldöztetés, kirekesztés, szegénység, háború, diktatúrák, szekták – minden lehetséges ok megtalálható a Berlinben letelepedett jövevények élettörténetében, ami csak arra indíthat valakit, hogy elmeneküljön a szülőföldjéről.22
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Berlinben a főszereplőnek végre sikerül visszanyernie szubjektivitását és képes saját hangján megszólalni. Új identitása sokszínű és nemzetek feletti, vagyis teljes mértékben transzkulturális – akárcsak maga a város.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Feldman művében a multinacionális és multikonfesszionális Berlin szinte ideális helyként jelenik meg, az örök boldogság földjeként, ahol a főszereplő évekig tartó eredménytelen keresés után megtalálja a helyét. A város leírásai és a nő berlini életre vonatkozó megjegyzései, bár nem reflektálatlanok, időnként túl lelkesnek és túlzónak tűnhetnek. Feltűnő az elbeszélés idealista hangvétele, amelyben az elbeszélő komoly és mélyreható elmélkedései mellett, amelyek többek között az antiszemitizmust, a gyűlöletet és a faji megkülönböztetést tematizálják, meglehetősen naiv kijelentések is elhangzanak, mint például a következő részletben:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

[Berlin] nyitott város, amely nem állít korlátokat a lakói elé, itt szabadon virágozhat minden virág. A város történelmi szerepe tökételesen illett ahhoz a mintázathoz, amely szerint a saját élettörténetem alakult, és én irracionális módon szinte testileg éreztem ezt a mély, strukturális azonosságot kettőnk között. Azonos volt a rezgésszámunk, Berlinnek meg nekem, ami eloszlatta szorongásaimat, és a végső, karmikus megbékélés érzetével töltött el.23
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben azonban az Exodusra mint populáris irodalmi alkotásra tekintünk, világossá válik, hogy a mű e tekintetben olyan stratégiát követ, amely tipikusnak tekinthető a műfaj esetében. Hasonlóan az Unortodox című műhöz, valamint Durica Katarina korábban elemzett Szlovákul szeretni című regényéhez, az Exodus sem törekszik a jelentésrétegek túlzott elmélyítésére, s nem a formai kifinomultság vagy a stilisztikai virtuozitás révén kíván hatást elérni. Hiszen nem is ez az elsődleges céljuk az efféle alkotásoknak. A populáris irodalomhoz tartozó művek – mivel széles olvasóközönséget céloznak meg – alapvető feladata, hogy minél több befogadót szólítsanak meg. Ennek érdekében a szövegeknek könnyen értelmezhetőnek és hozzáférhetőnek kell lenniük. Ami pedig talán a legfontosabb: szórakozást kell nyújtaniuk, valamint lehetőséget kínálniuk arra, hogy az olvasók, legalább a fikció szintjén, átélhessenek olyan tapasztalatokat, amelyek a mindennapi életükben nem elérhetők számukra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy Feldman könyvei – különösképp az Unortodox – kiemelkednek azzal, hogy rendkívüli kereskedelmi sikert arattak. Hiszen nem minden populáris irodalmi mű válik bestsellerré, és nem mindegyik fogy el több százezer, sőt akár több millió példányban. Mi okozta tehát Feldman műveinek ilyen mértékű piaci sikerét? Úgy véljük, több tényező együttes hatása játszott ebben szerepet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Először is az a tény, hogy Deborah Feldman egy nagyon hermetikus, ultraortodox zsidó közösségben töltött életet írt le, ami a legtöbb olvasó számára teljesen újszerű és egzotikus jelenségnek számított. Könyve betekintést nyújt e közösség mindennapjaiba, rituáléiba és normarendszerébe, ami nemcsak kíváncsiságot ébreszt, hanem jelentős ismeretterjesztő értékkel is bír.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Másodszor, az olvasók figyelmét kétségkívül megragadta az is, hogy Feldman őszintén és hitelesen tárta fel azokat a nehézségeket, korlátokat és dilemmákat, amelyekkel a közösségben, illetve a közösségből való kilépést követően szembesült. Mindkét műve erősen vallomásos jellegű önéletrajz, amelyben a személyes hangvétel hitelességet kölcsönöz az elbeszélésnek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további tényező, amely feltételezhetően szintén hozzájárult a könyvek sikeréhez, a választott témák egyetemessége. Az Unorthodox és az Exodus egyaránt a bátorságról, a szabadság kereséséről, a társadalmi és családi kötelékek felszámolásáról, valamint a személyes identitás megtalálásáról szól. Ezek olyan témák, amelyek világszerte sok olvasó számára rezonálnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Továbbá, valószínűleg nem elhanyagolható az sem, hogy mindkét mű üzenete kifejezetten feminista hangvételű. Ahogyan Sylvia Margret Steinitz találóan megállapítja:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Könnyű lenne Feldman könyvét kellemes borzongással olvasni, megrázni a fejünket a „vallási őrültekre”, és ennyiben hagyni a dolgot. De ez egyben egy fiatal nő önmeghatározásért folytatott küzdelmének beszámolója is. Vannak Deborah-k a haszidok és a szalafisták, a mennoniták és a katolikusok között – mindenütt, ahol egy isten által legitimált világképet valósítanak meg a nők hátán. Az Unortodox megmutatja, hogy mennyire szükséges a nők jogainak megerősítése még ott is, ahol azokat már régóta természetesnek veszik.24
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül, a könyv recepciójának szempontjából kulcsfontosságú tényező volt az aktuális társadalmi és kulturális kontextus. Egy olyan korszakban, amikor a társadalom mind nagyobb figyelmet fordít az identitás kérdésére, a nők jogaira és a konzervatív struktúrák kritikájára, Deborah története különösen időszerűnek és relevánsnak bizonyult.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva, Feldman mindkét könyve – azáltal, hogy egy sajátos, zárt ultraortodox zsidó közösség történetét mutatja be – egyfajta hidat képez a kultúrák és világok, valamint az olyan egyetemes, kultúrákon átívelő témák között, mint a személyes szabadság keresése, a saját identitásért folytatott küzdelem, a hagyományok és társadalmi normák által szabott korlátok leküzdése, az önrendelkezés és az emancipáció iránti vágy. Kulturális szempontból a főszereplő története, aki végül úgy dönt, hogy a nemzeteken átívelő berlini térben fog élni, éppen azért bizonyult vonzónak az olvasók számára szerte a világon, mert nem foglal állást és nem részesít előnyben egyetlen kultúrát sem. A transzkulturális szabadságot választja és a szupranacionális térben való életet. Ebből arra következtethetünk, hogy a szöveg transzkulturális üzenete lehet az a tényező, amely Feldman könyveinek óriási sikere mögött áll.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

***
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Deborah Feldman két, életrajzi tényekre támaszkodó regénye életének és menekülésének történetét meséli el a New York-i ultraortodox zsidó közösségből, amelynek tagjai magyar zsidó holokauszt-túlélők leszármazottai. Mind az Unortodox, mind az Exodus populáris irodalmi művek, bár az utóbbi, mivel az előbbinél jóval introspektívebb és jóval kevésbé cselekményközpontú próza, bizonyos tekintetben kitör ebből a sémából. Mindkét alkotást rendkívül nagy érdeklődéssel fogadták az olvasók, és igazi kereskedelmi sikert arattak. Ezt több tényező is meghatározta, többek között a vonzó, az átlagolvasó számára egzotikus téma, a mű vallomásos jellege, az identitáskeresésre tett utalások, amelyek univerzálisak és a befogadók számára világszerte könnyen dekódolhatók, valamint a cselekmény aktuális társadalmi-kulturális kontextusba helyezése. A könyvek transzkulturális üzenete tehát döntő tényezőnek bizonyult hatalmas sikerükben.
 
1 Feldman, Unortodox.
2 A szatmári közösség nevét a mai Romániában található Satu Mare (magyarul: Szatmárnémeti, jiddisül: Szátmér) városról kapta, ahonnan a holokauszttúlélő Jeol Teitelbaum, a később Amerikába emigrált zsidó közösségalapító származott.
3 A törvény szerint a válási ügyet a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróságon kellett volna lefolytatni; Feldman ezért úgy döntött, hogy Manhattanben fog élni annak érdekében, hogy megvédje magát a haszid közösség által választott korrupt bíróktól, akik a könyv szerint híresek arról, hogy kedvezőtlen ítéleteket hoztak azokkal szemben, akik fel merték emelni a szavukat a közösség ellen.
4 Deborah Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, ford. Getto Katalin (Budapest: Libri, 2021).
5 Feldman, Exodus.
6 Deborah Feldman, Exodus, Revisited: My Unorthodox Journey to Berlin, rev. kiad. (New York: Plume, 2021).
7 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 13. „Upon doing so, I promptly attempted to shed the obligatory personality I had worn like a shell for all those years, hoping that what would emerge from underneath it would be my true self […]”: Feldman, Exodus, Revisited, 3.
8 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 59–60. „I was afraid that when I talked, I would reveal the fact that I didn’t have a real self. I desperately sought out the person I could become. I tried reflecting the expressions of those around me, parroting accents, and social behaviours. I took up smoking briefly because all the cool people at Sarah Lawrence seemed to be doing it. […] I eyed Sharon’s long blond hair and tanned skin with awe. Would I ever look that normal, that American? This self-consciousness accompanied my every move in public.”: Feldman, Exodus, Revisited, 41–42.
9 Feldman, Unortodox, 357. „Sometimes when I go to the mall with Yitzy in his stroller, I feel as if his blond hair and blue eyes and his innocent, all-American face not yet marked by side curls bridge a little bit of the distance between me and the other people in the mall. Yitzy makes everyone stop and coo at him with his perfect baby face and pudgy limbs, while I stand by in my wig and long skirt, pretending to be normal.”: Feldman, Unorthodox, 229–30.
10 Feldman, Unortodox, 359. „Polly is my new best friend at Sarah Lawrence. She has brilliant blond hair and a dimpled smile, and she wears beautiful clothes and talks animatedly about everything. […] I ache to have hair as yellow as hers, eyes as blue, teeth as white as milk. […] If I had a nose like Polly’s, my life would be different, I know it. It always comes down to the nose. Bubby says that’s how Hitler identified the Jews from the gentiles. He sure would have had an easy time identifying me. I associate my lot in life with my nose. Polly’s life suits her nose, so it makes sense. You have a pointy nose, good things happen to you.”: Feldman, Unorthodox, 230–31.
11 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 219. „We are, sometimes, simply reduced to where we come from – if not in the most immediate sense, then in an ancestral one. I was convinced that the angst that flowed in my veins was a result of more than just my childhood; that it was part of a greater composite inheritance that I was only fragmentary part of, and to quell it, I needed to find the old fractures and mend them.”: Feldman, Exodus, Revisited, 176.
12 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 234. „(…) it was there that I had most wanted to stand, in the spot where my grandmother’s own exile had so horribly begun.”: Feldman, Exodus, Revisited, 189.
13 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 234. „The square was now paved over, with decaying apartment buildings serving as wary witnesses around its perimeter. Their shabby terraces with peeling blue paint strips seemed like so many eyes half-closed in fatigue. This was not the Nyíregyháza my grandmother had seen on that day, but it seemed somehow to retain the memory of that moment in its tired bones nonetheless, and the deserted square and heavy gray sky seemed in agreement with my assessment.”: Feldman, Exodus, revisited, 189.
14 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 232. „[…] hot, dusty village, where the saving graces were wild cherries and potted geraniums […]”: Feldman, Exodus, Revisited, 188.
15 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 214. „[…] it lacks both contemporary chic and the varnished grandiosity of antique glamour […]”: Feldman, Exodus,Rrevisited, 172.
16 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 267. „[…] was the first city invaded by the Germans to have its Jews deported by Austrians who were only too happy to collaborate.”: Feldman, Exodus, Revisited, 216.
17 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 274. „I was taught that the Germans will always be judged as evil for what their ancestors did. We would have to hate them forever.”: Feldman, Exodus, Revisited, 221.
18 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 276. „That story I have grown up with, the one I had believed for so long, that there was an entire nation of people on the other side of the Atlantic who still burned with hatred for me because I was Jewish… well, here was a pin in that balloon. The heat of his skin on mine, the smile in his eyes, his shy movements – these made him human in a way I never could have grasped intellectually. In these moments, no lines existed between us, racial, cultural, or emotional.”: Feldman, Exodus, Revisited, 223.
19 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 277. „I wanted nothing more than to just be human for a little while, to be just one person, divorced from all the baggage of my ancestors that I insisted on carrying with me.”: Feldman, Exodus, Revisited, 223–24.
20 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 319. „I know that this process, of hitching on to people as if they were vehicles bearing my freight in the chosen direction, was integral to my original goal, that subconscious one I had set for myself many years ago upon leaving, to free myself from the intense, irrational fears and judgements that had been branded into me during childhood and that Markus had been essential in the journey toward that freedom.”: Feldman, Exodus, Revisited, 259.
21 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 333. „[…] money did not seem to be a primary driving force but books were a flagrantly shared passion, and in light of this, it was easy for a moment to forget about my last trip, to imagine one could set aside the history that had overshadowed every prior moment I had spent in Germany.”: Feldman, Exodus, Revisited, 271.
22 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 334. „[…] it soon became clear that these people I saw as Berliners were in truth always from somewhere else, and most often with no option of return to that place of origin. I met people fleeing oppression both political and religious, but also people who had overcome the smaller-scale hardship of judgmental small towns, toxic relationships, controlling families. Persecution, discrimination, poverty, war, dictatorships, sects – in fact, anything any human being ever deemed worth escaping – in Berlin you could find multiple persons who had broken away from each category.”: Feldman, Exodus, Revisited, 272.
23 Feldman, Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből, 344. „[…] a perpetual panacea, that magical realm in which no boundaries have been set, where everything and everyone can thrive. The historical legacy of the city seemed to fit well into the pattern of my own destiny, and I believed, perhaps irrationally, that this was something I would actually be able to feel when I lived there, like a vibration in my body, that it would soothe my anxiety like some kind of final karmic reconciliation.”: Feldman, Exodus, Revisited, 280.
24 Sylvia Margret Steinitz, „Leben unter Fundamentalisten”, Stern, 2016. március 8., https://www.stern.de/kultur/buecher/buch-von-deborah-feldman--unorthodox---leben-unter-fundamentalisten-6737162.html.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave