Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

3.1. A kísérlet fordító és tolmács mesterszakos hallgatókkal

A kísérlet első szakaszában a Pázmány Péter Katolikus Egyetem másodéves fordító és tolmács mesterszakos hallgatóinak két kis csoportja vett részt, az egyik esetben a hallgatók szak-, míg a másikban műfordító kurzusra jártak. Mindkét kurzus kötelezően elvégzendő volt a fordító szakirányos hallgatók számára. A résztvevőket megkértem, hogy fordítsanak le egy bizonyos képet szavakká, semmilyen más instrukciót nem kaptak, egyedül a határidő volt megszabva: egy hetet kaptak a feladatra. Ez a fejlődést segítő feladat a fordítási folyamat tudatosítását célozta a hallgatókban, azt kívánta elérni, hogy újragondolják a fordítás fogalmát, hiszen gyakran „mechanikus eljárásként fogják fel a fordítást, szóról szóra történő behelyettesítésként, szótárak dolgaként vagy egyszerűen olyan tevékenységként, amelyből nem származik látható presztízs, és amelyet bármikor át lehet passzolni egy kétnyelvű rokonnak vagy kollégának”1 vagy manapság inkább valamelyik mesterségesintelligencia-alapú gépi fordítónak vagy chatbotnak.

A kép egy kortárs művész, Soós Tamás (1955) egyik festménysorozatának egyik festményéről készült fénykép volt (1.1. ábra). Két absztrakt fekete alak látható rajta narancsvörös háttér előtt, a közepén fekete kétnyelvű felirat: get Geist. Ezt a képet – vagy ahogy Mitchell (1994: 89) nevezi, képszöveget – amellett, hogy engem megszólított, elsősorban a jelrendszerek és nyelvek kombinációja miatt választottam. Feltételeztem, hogy a hallgatók, korábbi köz- és felsőoktatásbeli tapasztalatukból kiindulva a biztonságos megoldásokat fogják választani, és hogy fordításaik napvilágra hozzák, de legalábbis sejtetik majd, hogy egy ilyen kurzuson mit gondolnak elfogadhatónak/elfogadhatatlannak, azaz megmutatkoznak előzetes normáik (Toury 1995: 57).

Az eredmények mindkét feltevést igazolták. A műfordító-kurzus hallgatói kreatív megoldásokkal álltak elő (aforizma, villámpróza, vers, értelmező leírás), míg a szakfordító kurzus hallgatói utánajártak a képnek és a művésznek, és leírásokat adtak be (kettő közülük értelmező jellegű lett), felsorolták a kép főbb vonásait és mesterségbeli részleteit. Másként megfogalmazva: a feladatot megkapó hallgató az általa látogatott kurzus feltételezett elvárásainak megfelelően készítette el saját fordítását: maradt a kerékvágásban.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1436trd_88/#m1436trd_88 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1436trd_88/#m1436trd_88)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1436trd_88/#m1436trd_88)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

1.1. ábra. Get Geist

Megjegyzés: A festmény fényképét a művész engedélyével közlöm.

Minden fordítás magyar nyelven készült, ám terjedelmük jelentősen eltért: a műfordító csoport rövidebb (6, 36, 40, 65 szavas) fordításokat adott be, a szakfordítók (51, 63, 68, 229 szavas) hosszabbakat. Úgy tűnik, a szöveg hosszúsága leginkább azt tükrözi, hogy a kép mennyire hatott a fordítóra, s ezért nagyok az eltérések. Ha a két szélső értéket figyelmen kívül hagyjuk, a megmaradt számok azt mutatják, hogy a kreatív megközelítések tömörebbek. Ez az eredmény, vagyis az az észrevétel, hogy minél művészibb a fordító megközelítése, annál szűkszavúbb a fordítás, további kutatásokat igényel, mivel a minta túlságosan kicsi volt érvényes következtetések levonásához, ám azonos nyelvpár esetében az ugyanolyan hosszúságú eredetikkel rendelkező műfordítások és szakfordítások nagyobb adathalmazainak korpusznyelvészeti elemzése könnyen igazolhatná vagy elvethetné.

A fordítások közül három semleges, három negatív („nyugtalan hangulat”, „mások lelki terhének a cipelése magányos, elszigetelő érzés”, „alkonyatkor sötét gondolatok találkozója vet árnyat”), míg kettőnél keverednek a pozitív és a negatív elemek („egymás mellett, mégis egymástól messze”, „egyszerre melankolikus és vidám”, „lángokban áll”, „hiába futsz, hiába szaladsz”, „saját lelked tükörképe”). A fordításokban leggyakrabban a piros/vörös és a sötét/fekete színek megnevezése fordul elő, a figyelemfelkeltő színek alkonyatot, naplementét, vihart, tűzvészt, vörös fényt idéznek, az alakok sötétek/feketék és geometriai formákból állnak össze. Van, akinél az egyik alak bizonyosan ember, még foglalkozása is van (lelkész), másnál csak ember formájú, megint másnál az alakok szellemek. Két hallgató utal fordításában tükörképre, eltűnődve azon, vajon a két alak nem egymás vagy önmaga tükröződése-e, míg hárman árny(ék)nak tartják őket. Különösen érdekes, hogy van határozott interpretáció, ami megkérdőjelezhetetlenül kinyilvánít,2 de olyan is, amely szerint ahányan megnézik a képet, annyi a lehetséges olvasat: „Hogy mit ábrázolnak ezek az alakok vagy szellemek, annak csak a befogadó képzelete szabhat határt.”

A get Geist feliratot mindegyik szakfordítás megemlíti, ám négyen négyféleképpen: az egyik semleges leírás, a másik csak a Geist szó interpretálása,3 a harmadik a két különböző nyelvhez tartozó szót emeli ki,4 a negyedik megadja a nyelveket és a jelentést is,5 míg a műfordítók közül csak egyvalaki írta bele a fordításába, aki le is fordította és kontextusba is helyezte6 (5 fő a nyolcból, 62,5%). Ez olyan különbség, amit érdemes lenne nagyobb mintán megvizsgálni: úgy tűnik, hogy a szakfordítók jobban kötődnek egyes konkrét szavak, kifejezések átviteléhez, míg a műfordítók inkább az összbenyomás megragadására és annak érzékletes megfogalmazására törekszenek inkább.

1	‟consider translation as a mechanical process, a word-by-word substitution, a problem of dictionaries, or simply an activity that accrues no apparent prestige and which can be han-ded off at any moment to a bilingual relative or colleague” (Gambier 2016: 887).
2	„Alkonyatkor sötét gondolatok találkozója vet árnyat.” vagy „Mások lelki terhének a cipelése magányos, elszigetelő érzés. A lelkész alkonyatkor sétát tesz, és egy kis tócsában meglátja a saját tükörképét. Számot vet önmagával, hiszen látja, h egyedül áll a világban, és egyedül cipeli azok terhét, akik rábízzák magukat.”
3	„A »Geist« szó a »szellem« német megfelelőjére emlékeztet, és utalhat a figurák maradandó mivoltára, mivel nincsenek rájuk hatással a külső körülmények.”
4	„Az árnyékok között felirat olvasható: »get Geist”«. Egy német és egy angol szó összerakva?”
5	„A párhuzamosan elhelyezkedő alakok között a get Geist szöveg látható, az angol get és a német Geist szavakat magyarra fordítva a szerezz lelket jelent.”
6	„Get Geist, vagyis szerezd meg a szellemed – üzeni a festő két nyelvet használva.” Az illető itt nyilvánvalóan csak a verbális nyelveket vette figyelembe, más jelrendszereket, a festészet vizuális-materiális nyelvét nem, azaz nem akarta/tudta absztrahálni az interszemiotikus transzfert.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero