Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

4.1. A műfordítás vizsgálatának alapvető kérdései

Amikor az a célunk, hogy a műfordítást saját környezetében leíró módon vizsgáljuk, az első kérdés nem az, hogy egy bizonyos szöveg fordítás-e (valamely előzetesen megfogalmazott kritérium alapján, amely kívül áll a vizsgált rendszeren), hanem hogy fordításnak tekinthető-e a célnyelv irodalmi többrendszerének belső nézőpontja, azaz a többrendszeren belül betöltött pozíciója szerint. (Az irodalmi [több]rendszer fogalmával és lehetséges belső kapcsolataival összefüggésben vö. különösen Tinyanov 1971, Even-Zohar 1974a, 1979 [hivatkozásokkal előző munkáikra a témában], Toury 1974; továbbá Lotman 1976).

Bár az, hogy műfordításként tekintünk valamire, előfeltételezi azt, hogy a célnyelv irodalmi rendszerén belül is irodalmi szövegként tekintünk rá (vö. 1.1), nem feltételezi viszont előre azt, hogy egy másik nyelven és másik többrendszerben írt másik szöveghez bármilyen bizonyított kapcsolata lenne, amelyet ennek következtében forrásszövegnek tekintünk. Ez a megállapítás három irányból is alátámasztható:

(a) jól tudjuk, hogy különböző szövegeket ugyanabban az irodalmi rendszerben tekinthetünk fordításnak akkor is, ha más viszonyban állnak ugyanazzal a forrásszöveggel. Ezek a szövegek kétségkívül betölthetik ugyanazt a pozíciót a célnyelvi irodalmi rendszerben, mindenesetre fordításnak tekintjük őket attól függetlenül, hogy a forrásszöveg-célszöveg felfedett kapcsolatai milyen típusúak és/vagy mértékűek. Továbbá az is gyakran nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen, hogy a cél- és forrásszöveg közötti összes kapcsolat közös nevezőjét megtaláljuk, és megállapítsuk azt a közös magot adó kapcsolatot, amely a fordítás szükséges feltételét adja.

Az állítás szemléltetése érdekében vizsgáljuk meg egy azonos forrásszöveg három már létező, ugyanazon a nyelven, angolul kódolt fordítását („ugyanolyan” abban az értelemben is, hogy mindhárom fordítás a célnyelv fejlődésének ugyanazon szakaszában készült), amelyek nyilvánvalóan nagyon különböznek egymástól nyelvi megformálásukban, és ezért valószínűleg ugyanazon forrásszöveghez való kapcsolatukban is:

(FSz)

Multus homo es, Naso, neque tecum multus homost qui descendit: Naso, multus es et pathicus.

(Catullus, 112. költemény)

(CSz1)	Naso, you’re all men’s man, yet few Want anything to do with you, Although you try your best to please Any man – on your hands and knees. (Catullis–Michie 1969: 219)
(CSz2)	Naso! an elevated personage with a stoop, however, bespeaking a somewhat different sort of ’elevation’. Indeed, an elevated person. (Catullus–Whigham 1966: 224)
(CSz3)	Mool ’tis homos’’ Naso, ’n’ queer take ’im Mool ’tis ho most he descended: Naso, mool’ tis – is it pathic, cuss. (Catullus–Zukofsky, 1969) (A CSz3 esetében vö. Wesling & Lefevere 1975: 46–51.)

(b) Egy bizonyos irodalmi rendszerben lévő különböző szövegek, amelyek hasonló kapcsolatban állnak más szövegekkel egy másik irodalmi rendszerben/nyelven, tekinthetők egyszer fordításnak, máskor nemfordításnak.

Nézzük meg a következő három esetet, amelyben a célszövegek és ezek forrásszövegei materiálisan hasonló viszonyban állnak:

(1) Chi nasce muor; animàti, Avvenga mal ah! che passo! Ah! l’uom misero è Se motte, e di, pene e lai, ohime! Suol cibar. (olasz) Qina šemor; ani mati;	search	A voi giammai avoi! yamai aven amal, hah ki pasu! halom mi ze ro’e šnot eidi pene elai; o me! šeol šibar. (héber)
		(Luẓẓatto 1839: 42)

(2) My heart leaps up when I behold

A rainbow in the sky;

So was it when my life began,

So is it now I am a man,

So be it when I shall grow old,

Or let me die!

The child is father of the man,

And I could wish my days to be

Bound each to each by natural piety.

(Wordsworth)

mai hart lieb zapfen eibe hold

er renn bohr in sees kai

so was sieht wenn mai läuft begehen

so es sieht nahe emma mähen

so biet wenn ärschel grollt

ohr leck mit ei!

seht stein dies fader rosse mähen

in teig kurt wisch mai desto bier

baum deutsche deutsch bajonett schur alp eiertier

(Jandl 1966)

(3) Multus homo es, Naso, neque tecum multus homost qui descendit: Naso, multus es et pathicus.

(Catullus)

Mool ’tis homos’’ Naso, ’n’ queer take ’im Mool ’tis ho most he descended: Naso, Mool’ tis—is it pathic, cuss.

(Catullus–Zukofsky 1969)

Mindhárom célszöveg gyakorlatilag az interlingvális transzpozíció ugyanazon fajtájához tartozik, amely úgy írható le, mint két meghatározott „szabály” meghatározott sorrendben történő alkalmazása a forrásszövegre (lásd még Forster 1970: 91):

(a) vesszük egy forrásnyelven létező szöveg hangsorát és ezt a hangsort a lehető legközelebbi módon visszaadjuk a másik nyelv, tehát a célnyelv hangrendszerében,

(b) feltéve, hogy a célnyelvben (valahol...) létező szavakat kapunk. (Ha a kapott szintaktikai és/vagy szemantikai szerkezetek elfogadhatónak számítanak a célnyelven, az szerencsés kimenetelnek számít, de ez semmi esetre sem „szabály” vagy az ennek a típusú fordításnak megfelelő performancia szükséges feltétele.)

Bár a három célszöveg között a saját forrásszövegükhöz való viszonyukban nincs alapvető különbség, a „transzponáló intenciójával” kapcsolatban mégis van:

(1) Kezdettől fogva kettős versként lett megalkotva egyszerre mindkét nyelven, olaszul és héberül. A két szöveg ezért egyszerre forrásszöveg és célszöveg is egyben, vagy inkább mindkettő részben forrásszöveg, részben célszöveg, és a fent említett „szabályok” alkalmazása oda-vissza jár közöttük (látható a kétirányú nyíl is, amely a csere valódi aktusát jelzi). (Az ilyen típusú kétnyelvű versek koramodern héber hagyományát lásd pl. Davidson 1914: 86–89.)

(2) Ennél a példánál létezik egy nyilvánvaló forrásszöveg, Wordsworth angol nyelvű verse, és egy nyilvánvaló célszöveg, Jandl német nyelvű verse; de a célszöveget eredeti versként mutatták be németül, mintha nyelvi (vagy hang)stimulusra adott válasz lenne, amely történetesen egybeesik egy angol nyelvű verssel (Jandl saját megfogalmazásában „alapötlet nélküli versírási módszer”, idézi Forster 1970: 91).

(3) Ennél a példánál szintén van egy előzetesen létező forrásszöveg, Catullus latin nyelvű verse, és egy nyilvánvaló célszöveg, Zukofsky angol nyelvű verse; ez alkalommal viszont a célszöveget a forrásszöveg fordításaként mutatták be (lásd még a fordító rövid előszavát: „Catullus ezen fordítása követi a latin vers hangzását, ritmusát és szintaxisát – megpróbálja tehát, ahogy mondják, vele együtt suttogni a »szó szerinti« jelentést”. Arra a kérdésre, hogy ez a szöveg, amelyet kétséget kizáróan fordításként jelölnek meg, annak tekinthető-e, nincs már létező, kész, mindent átfogó válasz; csak a célnyelvi irodalmi többrendszer keretein belül válaszolhatjuk meg.

Ez a csoportosítás a hasonló kapcsolatoktól függetlenül kifejezetten jellemző olyan célszövegekre, amelyek a kronológiai vagy nemzeti és geopolitikai tengelyen mozogva különböző irodalmi többrendszerhez tartoznak. Ezért a műfordítás változó (vagy legalábbis változtatható) történelmi kategória, és nem abszolút, történelmen kívüli jelenség, ahogyan azt a forrásorientált elméletek vizsgálatuk tárgyukká tettek.

(c) Bizonyos irodalmi-kulturális körülmények között vannak olyan szövegek, amelyeket műfordításnak tekintünk, bár nem létezik igazi forrásszövegük, így valódi cél- és forrásszövegkapcsolataik sincsenek. Ez az ún. „álfordítások” (vagy „fiktív fordítások”; vö. Popovič 1976: 20) esete. Világos, hogy az álfordítások csak addig működhetnek tovább fordításokként, ameddig a „hamisítás” ki nem derül és elfogadottá nem válik irodalmi tényként; az itt ajánlott célorientált elmélettípus azonban minden kétséget kizáróan képes magyarázni mind az ál-, mind a valódi fordításokat.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero