Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

4.2.3. A fordítási ekvivalencia mint funkcionális kategória

De ha különböző típusú és mértékű kapcsolatok állnak fenn fordításoknak és hozzájuk tartozó forrásszövegeknek tekintett szövegek között, és ha hasonló kapcsolatok állnak fenn fordításoknak tekintett szövegek és forrásszövegeiknek tekintett, illetve nemfordításoknak tekintett és egy másik nyelven/irodalomban létező más szövegek között (vö. 4.1. fejezet), az azt jelenti, hogy a fordítási ekvivalencia mint empirikus jelenség (azaz a valóban fennálló kapcsolat célszöveg és forrásszöveg között, amely jellegzetes tulajdonság alapján ezek fordításnak és forrásnak nevezhetők) nem meríthető ki semmilyen tárgyi definícióval, például mint egy adott kapcsolat (vagy kapcsolatok halmaza), csakis a lehetséges célszöveg–forrásszöveg kapcsolatok egész hálózatával. Így a lehetséges kapcsolatok rendszere a potenciális ekvivalencia rendszere, azaz a fordítási „kompetenciáé”. (A fogalmat lásd Toury megjelenés előtt, különösen a 2.2. és 2.4. alfejezetek.)

Ily módon a fordítási ekvivalencia fogalma lényegi változáson megy keresztül: nem „tárgyi” fogalom lesz többé, hanem „funkcionális”. Merthogy az egyetlen mód arra, hogy tárgyi tekintetben különböző jelenségeket ugyanazon kategória alapján értékeljünk (azaz felületesen, ugyanazon fejléc alatt), ha funkcionálisan egymás megfelelőinek tartjuk őket. Ezért ha egy forrásszöveg/forrásnyelv-orientált fordítási megközelítést célorientálttal helyettesítünk, nemcsak „a célszöveg fordítás” típusú megállapításokat helyettesítjük „a célszöveg fordításként működik” típusúakkal, hanem olyanokat is, mint „x kapcsolat fordítási ekvivalencia” olyanokkal, hogy „x kapcsolat fordítási ekvivalenciaként működik”.

Ezért mint ahogy a „fonéma” fogalmát is rendszeresen a „nyelv legkisebb, megkülönböztető értékkel bíró egységeként” jellemezzük, a „fordítási ekvivalenciát” is például úgy definiálhatjuk, hogy „két különböző nyelven tett két megnyilatkozás közötti, a fordítás tényét meghatározó kapcsolat”, vagy „amely megkülönbözteti a fordítást a nemfordítástól” és így tovább. És mint egy bizonyos fonemikus rendszeren belüli bármilyen valódi fonéma alacsonyabb rendű alkotóelemekkel írható le (az ún. „megkülönböztető jegyek”), úgy lehetséges leírnunk a fordítási ekvivalencia minden valódi típusát is a rá jellemző „megkülönböztető jegyek” segítségével (vö. 4.2.2. alfejezet).

Ha feltételezhető a célszöveg és a forrásszöveg közötti ekvivalencia létezése (azaz az a tulajdonság, amelynek a fordítás definíciójában szerepelnie kell; vö. Achinstein 1968: 1 és jelen tanulmány 2. lábjegyzete) abból az következik, hogy a valódi fordítások vizsgálata (különösen a célszöveg és a forrásszöveg összehasonlító elemzése) során feltett kérdés nem az, hogy a két szöveg [bizonyos szempontból] megfelel-e egymásnak, hanem hogy milyen típusú és mértékű fordítási ekvivalenciát mutatnak.

A két összehasonlítandó szöveg ontológiai státuszának különbsége továbbá nagy hatással van a fordítási ekvivalencia természetére is. A forrásszöveg státusza a célszöveg szempontjából elsődleges, mind kronológiailag (az idő dimenziójának elsőbbsége), mind logikailag (független vagy függő, eredeti vagy származtatott szöveg). Ez azt jelenti, hogy ahogy az ugyanolyan ontológiai státuszú független objektumok között keresett ekvivalencia kölcsönös, kétoldali (x1 egyenlő x2-vel y tekintetében, mint ahogy x2 is egyenlő x1-gyel ugyanabban a tekintetben), a célszöveg és a forrásszöveg közötti feltételezett kapcsolat egyoldalú, irreverzibilis. Ezért például nincs értelme a „visszafordítás” fogalmának; egy visszafordítás nem más, mint szokásos fordítás, amelynek forrásszövege történetesen egy másik, korábbi, véletlenül a jelen fordítás célnyelvére és irodalmába történt fordítási cselekvés végterméke.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero