Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

4.2.5. A funkcionális kapcsolatok státusza

A célnyelvi rendszerekben az akceptálhatótól történő, a forrásszövegben kifejezett célnyelvi és/vagy célirodalmi rendszerekkel való interferencia (amely úgymond a „köztes nyelv” [interlanguage]1 egyik példájaként fogható fel) okozta eltérések egyszerre a forrásszöveg/forrásnyelv elemeinek és kapcsolatainak célnyelven történő rekonstrukciója felé való közelítések, azaz ahhoz, amit adekvátságnak (adequacy) is nevezhetünk (Even-Zohar használja a kifejezést: Even-Zohar 1971: 47, Even-Zohar 1974: 43, vö. továbbá Toury 1978: 88). Ezért a funkcionális ekvivalencia forrásszöveg- (vagy forrásnyelv-) alapú fogalma nemcsak hogy nincs kizárva a célorientált elméletből, hanem speciális helyet foglal el benne; azonban már nem a fordítások és nemfordítások megkülönböztetésére szolgáló előzetes kritériumként szerepel, hanem az inkompatibilis vagy talán egyenesen szembeállított pólusok egyikeként, amelyek között minden fordítás elhelyezkedik.

Mivel egy fordítás sem teljesen „elfogadható” (mert legalább egy kicsit tart az idegen adekvátság pólusa felé) vagy teljesen „adekvát” (az elfogadhatóság kötelező pólusa miatt), a fordításelemzés egyik legfőbb célja az, hogy meghatározza a fordítás valódi helyét ezen pólusok között, vagy „e két véglet kombinációját (vagy az azok között kialakuló kompromisszumot)” (Toury 1978: 89). Ez a pozíció egyenértékű a fordítási ekvivalencia fordítás alapjául szolgáló és benne kifejeződő fogalmával.

A célszöveg az adekvát és az elfogadható pólusai között elfoglalt helyét úgy lehet megállapítani, hogy egyrészt a cél- és forrásszöveg összehasonlítását együttesen végezzük, másrészt úgy, hogy az elfogadhatóság tükrében megállapítjuk a célszöveg helyét a releváns célnyelvi irodalmi és/vagy nyelvi rendszerben. Ennélfogva az adekvátság átalakított fogalmát leginkább a célszöveg–forrásszöveg összehasonlítások módszertanában tudjuk hasznosítani. A módszertani keretben az adekvátság a forrásszöveg szisztematikus (textémás) elemzése alapján (vö. Even-Zohar 1974a) megalkotható feltételes entitásként szerepel, és az összehasonlítás állandójaként (azaz mint tertium comparationis) használható, semmint a fordítás állandójaként, ahogy az a forrásorientált elméletekben nyíltan megjelenik (vö. például Albrecht 1973: 5–6, 23–26, Brandt 1969, Neubert 1970: 453, 1973).

Meg kell különböztetni azonban az erős értelemben vett és a gyenge értelemben vett adekvátság fogalmát. Az erős értelemben vett adekvátság nem veszi figyelembe a célnyelv „szabályszerű” nyelvi megkötéseit, ezzel szemben a moderált, gyenge értelemben vett adekvátság megengedi, hogy ezeknek a szabályoknak az alapján épüljön fel a feltételes konstrukció. Ezért a gyengébb konstrukción keresztül történő összehasonlítás (amely a kontrasztív nyelvészet korábbi fogalmain alapul!) azon tényezők felfedéséhez vezet, amelyek befolyásolják a fordítási performanciát és amelyek a célnyelv egyszerű rendszerbéli megkötésein kívül vannak, szemben az erős konstrukción keresztül történő összehasonlítással, amely erősen vegyes képet mutat a fordítást befolyásoló és érintő tényezőkről, s ezt csak a pusztán nyelvi szabályokat tükröző jelenségek megszüntetésével oldhatjuk meg. Ezért az irodalomtudomány keretein belül, amikor a fordításpoétika a cél, inkább az adekvátság gyengébb konstrukcióját ajánlott előnyben részesíteni.

A célszöveg és a forrásszöveg adekvátságkonstrukció szerinti összehasonlítása felfedi a valódi fordítás és a valódi célszöveg–forrásszöveg kapcsolatok adekvátságtól való eltéréseit (ezzel kapcsolatban vö. továbbá Popovič 1970, Lambert 1977, Fedorov 1974, Levý 1969). A gyenge konstrukció alapján talált eltérések nem kötelező típusúak (beleértve a kötelező eltérések meg nem létét, azaz a nyelvi elfogadhatóságtól való eltérést!). Ezek a nem kötelező eltérések, amelyeket váltásnak (shift) neveztem el, a nyelvi szabályokon átívelő fordítási performancia meghatározásához szolgáló tényezők megállapítására szolgálnak, feltéve, hogy ezek rendszeressége, amennyiben megállapítható, valamilyen közös, interszubjektív okra mutat.

1	Ezzel kapcsolatban vö. például Selinker 1969; 1972.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero