Huszonkilencen magyarul, négyen kevert1 (magyar angollal, franciával, némettel vagy magyarra fordított románnal elegyítve), míg hárman (egy magyar, két angol anyanyelvű) angol nyelven írták meg a fordításukat. A szövegterjedelem egy és háromszáz szó között váltakozik. A fordításoknak mindössze egynegyede pozitív hangulatú, például ivókútnak vagy Krisztus-figurának értelmezi a fekete alakokat, vagy tételez érzelmi és szellemi interakciót férfinak és nőnek vélt alakok között, vagy látja bele egy kokesi baba életre kelését. A maradék feleződik: egyik fele semleges leírás, a másik negatív interpretáció, például az összbenyomást szomorúnak vagy baljósnak ítéli, az alakokat féregszerűnek tartja, vagy úgy gondolja, hogy hátat fordítanak egymásnak. Ez az arány alátámasztja azt a feltevést, hogy a néző – és ami azt illeti, a fordító – csupán már meglévő tudása alapján képes új információt befogadni, megérteni és értelmezni, és ezt a folyamatot erősen befolyásolja az illető személyisége és világszemlélete, csakúgy, mint pillanatnyi lelkiállapota.

Az egyik fordítás eljátszik a betűtípusokkal és -stílusokkal, szétválasztott szavakkal mind vizuálisan, mind verbálisan felzaklató szöveget hoz létre, például minden t betű félkövér. Egy másik fordító szerint mindkét szó t-je aránytalanul magas és úgy van áthúzva, hogy keresztény feszületre emlékeztet (ge† Geis†).2 Két megoldás is csupán egyetlen szó, az egyik szellemes szójáték: Melankólia (talán a festménysorozat címére utalva, lásd a művész honlapját), és egy szóalkotás, a Geistelődj, a festményen szereplő felirat csaknem szó szerinti fordítása, egyben a teljes kép világos, lakonikus és lényegre törő átültetése. Hat szöveg kapott címet (get Geist, Egy szegény műfordító siralma, A pokol kapuja, Instrukció helyett, A SZALON REJTEKÉN, Lehetetlen). Hétben szerepel a képen olvasható felszólítás (19,4%). Szintén hét fordítás vers: hatot a válaszolók írtak, a hetedik Radnóti egy sora: Ázott esernyők bánata csorog bennem ma hajnal óta már.3 Nyolc mindössze egyetlen mondat, másik nyolc játszik intertextualitással, utal művészi alkotásra vagy irodalmi műre (Arany Jánosra, Gormley Angel of the North szobrára, Kafka Átváltozására, Klee-re, Magritte-ra, a verseknél már szereplő Radnótira, és egy megemlíti Rimszkij-Korszakov Seherezádéját és Szophoklész Antigonéját a fordításnak szánt novella főszereplőjével, egy előadóművésszel kapcsolatban), vagy politikai véleményre utal (Gheorghe Pipereára, a Bukaresti Egyetem professzorára és bloggerre). Tíz fordítás antropomorfizál, emberi lénynek tekinti a fekete alakokat, férfinak és nőnek, illetve egy előbb két nőről ír, majd nála a bal oldali madárrá változik. Tizenöt fordításban fordul elő vagy a tükröz ige, vagy a tükörkép összetétel (42%).

A get Geist felszólítást csak öten fordították magyarra (11% az összesen 44 fordításból, ha összeadjuk a 36 műfordítót és 8 hallgatót), és mindegyik különbözik, hiszen a fordulatnak nincs bevett magyar megfelelője. Ez egyben magyarázat lehet arra is, hogy a fordítók többsége miért tartózkodott az átültetésétől. Eltekintve az egyszavas szellemességről, két szöveg fordítja a Geistet léleknek, kettő szellemnek (a fordításokban előforduló lélek és szellem szavak aránya egy a háromhoz). A get igét három változat szó szerint fordítja, míg a negyedik a felszólítást áldássá alakítja: szálljon belétek a lélek, s ezzel megfosztja a felszólítottat a tudatos cselekvés lehetőségétől.