Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


2.1. A lefordított művek száma

Az UNESCO honlapja szolgáltatta az adatokat,1 amelyek az 1979 és 2002 közötti időszakot fedik le. Az UNESCO a következőket írja az adatokról: „Az Index Translationum a világban lefordított könyvek listája, tehát ez a fordítások nemzetközi bibliográfiája. Az adatbázisban 1979 óta a mintegy száz UNESCO-tagállamban kiadott és lefordított könyvekről található összesített bibliográfiai információ összesen 1,7 millió bejegyzést tartalmaz minden tudományterületről [beleértve az irodalmat is].” Mi az irodalomra fókuszáltunk. Az adatokat az UNESCO a részt vevő országok bibliográfiai központjaiból és nemzeti könyvtáraiból szerzi be.
Az UNESCO adatbázisát gyakran érik olyan kritikák, hogy nem teljesen megbízható, mivel (a) a könyv definíciója országról országra különbözik, illetve (b) a számok jelentős ingadozást mutatnak (Heilbron 1999). Részben eltekintünk ezektől a kritikáktól, mivel (a) csak az irodalmat vesszük figyelembe, amelynek definícióját illetően nagyobb az egyetértés, valamint (b) egy-egy évnél hosszabb periódust vizsgálunk, ezzel kiegyenlíthetjük az ingadozásokat. Heilbron – aki ezeket a kritikákat megfogalmazta – ugyanakkor azt is állítja, hogy az UNESCO adatbázisa az egyetlen azonnal hozzáférhető nemzetközi forrás.
Azokra a főbb európai nyelvekre összpontosítunk, amelyeket hivatalosnak ismernek el (kizárva így például a katalánt), illetve eltekintünk az olyan nyelvektől is, amelyekre elhanyagolható számú művet fordítottak le (pl. albán, moldáv). Az A függelék az adatainkban szereplő nyelvekről ad áttekintést. Ahogyan látni fogjuk, egyes nyelvek (észt, görög, izlandi, lett, litván, szlovén és ukrán) csak célnyelvként szerepelnek, mivel az ezekről a nyelvekről fordított művek száma meglehetősen alacsony. Mintánk tehát 19 forrásnyelvi országot és 26 célnyelvi országot ölel fel, amely összesen 475 (= 19 · 26 –19) fordítási áramlatot eredményez. Négy folyamattól eltekintünk (a finnről magyarra és észtre, illetve a magyarról finnre és észtre való fordítástól), mivel az e nyelvek közötti távolságról nem áll rendelkezésre elegendő adat. Így összesen 471 bilaterális fordítási áramlat vizsgálata történt meg.
 
1 Valamint a következő adatbázis: http://databases.unesco.org/xtrans/stat/xTransList.a (sajnos, a tanulmányban megadott link ma már nem működik)

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave