Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


2.2. A forrásnyelven írt könyvek száma

Az UNESCO könyvkiadásokról szóló statisztikája erősen hiányos és limitált – nemcsak ez egyes országokra lebontva (amely a nyelvekről is adatokkal szolgálhatna, habár számos országban, mint például az Egyesült Államokban, Belgiumban vagy Kanadában, több nyelven is kiadnak könyveket), hanem abban az esetben is, amikor az adott országokból gyűjtött adatokat az egyes nyelvekre próbáljuk vonatkoztatni. Ezt a következőkkel indokolhatjuk: (a) az Altbach és Hoshino (1995) által szerkesztett, International Book Publishing, An Encyclopedia című kötetben (amely hivatkozási alapnak számít a könyvkiadásról szóló diskurzusban) olvasható egy cikk Gretchen Whitney-től, aki országokra és öt nyelvre (angolra, franciára, németre, spanyolra és oroszra) lebontva összegyűjtötte a könyvkiadásra vonatkozó összes elérhető UNESCO-adatot. Az adatok erősen hiányosak, még ezeknek a fontos nyelveknek az esetében is. Kanada és az Egyesült Államok esetében számos évből nem áll rendelkezésre semmilyen adat. Így ír erről Whitney (1995: 168): „Észak-Amerika a közép-amerikai államokkal együtt 25 országból áll, ezek közül négy nagy mennyiségű könyvet állít elő: az Egyesült Államok, Kanada, Kuba és Mexikó. Az első kettőről gyűjtött adatok használhatatlanok: az Egyesült Államokban csupán az 1970 és 1976 között, valamint 1978-ban és 1981-ben kiadott 88 000 és 99 000 cím áll rendelkezésre, míg Kanadában a 20 000 művet felmutató 1980-as év után nem áll rendelkezésünkre semmilyen adat. Mexikó esetében csak hat év adata áll rendelkezésre.” (b) Továbbá ezek az adatok, ha egyáltalán elérhetők, országokra vonatkoznak, és nem nyelvekre; márpedig most nyelveket és nem országokat vizsgálunk. Tehát meg kellett volna vizsgálnunk, hány franciául írt könyv származik Belgiumból és Kanadából (mindkét országban két hivatalos nyelv van), hány művet írtak angolul Kanadában, Indiában, Kelet- vagy Nyugat-Afrikában, hány művet írtak oroszul vagy ukránul Ukrajnában, vagy a spanyolhoz hozzáadni a latin-amerikai országokban írt könyveket és így tovább. (c) Természetesen lehet becslést végezni például azzal, hogy vesszük az egy országban kiadott könyvek számának maximumát vagy átlagát azokból az évekből, amelyekből elegendő adat áll rendelkezésünkre. Azonban ez nem számít jó alternatívának, mivel nem mindegyik ország ad ki hasonló mennyiségű könyvet minden évben.1
 
1 És ez gyanússá is teheti a lefordított könyvekről gyűjtött adatokat. Ugyanakkor úgy értelmeztük, hogy az Index Translationumban a fordításokról közzétett adatokat az UNESCO, a könyvkiadásról készített statisztikákkal ellentétben, más forrásból (a nemzeti könyvtárak adatforrásaiból) veszi, ezért ezek, remélhetőleg, használhatóbbak.

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave