Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

4. Összegzés

Olyan modellt állítottunk fel, amelynek segítségével jobban megismerhetjük a műfordítást meghatározó tényezőket. A becsült egyenletek megalkotását alapozhatjuk intuitív megfigyelésekre vagy pedig a B függelékben bemutatott egyenletre, amely a „lefordított könyvek iránti keresletet” szemlélteti. Bemutattuk, hogy ez a modell megfelelően dolgozza fel az adatokat. Az angol nyelvről való fordítás nem aránytalanul nagy, és nem is nagyobb a franciáról való fordításnál. Egyértelmű, hogy minél több művet írnak egy nyelven (ennek a száma nagyjából arányos az adott nemzet népességével, legalábbis azokban az országokban, amelyekben hasonlóan nagy az olvasni tudók aránya), annál többször fordítanak arról a nyelvről más nyelvekre feltéve, hogy a kulturális vonások megfelelő mértékben hasonlítanak. Ha ez nem teljesül, akkor a kulturális távolságnak lesz szerepe: minél nagyobb a távolság, annál kevesebb fordítás születik.

Mi az 1979–2002 közötti időszakot vizsgáltuk. Heilbron (2008) hangsúlyozta, hogy a nemzetek közötti kapcsolatok változása hatással van a fordításra, valamint megvizsgálta a Franciaország és Hollandia közötti kapcsolatok alakulását az 1946 és 1995 közötti időszakban. Tanulmányában bemutatta, hogy a két ország közötti „kereskedelem” alapvető változáson ment keresztül. Jelen tanulmányban nem foglalkoztunk ezzel, hiszen a vizsgált időszak csupán fele olyan hosszú, mint amit Heilbron vizsgált, és valószínűleg nem mutatna nagy változást. Valamint, amint arra Heilbron (1999, 2008) rámutatott, a fordításokra egy ország vagy nyelv teljes könyvpiacának részeiként kell tekintenünk – ez az adat azonban a korábban említett okokból kifolyólag nem hozzáférhető –, nem pedig a fordítások teljes piacának egyes nyelvekre jutó részeként.

Ezzel együtt igaz az az állítás, hogy az angol kiváltságos (de nem domináló vagy uralkodó) helyet foglal el a regények piacán. Rengeteg könyvet fordítanak le angolról, és csak keveset angolra, mivel az angol irodalom heterogénebb, valamint a fordítások iránti kereslet kisebb. Ezekre az egyenlőtlenségekre magyarázatul szolgál a népesség mérete és a nyelvi távolság, amelyek a fordítási folyamatot kívülről meghatározó tényezők, így nem lehet ezeket figyelmen kívül hagyni. Az eredményeink egybeesnek azzal, amit Pym (1999: 9) már több mint tíz évvel ezelőtt megállapított: „mivel az angol nyelvű irodalom hatalmas és sokszínű jelenség, ezért vannak olyan le nem fordított [vagyis eredetileg is] angol nyelven írt szövegek, amelyek tulajdonképpen nem központi szerepet betöltő kultúrákból származnak, biztosítva azt a sokszínűséget, amelyet a fordítások jelentenek a kevésbé elterjedt nyelvek esetében”.

Közpolitikai törekvések vagy vagyonos egyéni érdekek persze kismértékben megváltoztathatják ezt a helyzetet egyik vagy másik fordítói projekt támogatásával. Bizonyos fokig ez a helyzet áll fenn a kontinentális Európában. Eltűnődhetünk azon, hogy az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, ahol a magánszemélyek oly szívesen támogatják a zenét, a színházakat vagy a múzeumokat, miért hagyják ki a fordításokat a támogatottak köréből. Sapiro (2010) egy amerikai kiadókat vizsgáló kutatásában megemlíti, hogy egyes kiadók szégyenkeznek emiatt. Valaki a szépirodalmi eszköztárral megírt szórakoztató irodalom területéről azt panaszolta, hogy „egész kultúránkba nem voltunk képesek integrálni más kultúrákat, így nem is tudunk meg róluk többet” (Sapiro 2010: 435). Hasonló állásponton van Esther Allen is, a New York-i Baruch College irodalomprofesszora és a PEN Fordítói Alap korábbi igazgatója: „A nagy könyvkiadóktól még mindig hallani azt a berögződött vélekedést, hogy az amerikai könyvfogyasztók nem akarnak fordításokat olvasni.”1

Ezért az angolul író szerzők jelenleg három előnyös körülményből profitálhatnak. Az anyanyelvüknek hatalmas a piaca, más nagy piacokhoz is van hozzáférésük, hiszen a könyveiket lefordítják, valamint „nem kell” fordításra költeniük. Ez tükröződik a brit (és valószínűleg amerikai) idegen nyelvet tanuló középiskolások számában is. Egy nemrég megjelent európai tanulmány2 kimutatta, hogy míg az Európai Unió diákjainak körülbelül 98–99%-a tanul legalább egy idegen nyelvet, addig ez az arány Írországban 81%, az Egyesült Királyságban pedig mindössze 48%. Egyeseknek valóban van ingyen ebéd.

1	Idézi Larry Rother a New York Timesban megjelent Translation as literary ambassador [A fordítás mint irodalmi nagykövet] című cikkében, 2010. december 7.
2	Eurostat sajtóközlemény 137/2009, 2009. szeptember 24.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero