Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

B függelék. Az elméleti modell

A közgazdaságtan egyik alapvető mérési eszköze a(z áruk iránti) keresleti függvény, amelyet a „reprezentatív” fogyasztó viselkedéséből vezetnek le. A „reprezentatív” fogyasztó a megadott árak és bevétel alapján úgy hozza meg döntéseit, hogy költségvetésének korlátai között maximalizálja a hasznosságot, mely korlátok kiadásait egy adott mértékű bevételhez kötik. Tanulmányunkban egy célnyelvi ország reprezentatív olvasója választja ki az egyes nyelvekről lefordított műveket, amelyeket elolvas.1 Ennek a száma a hasznosság maximalizálásának az eredménye, azzal a korlátozással, hogy az olvasó nem képes meghaladni az olvasásra fordított időt és energiát, hiszen ezek külsőleg adott tényezők. Ez a viselkedés vezet az egyes célországokban megjelent művek keresleti egyenletéhez, amely a következő tulajdonságokkal rendelkezik: ha az A forrásnyelvet beszélő népesség nagyobb, mint a B forrásnyelvet beszélők népessége, akkor átlagban, és ceteris paribus, az A nyelvről lefordított művek száma is nagyobb lesz, mint a B nyelvről fordítottaké, hiszen több művet írnak A nyelven. Hasonlóképp, ha a C célnyelven beszélők népessége nagyobb, mint a D nyelven beszélők népessége, akkor a C nyelvet beszélők nagyobb igénye lesz a változatosságra, illetve nagyobb lesz a keresletük a fordítások iránt, mint a D nyelven beszélőké. Az árakat a kultúrák közötti távolság helyettesíti az általános modellben, mivel azt feltételezzük, hogy minél nagyobb a távolság az eredeti és a célnyelv között, annál nehezebb megérteni egy regényt. A nyelvi távolság hatása ellenkező előjelű: minél nagyobb a távolság a forrás- és a célnyelv között, annál kevesebb művet fognak lefordítani. A célnyelvet beszélők bevételének és az olvasni tudók arányának pozitív hatásúnak kell lennie, hiszen azokban a régiókban, ahol több olvasni tudó és jómódú ember él, többet fognak olvasni (az emberek több időt fordítanak olvasásra) – így több könyvet fognak lefordítani.

Vegyünk egy társadalmat, amelynek polgárai a Q = {1, 2, ..., q} halmazból vett nyelvet beszélik. Tételezzük fel, hogy minden polgár csak és kizárólag egy nyelvet beszél a Q halmazból. Jelöljük Nj-vel azoknak a polgároknak a számát, akik a j nyelvet beszélik, és Oj-vel, illetve Bj-vel az emberek írni-olvasni tudását és bevételét. A j nyelvet beszélő polgárok azokat a könyveket is el tudják olvasni, amelyeket más (idegen) nyelvről fordítottak i = 1, 2, j – 1, j + 1, ..., q. Az i alsó index azt a forrásnyelvet jelöli, amelyről j nyelvre (az úgynevezett célnyelvre) fordítanak könyveket. Feltételezzük, hogy minden j nyelvhez tartozik egy reprezentatív (átlagos) olvasó (Aj), aki j nyelven beszél és Rj órát tölt fordított könyvek olvasásával. Legyen a fij az i nyelvről a j nyelvre fordított művek száma, amelyeket Aj olvas. Feltételezzük, hogy:

1. feltevés. A külsőleg adott idő (időráfordítás), amelyet az átlagos olvasó az olvasásra fordít, az írni-olvasni tudás és a bevétel növekedésével párhuzamosan növekszik. Rj az Nj-vel jelölt népesség átlagos olvasni tudók arányának (Oj) és átlagos bevételének (Bj) növekvő függvénye.

Az eltérő kultúrákba ágyazott regényeket gyakran nehezebb olvasni és értelmezni. Ezért feltételezzük, hogy a távolabbi kultúrák nyelveiről lefordított könyveket időigényesebb és nehezebb olvasni. Az i és j nyelvek közötti kulturális távolságot jelöljük Tj-vel. Ebben az esetben:

2. feltevés. Távolabbi forrásnyelvről lefordított műveket időigényesebb és nehezebb olvasni. A pozitív állandó (r) azt jelöli, hogy Aj olvasónak r(1+Tij) órára vagy ennyi egységnyi időráfordításra van szüksége ahhoz, hogy az i nyelvről j nyelvre lefordított könyvet el tudjon olvasni.

Aj olvasási időkorlátját a következő összefüggéssel írhatjuk fel:

(A1)

3. feltevés. Minél több művet olvas el az egyén, annál nagyobb az olvasásból származó haszna, ám a különböző nyelvekről lefordított művek különböző hasznossági egységeket generálhatnak.

A feltevést kétféleképpen is értelmezhetjük: vagy tudják az olvasók, hogy milyen fordításokat akarnak olvasni, vagy pedig a kiadók mondják meg, hogy a forrásnyelvekről fordított művek mely kombinációit olvassák. Valójában mindkét fél kölcsönösen hat egymásra, hiszen a kiadók „ismerik” vagy „kitalálják” az olvasóik ízlését, így ki tudják választani a különböző forrásnyelvekről fordított művek megfelelő kombinációját. Aj preferenciáit az idegen nyelven íródott, a j-től eltérő nyelvekről fordított könyvek iránt az alábbi Cobb–Douglas-féle, q – 1 változókat tartalmazó hasznossági függvénnyel szemléltetjük:

(A2)

4. feltevés. Ezek a hasznossági egységek a célnyelvet beszélő népesség növekedésével együtt nőnek, mivel az olvasók egyre nagyobb változatosságra vágynak (ezt a következő feltevésben bontjuk ki). Minden i nyelv esetében a γi = γ(Ni) az Ni népesség növekvő függvénye.

A 3. feltevés egyszerű függvényalakot vázol fel a lefordított könyvekből származó hasznosság bemutatására (a bonyolultabb alakok is hasonló eredményt hoznak). A reprezentatív olvasó az összes nyelvről lefordított műhöz hozzáfér, még a távoli kultúrákból származóakhoz is, így lehetősége van az összes lehetséges kultúrával való megismerkedésre. A 4. feltevés az i forrásnyelv befolyását hivatott szemléltetni. Ha az Ni népességben az egy főre jutó írók száma az összes nyelven ugyanannyi, akkor az egy adott nyelven írt könyvek számát a beszélők számához viszonyítva növekvő függvénnyel ábrázolhatjuk.

Minden i és j nyelvpár esetében az Aj átlagos olvasó úgy választja ki az

optimális számú, i idegen nyelven írt művet, amelyet majd elolvas, hogy az olvasási időkorláton belül maximalizálja a hasznosságot hj(.) (A1). Ebből a következő keresleti függvények adódnak:

(A3)

ahol

. Vegyük észre, hogy ebben az alakban fij a nyelvek közötti távolsággal csökken. Felvetődhet a gondolat, hogy ha két nyelv nagyon közel áll egymáshoz, akkor nincs szükség fordításokra, hiszen mindkét népesség eredetiben tudja olvasni a másik nyelven írt könyveket. A fordított művek száma így egy bizonyos pontig növekszik a nyelvi távolsággal együtt, majd csökken, amint a két nyelv közötti nyelvi rés kiszélesedik. Könnyű olyan modellt létrehozni, amely leképezi ezt az U alakot a lefordított művek száma és a távolság közötti kapcsolat szemléltetésére. Azonban az empirikus kutatások eredményeiben nem találtunk erre bizonyítékot, ezért elvetettük ezt a gondolatot. Az ok valószínűleg abban keresendő, hogy a távolságot jelölő fordított U alak tetőpontja meglehetősen alacsonyan helyezkedik el. Adatbázisunkban az egymáshoz legközelebb álló nyelvek a szlovák és a cseh, és még így is vannak könyvek, amelyeket egymás nyelveire lefordítottak.

Az i nyelvről j-re lefordított összes mű száma és az átlagos olvasó preferenciái közötti kapcsolatot az Nj népességen belüli földrajzi és kulturális sokszínűség határozza meg. És valóban, ha a népesség tökéletesen homogén, minden olvasó ugyanazokat a műveket olvassa, és az i-ről j-re lefordított művek száma egyenlő lesz

-vel. Ez történik akkor, ha az Nj népesség kicsi, és a kevés irodalomkritikus ugyanazokat a könyveket ajánlja. Az egymástól nem messze élő, kisszámú olvasók között élőszóban elhangzottakkal kapcsolatban is ugyanezt mondhatjuk el. A másik véglet, amikor az Nj jelű, teljes mértékben heterogén (és nagyszámú) népességben, ahol minden olvasó egy „szigeten” él és különböző műveket olvas, az i-ről j-re lefordított művek összessége Nj

-vel lesz egyenlő. Másként megfogalmazva, ha Nj kis létszámú, az elolvasott művek száma is kicsi lesz. Ha Nj nagyszámú és sokszínű (mint az angol és a spanyol nyelvek esetében, amelynek beszélői több országban és kontinensen jelen vannak), kevesebb információ fog térségek között áramlani, a helyi lakosság jobban el lesz szigetelve egymástól, az irodalomkritikát megjelentető újságok száma nagyobb lesz, illetve a lefordított művek száma is viszonylag nagy lesz.

Ezért észszerű bevezetni a Hj heterogenitás indexet az Nj népesség nagyságának és sokszínűségének megjelenítésére, amely az Nj népességszámának növekvő függvénye.2 Ezért azt feltételezzük, hogy:

5. feltevés. A forrásnyelvről lefordított művek száma és az átlagos olvasó preferenciái közötti kapcsolatot a célnyelvet beszélő (vagy célnyelvi országban élő) népesség sokszínűsége határozza meg.

Ha ez a népesség kicsi, akkor homogénebb lesz, olyan kritikusokat fognak tudni olvasni, akiknek többé-kevésbé hasonló ízlésük van, illetve az elolvasott művek száma viszonylag kicsi lesz.3 Egy nagyobb ország (vagy ugyanazt az anyanyelvet beszélő különböző országok) nagyobb népessége kevésbé lesz homogén, illetve az adott anyanyelvre lefordított művek száma is valószínűleg nagyobb lesz. Az i-ről j-re lefordított összes mű számát tehát fij = Hj

adja.

Az összes nyelvre vonatkozó keresleti függvényt, ahol i

j, teljes egészében így adhatjuk meg:

(A4)

ahol

. Könnyen kimutatható, hogy ezek az igények a következő tulajdonságokat elégítik ki:

Állítás. A fent említett 1–5 feltevés értelmében az i-ről j-re lefordított művek száma

(a) Nj (a j anyanyelvet beszélők) esetében növekszik,

(b) Ni (az i anyanyelvet beszélők) esetében növekszik,

(d) Oj (az Nj népesség írni-olvasni tudóinak száma) esetében növekszik,

(e) Bj (az Nj népesség jövedelemszintje) esetében növekszik.

1	Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a szerzők anyanyelvükön írnak és hogy az olvasók az idegen nyelven írt könyveket az anyanyelvükre lefordítva olvassák.
2	A részletekért lásd Alesina et al. (2003), Bossert et al. (2006), Desmet et al. (2009), illetve Ginsburgh & Weber (2011).
3	Például Franciaországban mindegy 6000 könyvet adnak ki évente. Ginsburgh & Weyers (2008) két jelentős, nem szaklapban, de országosan terjesztett napilapban (Le Figaro és Le Monde), illetve két meghatározó szakfolyóiratban (Le Magazine Littéraire és La Quinzaine Littéraire) elemez irodalomkritikákat. Azt találták, hogy csupán 800 könyvről írtak kritikát, ebből 294-ről legalább két kiadványban, 157-ről pedig mind a négyben. Arra jutottak, hogy a kritikákban túl kevés a változatosság. Természetesen hasznos lenne, ha más országok esetében is rendelkezésre állnának a fenti állítás alátámasztására szolgáló összehasonlítható számok.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero