A nyomtatott könyvek piaca tehát kétféle határ mentén szerveződik: kulturális (nyelvi) és politikai. Az ugyanazon nyelvterületen belüli jogi határátlépés az országok között fennálló politikai, gazdasági és kulturális erőviszonyoktól függ. Például az Hachette International, amely ma a Lagardère SCA konglomerátum leányvállalata, a tankönyvpiac 85%-át birtokolja a volt francia gyarmatokat képező afrikai területeken, ahol elmaradott a könyvipar (Perucca 2010, Pinhas 2005).

A nemzetközi könyvpiacot 1886 óta az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény szabályozza, amely előírja a kiadók számára, hogy a szerzői jogi törvény hatálya alatt (gyakran 70 év, bár az időtartam országonként eltér) álló könyvek terjesztési vagy fordítási jogait az eredeti kiadótól vagy irodalmi ügynöktől vásárolják meg. A szerzői jogról szóló törvény hozzájárult a könyvkiadás professzionalizációjához és a könyvpiaci normák kialakulásához, a szerző és a fordító számára pedig védelmet jelent a plágiummal szemben. Ugyanakkor a könyvek terjesztését korlátozó tényezőt is láthatunk benne, amely megerősíti a kiadói központok hatalmát, mivel a szegényebb országok kiadói közül sokaknak nincs pénze a jogok megvásárlására (Venuti 1998: 161). A Berni Egyezmény a francia szerzői jogokról szóló törvényben meghatározott erkölcsi jogok (droit d’auteur) elismerésével a szerzőnek a lefordított műre vonatkozó „betekintési jogát” (droit de regard) is garantálja (a kiadó és a fordító kiválasztása, a fordítás minőségének ellenőrzése, a szöveg megváltoztatásának lehetősége). Az Egyesült Államok a személyhez fűződő jogokra vonatkozó záradék miatt soha nem csatlakozott a Berni Egyezményhez, mivel úgy vélte, hogy akadályozza a szabad kereskedelmet. Ezért a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló 1994-es WTO-egyezmény (TRIPS) megkerüli a személyhez fűződő jogokra vonatkozó záradékot. Következésképp ez a megállapodás destabilizálhatja a Berni Egyezmény óta az igényes könyvkiadásban uralkodó normát, amely az eredeti szöveg tiszteletben tartására vonatkozik, ugyanakkor ezt a fejleményt olyan szerződések alkalmazásával korlátozzák, amelyekben az eredeti kiadó kérheti, hogy a művön ne hajtsanak végre változtatásokat, illetve a szerzőt megillető betekintési jogról is tárgyalhatnak.

Az egyes nyelvterületeken belül és között forgalomban lévő könyvek „felségterületeinek” elhatárolása szintén a szerződések tárgyalása során felmerülő kérdés. A könyvkiadók általában az egész világra kiterjedő fordítási jogokat követelnek, az eredeti kiadó pedig megpróbálhatja két azonos nyelvű kiadó között megosztani a jogokat, amelyek aztán a szerződéseikhez csatolják a terjesztési territóriumokat (a lefedetlen területeket pedig „nyílt piacként” határozzák meg). A brit kiadók az európai országokat és volt gyarmataikat, például Indiát általában saját területeiknek tekintik, míg az amerikai kiadók megpróbálnak Észak-Amerikán túlra, a Csendes-óceán térsége felé terjeszkedni, amint arról az alábbi interjúrészlet is beszámol, amely az egyik nagy multinacionális vállalatcsoporthoz tartozó előkelő könyvkiadó vezetőjével készült:

Tehát bár a könyvipar kapitalista fejlődése segített az állami ellenőrzés alól történő felszabadulásban, a piac kereskedelmi cenzúrát gyakorolhat, amelyet az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban csak kevéssé képes ellensúlyozni a független könyvesboltokban és az interneten zajló értékesítés. Bár a globalizáció dinamikája számos országban ösztönzően hatott a helyi könyviparra és a fordításon keresztül elősegítette a kulturális csere megvalósulását (az Index Translationum szerint 1980 és 2000 között világszinten 50%-kal nőtt a fordítások száma), a koncentrációs folyamat negatív hatással van a kulturális sokszínűségre (Sapiro 2010): ugyanezen forrás szerint globális szinten az 1980-as évek során megfigyelhető 45%-ról az 1990-es évekre 59%-ra nőtt az angol nyelvről készült fordítások aránya. A fordított művek hányada ugyanakkor az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban volt a legalacsonyabb a világon: 3% körül.

Ahhoz, hogy a fordítások helyét a könyvkiadás területén belül meg tudjuk határozni, meg kell értenünk utóbbi szerkezetét, amely a nagy- és a kisüzemi könyvgyártás között oszlik meg (Bourdieu 1993, Bourdieu 1999/2008): a nagyüzemi termelés pólusát a rövid távú nyereségesség törvénye uralja (amelyet a bestsellerek képviselnek), míg a kisüzemi termelés pólusán a kereskedelmi szempontok felett a kulturális termelés adott területeinek – esetünkben az irodalom területének – sajátos logikája és értékei érvényesülnek. Ez a(z) eloszlás/megoszlás strukturálja a fordítások világpiacát is (Sapiro 2008b).

Az angol nyelvről készült fordítások főként az olyan, kereskedelmi szempontból sikeres műfajok (például a thrillerek és a romantikus regények) esetén dominánsak, amelyeket a tömegpiacra szánnak, ahol a nyelvi sokszínűség nagyon csekély mértékben van jelen. Ráadásul az angolból készült fordítások gyakran versenyeznek az eredeti nyelven később, csak a fordítások megjelenése után írt könyvekkel. Az ilyen tömegpiaci termékek világszintű terjedését egyrészt a transznacionális konglomerátumok szorgalmazzák, másrészt a különböző országok kiadóinak egymás utánzására irányuló törekvései (azaz hogy korábban más országokban értékesített könyvek jogait megszerezzék) is elősegítik. Az utánzás azon folyamatok egyike, amelyekkel a piacok (esetünkben a globális könyvpiac) izomorfizmusának jelensége magyarázható (a könyvkiadás izomorfizmusáról bővebben lásd Franssen & Kuipers 2013).

Ez a megfigyelés arra is segít választ találni, hogy miért olyan alacsony a fordítások aránya az amerikai és a brit könyvgyártásban: a könyvkiadás nagy példányszámban forgalmazott műveinek pólusán nagyon kevés fordított mű található, mivel ezeket veszteségesnek tartják. Ezzel szemben a kis példányszámú termelés pólusa sokkal változatosabb abban a tekintetben, hogy milyen forrásnyelvekről fordítják a könyveket, és ez különösen igaz a szépirodalmi művekre, amelyek a legváltozatosabb kategóriát jelentik: Franciaországban például az újonnan megjelenő szépirodalmi művek több mint egyharmadát fordítások teszik ki, amelyek több mint harminchat nyelvről készülnek és több mint negyven országból származnak. A kereskedelmi korlátok azonban, különösen az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a kisüzemi termelés pólusára is a kicsi és független kiadók aktív erőfeszítései ellenére, amelyeket az általuk „nemzetközinek” nevezett irodalom népszerűsítésének érdekében tesznek (Sapiro 2010).