Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


A műfordító mint szerző: az elképzelés filozófiai vizsgálata

Katerina Bantinaki
 
Fordította: Szathmári Andrea
Lektorálta: Sellei Iván és Bodrogai Dóra
 
Az eredeti tanulmány címe: The literary translator as author: A philosophical assessment of the idea
Szerző: Katerina Bantinaki
 
Forrás: Translation Studies, 13(3): 306–317. https://doi.org/10.1080/14781700.2019.1668841
Az eredeti tanulmány közzétételének időpontja: 2019. október 4.
 
Tartalomjegyzék
A szerzőről
Összefoglalás
Kulcsszavak
A fordító mint szerző: az elképzelés eredete
A szerzőségről
A fordítás és az irodalmi művek ontológiája
A fordítói szerzőség elképzelésének vizsgálata
Megjegyzések
Közzétételi nyilatkozat
Felhasznált irodalom
 
A szerzőről
Katerina Bantinaki 2005-ben szerezte meg doktori fokozatát a Londoni Egyetemen a King’s College-ban, utána a Manchesteri Egyetemen dolgozott 2008-ig, majd a Krétai Egyetemen folytatta pályafutását, ahol adjunktusként jelenleg is esztétikát és művészetfilozófiát oktat. Kutatási területei a képi ábrázolás jellege és értéke, az esztétikai felfogás, a szerzőséget érintő kérdések és a hitelesség a művészetben, valamint az olyan témák, amelyek a művészet- és az elmefilozófia határterületén találhatók.
 
Összefoglalás
A fordításról szóló kortárs szakirodalomban újra és újra felmerül, hogy a műfordítót az általa megalkotott művek szerzőjeként kellene elismerni (fordítói szerzőség): ezt számos teoretikus helyesli, mások viszont elutasítják. Ebben a cikkben részletesen utánajárok az analitikus művészetfilozófia szerzőségről és irodalmi művek ontológiájáról fennálló elméleteinek és tanulmányainak, hogy megvizsgáljam a fordítói szerzőség fogalmát a műfordítások esetében. A vizsgálatom a fordítói szerzőséggel kapcsolatos jelenlegi, egymással ellentétes állásfoglalások egyikét sem erősíti meg: érvelésem alapján a fordítókat jogosan hívhatják szerzőknek, de nem úgy, ahogy azt a fordítói szerzőség mellett érvelők általában feltételezik: nem a szoros értelemben vett, akár a származtatott típusú irodalmi művek, hanem azok korlátozott reprezentációinak szerzői.
 
Kulcsszavak: műfordítás, szerzőség, az irodalmi művek ontológiája, a fordítás mint reprezentáció, kisajátítás
 
A fordításról szóló kortárs szakirodalomban újra és újra felmerül, hogy a műfordítókat az általuk megalkotott művek szerzőiként kellene elismerni (erre a fogalomra a továbbiakban fordítói szerzőségként fogok utalni): ezt számos teoretikus többnyire helyesli, mások viszont elutasítják. Habár a cél nemes – elismerni a fordítók hozzájárulását a kultúra megalkotásához –, az elképzelés jogosultságát általában a szerzőségről és/vagy az irodalmi mű jellegéről alkotott, bevett megközelítésekre alapozzák, amelyek túl szűk értelemben használják ezeket a fogalmakat. Emellett nem térnek ki a műfordítás különféle típusai közötti különbségekre, valamint az azokon belül megnyilvánuló különböző fordítói funkciókra. Azonban bármilyen műről legyen is szó, fontos, hogy megalapozott elméletek alapján fogjuk fel annak a) szerzőségét, vagyis azt, hogy milyen konkrét szerepet tölt be a szerző a mű megalkotásában, valamint b) jellegét. Kizárólag ezek ismeretében tudjuk megállapítani, hogy a kérdéses személy a szóban forgó mű (egyik) szerzője-e.
Jelen tanulmány célja kialakítani ezt a kettős megközelítést, hogy létrejöhessen a fordítói szerzőség érvekkel alaposan alátámasztott vizsgálata. E célból részletesen áttekintem az analitikus művészetfilozófia szerzőségről és irodalmi művek ontológiájáról fennálló legújabb elméleteit és vizsgálatait. Az analitikus művészetfilozófia és a fordításelmélet szakértői általában nem folytatnak párbeszédet egymással, még akkor sem, amikor ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkoznak, én azonban úgy gondolom, hogy az eszmecsere mindkét szakterület számára termékeny lenne.
 

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave