Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

3. Az Ackroyd-fordítás recepciójának feltárása egy kis mintavételű empirikus kutatásban

Ackroyd újrafordításának eddigi kritikájából természetesen adódik néhány előzetes hipotézis. Mivel Ackroyd fordítói beavatkozásai, didaktikus értelmezései és explicitációi rövid pórázon tartják az olvasót, ugyanakkor a szöveg dinamikáját és struktúráját éppen az olvasó várható igényeihez alakítják át, először is azt feltételeztem, hogy a kutatás válaszadói – saját egyetemi hallgatóim – népszerűbbnek találják majd Ackroyd fordítását, mint az összehasonlításhoz használt másik formahű és pontos fordítást. Másodsorban azzal az előzetes feltételezéssel is éltem, hogy Ackroyd „újramesélése” alapvetően pozitív olvasmányélmény lesz a hallgatóimnak.

A kutatás első szakaszában (2022 tavaszán) arra kértem elsőéves angoltanár-szakos hallgatóimat a pozsonyi Comenius Egyetem Tanárképzési Karán működő Angol Tanszékének „Angol irodalomtörténet a kezdetektől a 19. század végéig” c. áttekintő kurzusán, hogy ugyanazokat a részleteket – Az általános előbeszédet, A molnár meséjét és A bathi asszonyság előbeszédét és meséjét – olvassák el két különböző modern angol fordításban. Az egyik fordítás A. S. Kline általában pontosnak tartott, formahű és online is elérhető fordítása (Chaucer 2007), míg a másik szöveg Ackroyd szabad prózafordítása volt. Ezt követően a hallgatókat egy kétrészes, angol nyelvű kérdőív kitöltésére kértem meg.1

A kérdőív első része a hallgatók preferenciájáról tett fel kérdéseket. A válaszadóknak ki kellett választaniuk azt a fordítást, 1) amelyet egy angol irodalom szemináriumra választanának, és 2) amellyel kapcsolatban pozitívabbak. Egy ötfokozatú skálán azt is értékelniük kellett, hogy a fordítások mennyiben határozzák meg a Chaucerről alkotott elképzelésüket, valamint az olvasás élményét.2 Szintén a kérdőív első részében a hallgatóknak legfeljebb két okot is meg kellett adniuk a preferenciájukra, valamint a nem preferált fordítás erényeire.

A kérdőív második részében a hallgatók egy tizenhat állítást tartalmazó listát kaptak. Minden állításról el kellett dönteniük, hogy melyik jellemzi inkább a két fordítás egyikét (harmadik opcióként az „egyik sem” lehetőség is választható volt). Az állítások a megértés és a bevonódás szempontjaival (könnyű olvasni, érdeklődés, élvezhetőség, a cselekmény megértése, a szereplőkkel való azonosulás és érzelmek átélése), a fordítással (fordított szöveg olvasásának érzete és a középkori reáliák megértése), valamint a szöveg pedagógiai lehetőségeivel (önképzésre való felhasználás és az eredeti szöveg megismerésének motivációja) voltak kapcsolatosak. A felmérés a válaszadók önértékelésén alapult. A hallgatók nem kaptak az olvasott szöveg megértését és az olvasás hatékonyságát ellenőrző feladatokat, mivel a kutatás elsődleges célja az olvasási élmény felmérése volt az adott fordítások kontextusában.

A kérdőív első részére adott válaszok megerősítették hipotéziseimet. A válaszadók 91%-a preferálta Ackroydot, és 88%-a használná inkább az Ackroyd-fordítást irodalmi kurzusokon. Az Ackroydot preferáló válaszadók leggyakoribb indokai a pozitív olvasási élmény szempontjait emelték ki: a fordítás naprakész nyelvezetét, a könnyű olvasást és megértést, valamint a szöveg szórakoztatóbb jellegét. Kline fordítása esetében a hallgatók leggyakrabban a „nyelvi hitelességre” hivatkoztak (egyértelműen annak a téves meggyőződésnek hangot adva, hogy Kline megőrizte Chaucer középangol nyelvének és idiomatikus kifejezésének sajátosságait). A Kline-fordítást preferálók körében gyakori szempont volt továbbá a szöveg „történetisége” és költői minősége.

A kérdőív első részének két további kérdése a hallgatók fordítási tudatosságát, pontosabban saját fordítási tudatosságuk változását vizsgálta. A válaszadóknak csak 24%-a gondolja, hogy a fordítás egyáltalán nem vagy csak kismértékben határozza meg a Chaucerről alkotott elképzelésüket, míg 73% szerint a fordítás mérsékelten vagy elég nagy mértékben módosítja a szerzőről alkotott elképzeléseket. Még revelatívabbak voltak a válaszok arra a kérdésre, hogy a fordítás meghatározza-e az olvasás élményét. Senki sem választotta az „egyáltalán nem” választ, míg 9% szerint a fordítás minimálisan befolyásolja az olvasás élményét, 85% szerint pedig mérsékelten, nagymértékben vagy radikálisan.

A kérdőív második részében a hallgatóknak tizenhat előre megfogalmazott állítás alapján kellett összehasonlítaniuk a két fordítást. A válaszadók egyhangúlag Ackroyd fordítását vélték könnyebben olvashatónak és világosabb cselekményvezetésű szövegnek. Ezenkívül a válaszadók nagy többsége társította az Ackroyd-fordításhoz a következő jellemzőket: élvezetesebb (88%), jobban fenntartja az érdeklődést (85%), jobban bevonja az olvasót (82%) és jobban lehet azonosulni a szereplőkkel (79%). Kline fordítása közelebb áll a hallgatók középkori szövegről alkotott elképzeléseihez (85%), (meglepő módon) informatívabb a középkori reáliákról (59%) és többet fed fel a középkorról (56%).

Néhány állítás váratlanul és meglepő módon erősen polarizálta a válaszadókat, azaz ugyanazt a jellemzőt aránylag kis eltéréssel kötötték össze az egyik vagy másik fordítással. Ackroyd kortárs szlengje, szókimondóbb, gyakran erősen obszcén nyelvezete ellenére a válaszadók szerint a Kline-fordítás is majdnem hasonló erővel képes zavarba hozni az olvasót vagy erős érzelmeket kiváltani benne.3 A két fordítás hasonló mértékben tudatosította a hallgatókban, hogy fordítást olvastak (Kline esetében 10, Ackroyd esetében 14 válasz), de a Kline-fordítás több hallgatót késztetett arra, hogy elgondolkodjanak azon, milyen lehet az eredeti szöveg (Kline esetében 17, Ackroyd esetében 11 válasz). Végül a preferenciaválasztásban Ackroyd nyilvánvaló elsőbbsége ellenére tizenegy válaszadó gondolta úgy, hogy a Kline-fordítást jobban tudná használni saját nyelvfejlesztésére, míg ez a szám Ackroyd esetében tizenkilenc volt.

A kutatás egyelőre kezdeti fázisában tart a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Angol-Amerikai Intézetének Chaucerrel kapcsolatos kurzusain. 2024 őszén egy kis létszámú (N = 5) harmadéves, levelezős Chaucer-szeminárium hallgatói között vettem fel a kérdőíveket. Önmagában nincs értelme, hogy ennek a kis mintavételnek a válaszait statisztikailag értékeljem, de a pozsonyi Comenius Egyetem eredményeivel összevetve ez a kis minta is megerősíti a válaszadók jellemző preferenciáit és indokait. A PPKE hallgatóinak válaszai érzékenyebben reagáltak a két fordítás által felvetett lényegi dilemmára: az Ackroyd-féle újramesélés sok mindent felad az eredetiből, de ezt olyan élménnyel kompenzálja, amivel a kortárs olvasónak nagyobb esélye van a Chaucer szövegében rejtőző dinamikák és ellentmondások megértésére, ami briliáns megfogalmazása a tanulmányban elemzett „Ackroyd-paradoxonnak”.

1	A felmérésben való részvétel önkéntes és névtelen volt. A kurzus harmincnyolc elsőéves hallgatója közül harmincnégyen töltötték ki a kérdőívet. A Canterbury mesékből kijelölt részletek eleve szerepeltek a kurzus kötelező olvasmányai között. A két fordítást két hét alatt egymás után olvasták el, Kline fordításával kezdve.
2	A skála értékei a következő fokozatokat tartalmazták: „not at all [egyáltalán nem]” – „a bit [kismértékben]” – „moderately [mérsékelten]” – „quite a lot [elég nagy mértékben]” – „radically [radikálisan]”.
3	Tizenkét hallgató szerint Kline fordítása váltott ki erősebb érzelmeket, míg tizennyolc válaszadó szerint Ackroydé. (Négyen az „egyik sem” opciót választották.) Nyolc válaszadó szerint Kline, míg tíz válaszadó szerint Ackroyd hozta őket jobban zavarba. Ez utóbbi állítás eredményezte a legtöbb el nem kötelezett választ: tizenhat hallgatót egyik fordítás sem hozta zavarba, ami valószínűleg inkább a generáció érzékenységi küszöbét tükrözi, semmint a fordítások zavarba ejtő képességét.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero