Számos hazai és nemzetközi kutatás és tanulmány készült a tolmács- és fordítóképzés különböző aspektusairól, ám a diploma megszerzése utáni időszakról már jóval gyérebb ismeretek állnak rendelkezésre, bár vizsgálatuk tagadhatatlanul megjelent. Több felmérés készült a munkaadói szempontok és elvárások elemzéséről, hogy milyen profilt és készségeket várnak el a végzettektől (Pokorn 2016, Schnell és Rodríguez 2017, Hao és Pym 2021). A Chesterman (2009) által felvetett „Translator Studies” nézőpont pedig nem a fordítási vagy tolmácsolási „végterméket” vizsgálja, hanem a fordító és a tolmács személyét. Főleg a fordítás és a tolmácsolás szociológiai és kognitív aspektusainak vizsgálatára támaszkodva Risku, Rogl és Milošević (2019) felveti a fordítási és tolmácsolási munkahely kutatásának („translation and interpreting workplace research”, 37) szükségességét, amely már tágabb kontextusban gondolkodva a munkaszervezést és a szervezeti kérdéseket is beemeli a vizsgálatba. Azonban a vizsgálódások közepette eltűnik a fordító-tolmácsképzésben végzettek jelentős rétege, amely megszerezte a diplomát, ám nem a nyelvi szolgáltatási szektorban helyezkedett el. Nemzetközi viszonylatban már többen foglalkoztak a kérdéssel (Torres-Hostench 2012, Schmitt, Gerstmeyer és Müller 2016; Toudic 2017, Hao és Pym 2023). Ezek a kutatások elsősorban a fordítóképzésre koncentráltak, és rendre azt találták, hogy a végzettek nem szükségszerűen fordítóként kezdenek dolgozni. Torres-Hostench négy, az ezredfordulón végzett kutatás eredményét vizsgálta. Toudic (2017, idézi Hao és Pym 2023) a European Masters in Translation (EMT) szervezet 2016-os felmérését tárgyalta, amely a fordítóképzésben diplomát szerzettek elhelyezkedését vizsgálta. Eredményeit Hao és Pym (2023, 212) tovább árnyalják, rámutatva, hogy a megkérdezettek fele dolgozik a nyelvi szolgáltatási szektorban, és mintegy harmaduk fordítóként. Schmitt, Gerstmeyer és Müller (2016) a CIUTI (Conférence Internationale Permanente d’Instituts Universitaires de Traducteurs et Interprètes) szervezethez tartozó intézményekben végzettek között készített felmérés adatait vizsgálta, amely a képzésről, illetve a diplomaszerzést követő elhelyezkedésről szólt. Az előbbihez hasonlóan Hao és Pym (2023: 213) ezeket az adatokat is tovább elemezte és arra a következtetésre jutottak, hogy 19 országból a 2813 megkérdezettnek harmada foglalkozik elsősorban fordítással vagy elsősorban tolmácsolással. Hao és Pym saját felmérése a Melbourne-i Egyetem mesterszakos fordítóképzésén végzettek körében szintén arra a következtetésre jutott, hogy a válaszadók harmada dolgozik fordítóként vagy tolmácsként, egy másik harmada idegen nyelvvel kapcsolatos munkát végez (ideértve a nyelvtanítást is), míg a fennmaradó harmad más területen helyezkedett el. A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy sokan rendelkeznek munkakörök vagy akár munkahelyek különböző kombinációival.