A képzésben részt vevő oktatók és szakemberek jellemzően a fordítás- és a tolmácsolás-munkakörökre koncentrálnak, mint lehetséges kimenetekre, már-már különleges nimbuszt emelve köréjük, ez azonban szűk látókörre utal. Természetesen érthető, hogy szükség van valamiféle besorolásra és célkitűzésre, azonban a kompetenciamodellek összeállítása és elemzése során nem reális csak a fordító- és a tolmácsszerepekre koncentrálni. Sokkal hasznosabb lenne tágítani a horizontot és az átvihető készségeket (transferable skills) is beemelni a gondolkodásmódba, a képzésbe. Annál is inkább megfontolandó egy új szemléletmód kialakítása, mert az elmúlt röpke öt évben számtalan váratlan esemény következett be, amelyek hatása radikálisan és rövid idő alatt formálta, sőt, átformálta a nyelvi szolgáltatóipart. A Covid-pandémia máról holnapra munkanélkülivé tette a tolmácsokat, jó ideig csak azok jutottak munkához (bár ők is jóval kisebb mértékben), akik az online tolmácsolással szemben a szakmára korábban jellemző idegenkedést félretették és leültek számítógépük elé tolmácsolni. Röviddel ezt követően pedig „hivatalosan” és széleskörűen is betört a gépi fordítás, egészen új feladatköröket alakítva ki a nyelvi szolgáltatások palettáján, mint amilyen az utószerkesztés (poszteditálás), azaz a gépi fordítás humán fordító általi ellenőrzése. A mesterséges intelligencia térnyerésének és piacformáló hatásának arányait pedig még fel sem tudjuk mérni, szinte napról napra fejlődik a technológia és alakulnak a lehetőségek. Az átvihető készségekben való gondolkodás nagyobb rugalmasságot tehet lehetővé már a képzés során is, de akár a diploma megszerzése is vonzóbb lehet.