Az angol nyelv térhódítása mellett megfigyelhető egy párhuzamos tendencia is: a válaszadók olyan munkanyelveket is megjelöltek, amelyeken az illető nem végzett képzést vagy a nyelv akár nincs is a magyarországi kínálatban, legfeljebb – az egyre zsugorodó – bölcsészképzésben (pl. svéd, dán). Ez azt mutatja, hogy a már megszerzett készségeket a később hozzáadott nyelveken is képesek alkalmazni, hiszen ezeknek csak egy része nyelvspecifikus, nagyobb részt olyan átvihető készségek, mint az írott vagy beszélt szöveg jellegzetességeinek felismerése és tudatos alkalmazása, kulturális és interkulturális érzékenység, kutatás és tárgyi tudás megszerzésének igénye az adott témában stb. Azaz ha valaki csak angol–magyar nyelvkombinációban végzi el a képzést, egyáltalán nem zárja ki, hogy később más nyelveken is tudjon megfelelő szinten és minőségben dolgozni. Ráadásul itt az időtényező is közrejátszik: a megfelelő szintű nyelvtudás és a hozzá kapcsolódó kulturális ismeretek megszerzése idő- és erőforrás-igényes, ahogy az előző bekezdésben kifejtettem, sokaknak nincs módja ezeket 21–22 éves korukra (amikor jellemzően a mesterszakot kezdik) elsajátítani, később azonban esetleg nyílik rá lehetőségük. Ez egyébként összhangban van az európai uniós szinkrontolmácsok gyakorlatával, meghatározott ideig és szinten zajló nyelvtanulással ott is utólag hozzá lehet (kell) tenni idegen nyelveket a meglévő munkanyelvekhez.