Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

6. A műfordítók megbecsültsége

Az a tény, hogy a Kádár-korszakban a könyvkiadásnak kiemelt szerepe van, és hogy ez milyen komoly szakmai munkát tesz lehetővé, már önmagában valószínűsíti, hogy az anyagiakon túl a műfordítók elvi megbecsültsége is növekedett. Ugyanakkor ennek más jelei is vannak; ezek közül ismertetek néhányat.

Azok a szerzők, akik nem számítottak elég megbízhatónak, így nem publikálhatták a saját műveiket, fordításból tartották, tarthatták fenn magukat. Ilyen módon a korszakban megemelkedett a műfordítóként tevékenykedő szépirodalmi szerzők száma, ezzel együtt – részben emiatt, részben a fenti okokból – a megjelenő műfordítások minősége és a műfordítás mint téma is többeket kezdett foglalkoztatni.

Az szintén növelte a műfordítók megbecsültségét, hogy hiány volt belőlük (Bart 2002: 298). A korszak elején már csak azért is, mert politikai-ideológiai szempontból is megbízhatót kellett volna találni – különösen orosz (Bart 2002: 84) – nyelvtudással és fordítói vénával, és a három tulajdonság nem feltétlenül találkozott. Ez is indokolta, miért vált gyakorlattá az alapos és többlépcsős szerkesztés és korrektúrázás, és miért kaphattak fordítói szerepet az elhallgattatott szerzők. Később pedig, ahogy többen nevezik, a „tömegtermelésnek” köszönhetően volt műfordítókra nagyobb igény – és ugyan a címszámok a maiak mellett eltörpülnek, a korábbiakhoz képest azonban nyilvánvalóan tömegtermelésről volt szó (Géher 1989: 254). Géher szerint a könyvkiadás nehezen talált elegendő fordítót a megnövekedett igényekre, és a nyolcvanas évekre a korábbi minőség és a hajlandóság is hanyatlóban volt (Géher 1989: 273–279).

A műfordítók előkelő pozícióját jelzi a korszakban, hogy az írókhoz hasonló kiváltságokban volt részük. Beléphettek az Írószövetség Műfordítói Szakosztályába (Bart 2002: 141–142, Géher 1989: 252) vagy a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjába (Géher 1989: 252), és az írókhoz hasonlóan jogosultak voltak a Szigligeti Alkotóházba elvonulni dolgozni (Halasi 2003). Bizonyos könyv- és lapkiadók korábban is kitüntették a legjobb fordítóikat, így az Európa Könyvkiadó is, amely az 1960-as évektől évente több műfordítónak ítélt oda nívódíjat, ami komoly pénzjutalommal is járt, olyannyira, hogy 1975-ben Göncz szerint ez az egyetlen valódi „minőségi korrekció” (Rákos 1975: 93), ami a kiváló munka díjazását illeti. A nyolcvanas években újabb műfordítói díjak is születtek: a Wessely-díj 1980-ban, párja, a fiatal műfordítóknak odaítélhető Zoltán Attila-díj – a visszaemlékezők szerint mindkettő nagy elismerésnek számított, feltehetőleg azért, mert hihetetlenül erős versenytársak mérkőztek ezen a különleges terepen. 1982-ben Göncz Árpád kezdeményezésére alapították az Írószövetség Műfordítói Szakosztályának Forintos-díját, amellyel, a nevéhez híven, egy forint járt.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero