Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


9. A műfordítók helyzete a rendszerváltás utáni évtizedben

Mit jelentenek a megváltozott piaci feltételek a műfordítók számára? Erről egyelőre kevés, adatokkal is alátámasztott információnk van az ilyen irányú kutatások hiánya miatt, ám a rendelkezésre álló források ugyanarra engednek következtetni: a műfordítók munkakörülményei és anyagi-elvi megbecsültsége hanyatlásnak indult, ami azóta is tart. Összefoglalva: előbb kevésbé kedvezővé (’90-es évek), majd kedvezőtlenné (2000-es évek, 2010-es évek eleje), végül elfogadhatatlanná, és a 2020-as világjárvány alatt és után tarthatatlanná váltak az anyagi feltételek, ha valaki műfordításból kíván legalább biztonságosan megélni (Sohár 2023).
Az elérhető források a rendszerváltást kedvezőtlen fordulópontnak tartják a műfordítás történetében. „A társadalmi megrendelések megszűntek már, így pl. a műfordítás helyzete szinte reménytelennek tűnik, és a Magyarországon végre megindult valamelyes horizontális mozgásnak kell megoldani a mecenatúra megszervezésének kérdés[é]t is” – idézi Kirschner Péter megszólalását egy szakmai eseményen az erről szóló cikk (Olasz 1993: 11). Bozai Ágota (2021) helyzetértékelő cikke kifejezetten a rendszerváltáskor bekövetkezett változásokra vezeti vissza a szakma jelenlegi nehézségeit, Petrus Szabolcs (2017) szerint a műfordítás terén a „nagy művészek” ideje járt le a rendszerváltással. Kajtár Mária (Mikoly 2014), illetve Sohár Anikó (2022) arról ad számot, hogy olyan szakmai műhelyek, amelyek korábban a kiadókon belül működtek, minőségi munkát és utánpótlást egyaránt biztosítva, már nem léteznek, nem létezhetnek.
Ami az anyagi megbecsültség kérdését illeti, ennek tekintetében is információhiánnyal állunk szemben. Ez később orvosolandó, mivel sem a vizsgált évtizedben, sem a rendszerváltás óta nem állnak rendelkezésre adatok az átlagos ívdíjakról. A központi szabályozás megszűnt, a szabályozott honoráriumok már nem használatosak, az 1/1970 (III.20) MM számú rendelet is hatályát vesztette a két utolsó módosítás után 1999-ben,1 a kiadók az ívdíjakat üzleti titokként kezelik, kimutatás, felmérés nem készül. A MEGY levelezőlistáján, 2023. május 15-én feltett körkérdés alapján azonban úgy tűnik, Halasi Zoltán egyáltalán nem jár messze a valóságtól, amikor 2003-ban bruttó 20 000 forintos ívdíjat jelöl meg átlagosként (Halasi 2003). Ugyan ez az év már nem esik bele a vizsgált időszakba, de közel esik az utolsó évéhez, és mivel nyilvánvaló, hogy a folyamat, ha nem is lineáris, nem változik ugrásszerűen, illetve nem állt meg azóta sem, így ezt az adatot használom fel összehasonlítási alapként.
 
4.5. ábra. Műfordítók feltételezett átlagos keresete havi 6, illetve 4 ív lefordítása esetén az országos bruttó átlagkeresethez mérten (Ft) 1970 és 2003 között
 
Az eredmény (4.5. ábra) egyértelmű: az átlagkereset (az inflációnak is köszönhetően) ível felfelé, a műfordítók díjazása azonban ennél lassabb ütemben emelkedik. Ugyanaz a munkamennyiség, amivel a Kádár-korszakban átlagos vagy messze átlag feletti keresetre volt lehetőség, 2003-ra jóval (12,5%-kal), illetve drasztikusan (41,5%-kal) átlag alatti megélhetést garantál, holott Halasi szintén havi négy ívben jelöli meg a jó minőségben elkészíthető szövegmennyiség maximumát. Ha azonban arra hivatkozva, hogy néhány, a munka sebességét fokozó változás – például a szövegszerkesztő programok, illetve az internet egy a mainál kevésbé hatékony formájának elterjedése – ekkorra már bekövetkezik, mégis havi hét ívvel számolnánk, a műfordítói kereset ebben az esetben is alig haladná meg az átlagkeresetet.
 
1 „1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról, 1.§ A szerzői jogi védelem tárgya. 4. §. A szerzői jog”, Magyar Közlöny 1999, 78. sz. (1999): 4007.

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave