A 2–5 verssor, „Az Elme szárnya lassan összehajlott, / Mint tenger szélin elfáradt vitorlák. / A Képzelet fején sápadt a csillag, /Amint elénk meredt a néma korlát.”, és fordítása, „Des Geistes Flügel falteten sich langsam / Wie müde Segel an des Meeres Strand – / Die Sternenkron’ der Phantasie erblaßte, - / Es starrt vor uns die stumme Felsenwand.”, esetében az Elme / Geist fordítás ugyan nem általános, mivel a der Geist általában szellem/lélek értelemben használatos, de használják értelem/elme jelentésben is.1 Azonban a „tenger széle” árnyalatnyi eltérést mutat a német „Meeres Strand” (tengerpart)-hoz képest. Míg a magyar szövegben a „Képzelet fején sápadt a csillag”, addig a németben a képzelet csillagkoronája sápad el, illetve a „néma korlát” német fordítása sziklafalként konkretizálás.

A 12–15 verssor, „Kik messze-messze tengerek határán / Kis csónakon túlpart után esengnek, / De nem juthatnak soha-soha által / És sírnak egyre…”, német fordítása, „Die hoch im Meer, im schwanken Nachen schaukeln, / Sich sehnen nach dem fernen Uferreich, / Wohin sie nimmer, nimmermehr gelangen / Trotz heißer Tränen…”, az apróbb eltérések ellenére hangulatában megegyezik a magyar változattal. Míg a magyarban „messze tengerek határa”, a németben a tenger messzesége szerepel, míg a magyarban „Kis csónakon túlpart után esengnek” a német megfogalmazásban ingadozó csónakban himbálóznak. Az utolsó sor azonban a magyar változatban a sírás folyamatosságát, míg a német fordításban inkább a könnyek hevességét mutatja.

A 16–21 sor, „Én reájuk néztem / És szóltam: ó, tik döbbent katonáim, / Kik titkokért harcoltatok meg értem, / Kik zord kapukon roppant pörölyökkel / Dörögtetek és megnyiltak a zárak, / Bevittetek a titkos műhelyekbe.”, fordítása: „Zögernd fragt mein Mund: / ««« Ihr seid entsetzt, Mysterienbezwinger? / Ihr, kühnste Streiter auf dem Erdenrund?? / Ihr habt mit Donnerhammerschlägen / Erstürmt manch’ trutzig dräuend Riesentor, - / Geleitet mich in mystisch hohe Hallen,”. A 16. verssor hiányzik a német fordításból, helyette a német fordító zögernd (habozva, tétován)-t írt, és a „szóltam” helyett precízebben fogalmaz, kérdezte ajkam. A „döbbent katonáim, / Kik titkokért harcoltatok meg értem” fordítása több szempontból is figyelemre méltó: a „döbbent” jelzőből állítmány lesz („seid entsetzt” – megrémültetek), valamint a 18. sor mellékmondatát a németre jellemző összetett szóval, „Mysterienbezwinger”, fordítja, de hogy a harcra való utalás ne vesszen el a fordításban, így őket („Ihr, kühnste Streiter auf dem Erdenrund”) a földkerekség legmerészebb harcosainak nevezi. Harcosai nem zárakat nyitottak meg, hanem a németben harciasabban fogalmazva dörgő pörölycsapásokkal hódítanak meg számos makacsan fenyegető óriás kaput, és nem „titkos műhelyekbe”, hanem misztikus magas csarnokokba vezetik az én-t. A 27–28. sor, „Én magamra hagyva / A nagy kapura sírva ráborultam” német fordítása „Ich weinte vor der Pforte; - / Einsam, verlassen schlug mein wundes Herz.”, esetén a német fordításban az én a kapu előtt sír és a szíve az, ami magára hagyva dobog. A 29–30. verssorokban olvasható „valaki szűzfehéren” helyett a német fordításban vakító ruhában („in blendendem Gewande”) szerepel, ami leegyszerűsíti a magyarban használt képet.

A 33–34. sort, „A társaim, kik kisérnek örökké, / Kiknek hatalma, hogyha kell, segitsen.”, a német fordítás pontosítja és egyben bővíti: „««Es sind die allertreuesten Begleiter, / Wegweiser, Helfer, Hüter, Schutz und Hort!»»”. Az örök társak a leghűségesebb kísérők, akiknek a hatalma nemcsak segít, hanem pontosításra kerül, az utat mutatják, segítenek, őriznek, oltalmat nyújtanak és menedéket adnak.

Az 50. sor, „mert titok van az egyszerű kenyérben”, fordításából a titok elvész, helyette a világ üdvössége jelenik meg: „Denn in dem Brote ruht das Heil der Welt.” Az 52–54. verssorok, „S most láttam: ő a Hit. Megfogta orcám, / Ekkor megnyílt szemem: a szent kenyérből / A titkos Jézus arca ragyogott rám!”, német fordítása, „- Der Glaube war’s, der mir die Führung bot! – / Und als er meine Augen rührt’, da strahlt mir / Des Heilands Antlitz aus dem heil’gen Brot! –”, pontosít, hiszen a hitet vezetőjeként említi, aki azonban nem az arcát érinti meg, hogy megnyíljon a szeme, hanem a szemét, hogy ezáltal az Üdvözítő Arcát felismerhesse a szent kenyérben. A magyar titkos ugyan eltűnik a német fordításban, de a hangulaton nem változtat. A német fordító az 55. verssornál is pontosítja a magyar mondatot, „Mint roppant kárpitok ha széthasadnak”, melyből ugyan érezhető az utalás a Krisztus halálakor meghasadó templom függönyére („a templom függönye kettéhasadt” Mt. 27,51), de a német fordítás egyértelműbben kimondja: „Wie wenn des Tempels Vorhänge zerbersten” („der Vorhang riss im Tempel von oben bis unten entzwei” Mt. 27,51).

Az 59–62. verssorok, „Én felsikoltva újjongtam előtte. / És szólitgattam társaim riadva: / Látjátok-e? – de ők némák maradtak / És reszketett mindegyiküknek ajka.”, német fordítása is kiváló, de számos érdekes megoldást mutat: „Laut jubelnd schrie ich auf und rief den Freunden: / ««Seht ihr denn nicht sein glorreich Angesicht?»» / Es zitterten der Beiden blasse Lippen / Und schwiegen; – reden konnten hier sie nicht.” Az első a verssorok sorrendjének megváltoztatása a német változatban a reszkető ajkak megelőzik a némaságot, ami ráadásul különös hangsúlyt kap a megduplázás által: hallgattak – itt beszélni nem tudtak. A hangos ujjongás mindkét nyelven szerepel, de a magyar szövegben a beszélő riadva kérdezi társait, és a kérdés maga általánosabb jellegű: „Látjátok-e?”, nem pontosítja, hogy mit. A németben barátait kérdezi, pontosítva, hogy mit is kell látniuk, „hát nem látjátok dicsőséges arcát?”

A 67–70. verssorok – „Én meg mosolyogva néztem a kenyérben / A titkos Jézus tündökletes arcát. / A szemében égő tüzek égtek / S megéreztem elrejtett nagy hatalmát.” – fordítása esetében ugyan a nem tűnik el a titkos jelző (geheimnisreich), mint korábban, a Jézus-arc azonban nem „tündökletes”, hanem szelíd, kegyes, és a „szemében égő tüzek” pontosabb megfogalmazást kapnak a szeretet lángjaként, melyek a 70. sorban nem általánosan a „nagy hatalmat” értetik meg a szemlélővel, hanem, pontosítva, azt fejezik ki, hogy a szív minden fájdalmát elcsendesítik (Die mir im Herzen jedes Weh gestillt).

Az apróbb vagy nagyobb változtatások ellenére a német fordító érezhetően bele tudja élni magát a másik költő gondolatvilágába és hangulatába, és ha a magyar szöveg egyes képeit néha szűkíteni kényszerül, pótolja másutt, de a magyar vers értelmét sohasem meghamisítva. A szöveg versszakokra tagolása is csak kismértékben tér el a magyarétól, de ezt az apró változtatást a német szöveg logikája okozza.