Harsányi és Lám együttműködésének érdekes példája Harsányi Szt. István-szonettjének fordítása. Harsányi ugyanis két Szt. István-szonettet írt, és miután Lám az elsőt 1954. március 28-án lefordította, Harsányi a március 30-i levelében már jelzi, hogy írt egy másik István-szonettet, amit meg fog neki küldeni, és kéri, azt fordítsa le. Majd miután ennek a szövege is megérkezett április 9-én,5 Lám ezt is lefordította április 22-én. Mint a korábbi és majd következő verseknél, az eltéréseket itt is aláhúzások jelölik. Az első fordításban az első versszak második sorában a „vert magyar” helyett Lám vad pogányt („der wilde Heide”) fordít, ami akár a német közfelfogásnak is megfelelhetett. A versszak utolsó sorában a „tüzes könnyekkel volt kisírva” fordításából hiányzik az égető tűz, noha a könnyek maguk tiszták, fényesek, mégis egy kicsit visszaadja a magyar képből, ha nem is az égető fájdalmat, de a villanást, hogy a könnyek a szemben szikráznak, sőt villámlanak („Im Auge blitzt die Träne ihm, die klare.”). A második versszakban Géza „sötéten” ül a trónon, míg a fordításban inkább gondterhelten („bang”). Hiányzik a fordításból a Szt. Adalbert által felmutatott kereszt, és a „Pogány magyar föld, zengő fiatal kert, / Nyílj Jézusnak” sor egyértelműen szebb és pozitívabb képet hordoz, mint a fordítás: pogány, kit a sors komiszul nevetségessé tett, térj Krisztushoz („Du Heide, den das Schicksal bös veralbert. / Bekehr zu Christ dich!”). Meglepő, hogy a „Kis tömzsi gyermek. Alig több, tízéves!”-t Lám „Der zwanzigjährige Knirps soll uns befehlen?”-ként fordítja, ami Lámnál szokatlanul eltér a magyar verstől, hiszen az „alig több, tízéves” nem felel meg a „der zwanzigjährge Knirps”-nek. A Knirps jelentése ugyan a Duden egynyelvű szótár szerint „kleiner, unscheinbarer, unbedeutender Mann”, ami még akár meg is felel a „tömzsi”-nek, de a „zwanzigjährge” jelentése húszéves, ami furcsa ellentétben áll a magyar vers „gyermek” szavával. Feltehetően a fordító vagy metrikai okokból, vagy inkább az „alig több, tízéves” félreértése miatt fordította így, talán a magyar szöveget „több tízéves” -nek értelmezve. De a következő két példa (Szent Pál és Portugál Szent Erzsébet) alapján az is lehetséges, hogy az első Szent István-szonettnek magának is volt több változata és Lám egy másik alapján fordított. Erre az utóbbi feltételezésre utal a már említett második versszak egyes elemeinek fordítása, valamint az utolsó versszak egyes elemeié is: az első sor, „Vajk nézte, nézte Adalbert keresztjét.”, német fordítása, „Ihn ruft der Kreuz: – Auf mich nur kannst du bauen!”, lényegében teljesen más. Illetve az utolsó sor, „– Jézus! – kiáltott s a szent vízbe szállott.”, fókusza is jelentősen eltér a német fordításban; míg a magyar szöveg Jézusra helyezi a hangsúlyt, addig a német Vajk herceg keresztény nevére: „– Stefan sei ich! – so ruft er, lässt sich taufen.” Egy másik lehetséges magyarázat az amúgy nagyon hűen és szép képekkel fordító Lám Frigyesnek ebben a fordításában található eltérésekre, hogy mivel Harsányi is másik szonettet írt, így a fordító sem szentelt több figyelmet erre a műre és nem dolgozta át ezt a fordítását.

A Szent Pál-szonetthez hasonló a helyzet egy másik, II. András magyar király dédunokájáról,11 Portugál Szent Erzsébetről szóló szonett esetében is, amely 1959-ben jelent meg a Vigiliában (Harsányi 1959, 6: 330), valamint egy másik változatban, Harsányi Fegyverletétel: hátrahagyott versek című posztumusz megjelent kötetében (Harsányi 1992: 98). Lám Frigyes itt is a Vigiliában megjelent verziót fordította le, amely ebben az esetben öt évvel a fordítás elkészülte után jelent meg.

Ennek a szonettnek az esetében egy eltérésre érdemes odafigyelni, a harmadik versszak utolsó sorában „A harc-szekér romokká tört alatta.” sor a német fordításban kevésbé költői megfogalmazásban jelenik meg, itt a háborús kedv törik össze, „Das Kriegsgefühl ist unter ihr zerbrochen”.

Ez a levél azonban azt is megmutatja, hogy Harsányi, ha tévedést vett észre egy fordításban, jelezte azt barátjának. Így például a Skóciai Szent Margit-szonett estén, amelyhez az alábbiakat fűzte kommentárként: