Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek


2.2. A késői szonettfordítások

Harsányi nagyra értékeli Lám fordításait, és az 1950-es évek elején szándékában áll verseiből több német nyelvű antológia összeállítása, ekkor kéri meg a versek fordítására Lám Frigyest, aki régi barátként vállalja is azokat, noha Harsányi fizetni nem tud értük (Berzeviczy 2024b: 90–94). Ennek kapcsán dicséri Harsányi 1952. május 3-i levelében Lám fordítói képességeit:
 
Te nem átköltöd a verseket, mint Kosztolányi, hanem szinte szó szerint az eredetit adod, azok zamatával és villanyosságával együtt. Szerencséd, hogy egyrészt született német költő vagy, másrészt tökéletesen tudsz magyarul és magyar verstechnikád is briliáns. Ha fiatal korodban elkezdtél volna verselni, azt hiszem igen jelentős magyar költő lett volna belőled (Berzeviczy 2024b: 91).1
 
Egy 1952. december 28-i levélben pedig Sík Sándor véleményét írja meg barátjának: „Sík Sándor pár hete volt nálam. Neki is nagyon tetszenek a fordításaid” (Berzeviczy 2024b: 92).2 Ez utóbbi különösen nagy dicséret, hisz Harsányival ellentétben Sík kitűnően tudott németül. Harsányi 1954. április 9-i levelében azt írja, hogy „Sajnos gyönge német vagyok és sok dologgal nem vagyok tisztában”,3 bár azért annyira tud, hogy Lám német nyelvű verseit megértse és értékelni tudja.4 Ugyanakkor Sík Sándor maga is írt német nyelven verset, amint ezt az 1912-es bécsi Eucharisztikus Kongresszus díszalbumában magyarul és németül is megjelentetett Királyhimnusz / Königshymne című verse bizonyítja, melynek német szövegénél az alábbi megjegyzés szerepel: „Vom Autor übersetzt.” (Funder 1912: 56).
Harsányi és Lám együttműködésének érdekes példája Harsányi Szt. István-szonettjének fordítása. Harsányi ugyanis két Szt. István-szonettet írt, és miután Lám az elsőt 1954. március 28-án lefordította, Harsányi a március 30-i levelében már jelzi, hogy írt egy másik István-szonettet, amit meg fog neki küldeni, és kéri, azt fordítsa le. Majd miután ennek a szövege is megérkezett április 9-én,5 Lám ezt is lefordította április 22-én. Mint a korábbi és majd következő verseknél, az eltéréseket itt is aláhúzások jelölik. Az első fordításban az első versszak második sorában a „vert magyar” helyett Lám vad pogányt („der wilde Heide”) fordít, ami akár a német közfelfogásnak is megfelelhetett. A versszak utolsó sorában a „tüzes könnyekkel volt kisírva” fordításából hiányzik az égető tűz, noha a könnyek maguk tiszták, fényesek, mégis egy kicsit visszaadja a magyar képből, ha nem is az égető fájdalmat, de a villanást, hogy a könnyek a szemben szikráznak, sőt villámlanak („Im Auge blitzt die Träne ihm, die klare.). A második versszakban Géza „sötéten” ül a trónon, míg a fordításban inkább gondterhelten („bang”). Hiányzik a fordításból a Szt. Adalbert által felmutatott kereszt, és a „Pogány magyar föld, zengő fiatal kert, / Nyílj Jézusnak” sor egyértelműen szebb és pozitívabb képet hordoz, mint a fordítás: pogány, kit a sors komiszul nevetségessé tett, térj Krisztushoz („Du Heide, den das Schicksal bös veralbert. / Bekehr zu Christ dich!”). Meglepő, hogy a „Kis tömzsi gyermek. Alig több, tízéves!”-t Lám „Der zwanzigjährige Knirps soll uns befehlen?”-ként fordítja, ami Lámnál szokatlanul eltér a magyar verstől, hiszen az „alig több, tízéves” nem felel meg a „der zwanzigjährge Knirps”-nek. A Knirps jelentése ugyan a Duden egynyelvű szótár szerint „kleiner, unscheinbarer, unbedeutender Mann”, ami még akár meg is felel a „tömzsi”-nek, de a „zwanzigjährge” jelentése húszéves, ami furcsa ellentétben áll a magyar vers „gyermek” szavával. Feltehetően a fordító vagy metrikai okokból, vagy inkább az „alig több, tízéves” félreértése miatt fordította így, talán a magyar szöveget „több tízéves” -nek értelmezve. De a következő két példa (Szent Pál és Portugál Szent Erzsébet) alapján az is lehetséges, hogy az első Szent István-szonettnek magának is volt több változata és Lám egy másik alapján fordított. Erre az utóbbi feltételezésre utal a már említett második versszak egyes elemeinek fordítása, valamint az utolsó versszak egyes elemeié is: az első sor, „Vajk nézte, nézte Adalbert keresztjét.”, német fordítása, „Ihn ruft der Kreuz: – Auf mich nur kannst du bauen!”, lényegében teljesen más. Illetve az utolsó sor, „– Jézus! – kiáltott s a szent vízbe szállott.”, fókusza is jelentősen eltér a német fordításban; míg a magyar szöveg Jézusra helyezi a hangsúlyt, addig a német Vajk herceg keresztény nevére: „– Stefan sei ich! – so ruft er, lässt sich taufen.” Egy másik lehetséges magyarázat az amúgy nagyon hűen és szép képekkel fordító Lám Frigyesnek ebben a fordításában található eltérésekre, hogy mivel Harsányi is másik szonettet írt, így a fordító sem szentelt több figyelmet erre a műre és nem dolgozta át ezt a fordítását.
 
A korábbi szonett
Szent István
 
Már véres homlokkal özönlött vissza
A vert magyar a nyugati terekről.
A gyermek Vajk kiállt a vert seregből.
Szeme tüzes könnyekkel volt kisírva.
 
Géza vezér sötéten ült a trónon.
Kereszttel állt előtte szláv Adalbert:
Pogány magyar föld, zengő fiatal kert,
Nyílj Jézusnak! Szólt Géza: majd – utódom!
 
A törtfejű vitézek Vajkra néztek.
Kis tömzsi gyermek. Alig több, tízéves!
Ki várhat tőle itt majd szebb világot?
 
Vajk nézte, nézte Adalbert keresztjét.
Szemei anyja kék szemét keresték.
Jézus! – kiáltott s a szent vízbe szállott.
Stefan der Heilige 6
 
Heimkehrt mit blutger Stirne der Magyare,
Der wilde Heide, aus der Westen Landen.
Vor dem geschlagnen Heer ist Vajk gestanden
Im Auge blitzt die Träne ihm, die klare.
 
Bang sitzt Vater Geysa auf dem Throne.
- Du Heide, den das Schicksal bös veralbert.
Bekehr zu Christ dich! – sagt ihm Sankt Adalbert.
Und Geysa spricht: – O sag das meinem Sohne! –
 
Doch über Vajk bezopfte Recken schmälen,
Der zwanzigjährge Knirps soll uns befehlen?
Wie könnt er uns ein besser Los erraufen? –
 
Ihn ruft der Kreuz: – Auf mich nur kannst du bauen!
Sein Blick der Mutter Augen sucht, die blauen.
Stefan sei ich! – so ruft er, lässt sich taufen.
28. März 1954.
 
A második szonett esetében láthatóan jobban sikerült a fordítónak a vers hangulatát átültetnie, egy-két erősebb eltérés található csak a két változat között. Ezek közül az első csökkenti a vers eredeti hangulatát: a nemzeti eredet iránti büszkeséget tükröző „szittya vér vereslik” helyett a fordításban a sápadt magyarok elvéreznek („Die Ungarn … verbluten”) fordulat jelenik meg, illetve az utolsó versszakban a „Keresztet vert pogány Dunája mellett” fordítása, „Pflantzt er das Kreuz auf treu dem Herrn erbötig”, elhagyja a „pogány Dunája” képet.
 
A második szonett
Szent István király 7
 
Az égő klastrom messzire világol.
Pogány magyar csapat tanyáz a völgyben.
Remeg egész nyugat, halálra döbben:
- Ments meg Uram a magyarok nyilától! -
 
De tőrt vetnek a hujjongó seregnek.
A Lech vizében szittya vér vereslik.
Vajk úrfit otthon bánatok epesztik,
Ajkáról szörnyű jós-igék peregnek.
 
- Meghalsz, magyar! Kakukk kiáltoz, hallgasd!
Sok bárány együtt összetép, rossz farkast,
Ha künn maradsz az Úr erős aklából! –
 
Kegyes papokkal / és karddal, ha kellett/
Keresztet vert pogány Dunája mellett
S „virágos kert” lett szép Pannóniából.
Stefan König 8
 
Weit lässt sich rings des Klosters Brand gewahren.
Das Heer der Heiden lagert laut im Tale.
Der ganze Westen bebt vorm Todfanale:
- Behüt’ uns Herr, vor Pfeilen der Magyaren.
 
Dem Heer der Heulenden, dem stellt man Fallen.
Die Ungarn, Lech, in deiner Flut verbluten.
Im Haus den junker Vajk muss Gram durchgluten.
Prophetisch bang die Lippen ihm erschallen:
 
Ungar, du stirbst! Der Kuckuck kündet: Strafe!
Dich, wilden Wolf, zerreissen viele Schafe.
Sollt dich umsonst die Herde Christs erwarten!
 
Mit frommen Priestern, mit dem Schwert, ist’s nötig
Pflantzt er das Kreuz auf treu dem Herrn erbötig
Pannonien wurde so ein „Blumengarten”.
Am 22. April 1954.
 
További érdekes momentumok fedezhetők fel a levelekben, amelyek a két költő együttműködésének tanúi. Így például, más versek mellett, a Szent Pál-szonett egy változatát küldi meg Harsányi Lám Frigyesnek az 1952. december 28-i leveléhez csatolva. A szonett a Vigilia 1952. áprilisi számában eltérő változatban jelent meg (Harsányi 1952, 4: 169), majd ugyanennek a változatnak másodközlése szerepel Harsányi Fegyverletétel. Hátrahagyott versek című posztumusz megjelent kötetében is (Harsányi 1992: 99). Lám Frigyes 1953. augusztus 13-án fordította le, fordítása érdekes módon nem a levélben megküldött változaté, hanem a Vigiliában megjelenté.
 
Vigilia
Szent Pál
 
Miként az óriási hold ha feljő
És elhalványít annyi roppant bolygót,
A lelked ilyen égre robbant hold volt,
Futott előle minden lomha felhő.
 
A népek Doktora s űzője voltál.
Szavad tűz és kard, mirrha és aróma,
Felbőszült és elájult tőle Róma.
Athénben várt az Ismeretlen Oltár.
 
Nérót leszúrták zöldinges lovászok.
A Város égett, Kárthágóba látszott.
Karddal halok! – kiáltott büszke ajkad.
 
A roppant Nap világított feletted.
Azt nézted egyre és sohasem feledted.
Hogy fényedet – heves hold – tőle kaptad.
Kézirat (eltérések dőlt betűvel jelölve)9
Szent Pál
 
Miként az óriási hold ha feljő
És elhalványít minden szende bolygót,
A lelked ilyen égre zengett hold volt,
Futott előle rémülten a felhő.
 
A népek doktora s űzője voltál.
Szavad tűz és kard. Mirrha és aróma,
Felhördült és elájult tőle Róma.
Athénben várt az Ismeretlen Oltár.
 
Nérót leszúrták zöldinges lovászok.
A Város égett, Kárthágóba látszott.
A mártirvér tengerré vált alattad.
 
A roppant nap világított feletted.
Te nézted, nézted és sohsem feledted.
Hogy fényedet egészen tőle kaptad.
 
Lám Frigyes fordítása:10
Sankt Paul (az eltérések aláhúzással jelölve)
 
Der Vollmond kommt als Riese aufgeflogen.
Verblasste er flugs die Planeten heißt.
Ein aufgesprengter Mond war auch dein Geist
Die trägen Wolken sich vor ihm verzogen.
 
Du warst der Völker Lehrer, der Gesandte.
Dein Wort war Feuer, Myrrha, Schwert, Arome.
Von ihm ward bös und fiel in Ohnmacht Rom
Dein in Athen harrt Gott der Unnbekannte.
 
Erdolcht von Knechten stürzt Nero zusammen.
Rom brannte und Karthago sah es flammen.
„Ich sterb durchs Schwert!” stolz deine Worte schallten.
 
Die Sonne über dir dröhnt unvermessen
Stets schaust du sie und kannst es nie vergessen,
Daß du als Mond dein Licht von ihr erhalten.
 
A második versszak „A népek Doktora s űzője voltál” sora a németben kicsit eltérően jelenik meg, a küldött vagy követ szóval, „Du warst der Völker Lehrer, der Gesandte”, ami talán jobban is illik Szent Pálhoz. Az „Athénben várt az Ismeretlen Oltár” verssor utalás az Apostolok Cselekedeteiben olvasható történetre (Ap. Csel. 17,23: „Amint szétnéztem, és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek.”). A német fordításban más elemet emel ki a történetből a fordító, az oltár helyett az isten szót használja: „Dein in Athen harrt Gott der Unnbekannte”. A harmadik versszak első sorában a Nerót megölő „zöldinges lovászok” más hangulatot áraszt, mint a szimpla „erdolcht von Knechten”. Ugyanígy árnyalatnyi különbség van aközött, hogy a magyar szöveg az Örök Városra utalva Rómát Városként említi, míg a német fordításban Róma szerepel. Az utolsó versszak Pál küldetésére utal, aki az Örök Napot tükrözi holdként vissza. A magyar szövegben szereplő két jelző, „roppant Nap” és „heves hold”, hiányzik a német szövegből, bár a németben a „dröhnt unvermessen” fordulat próbálja a Nap hatalmasságát mutatni, azonban a hold esetén egyértelműen hiányzik a magyar szövegben szereplő utalás Pál heves természetére.
A Szent Pál-szonetthez hasonló a helyzet egy másik, II. András magyar király dédunokájáról,11 Portugál Szent Erzsébetről szóló szonett esetében is, amely 1959-ben jelent meg a Vigiliában (Harsányi 1959, 6: 330), valamint egy másik változatban, Harsányi Fegyverletétel: hátrahagyott versek című posztumusz megjelent kötetében (Harsányi 1992: 98). Lám Frigyes itt is a Vigiliában megjelent verziót fordította le, amely ebben az esetben öt évvel a fordítás elkészülte után jelent meg.
Ennek a szonettnek az esetében egy eltérésre érdemes odafigyelni, a harmadik versszak utolsó sorában „A harc-szekér romokká tört alatta.” sor a német fordításban kevésbé költői megfogalmazásban jelenik meg, itt a háborús kedv törik össze, „Das Kriegsgefühl ist unter ihr zerbrochen”.
 
Vigilia
Portugál Szent Erzsébet
 
A gyűlölet minden kardot kirántott.
Ígéret, eskü, összetépett rongy volt.
Mindenki véres háborúkra gondolt.
Sikoltoztak a portugál sirályok.
 
Az édes szűz a kard közé sikamlott.
És békített ezer halálos ellent.
Compostellába térden csúszva elment
S amerre ment, kizöldültek a halmok.
 
Megbékített aragont, frankot, angolt.
A béke őre: hófehér galamb volt.
A harc-szekér romokká tört alatta.
 
Sokszázados moha moházza sírját.
Nevét a költők márványokra írták.
S a pápa boldogan szentté avatta.
Fegyverletétel (az eltérések dőlt betűvel jelölve)
Portugál Szent Erzsébet
 
Tomboltak kardos, marcona királyok.
Ígéret, eskü, összetépett rongy volt.
Mindenki szörnyű háborúra gondolt.
A partokon sirályok jajja szállott.
 
Az édes szűz a kard közé sikamlott.
Békítette a sok halálos ellent.
Compostellába térden csúszva elment
S amerre járt, kizöldültek a halmok.
 
Megbékített aragont, frankot, angolt.
A béke őre: hófehér galamb volt.
A háborús szörny összetört alatta.
 
Sokszázados moha borítja sírját.
Nevét a költők márványokra írták.
S a boldog pápa szentté is avatta.
 
Die heilige Elisabeth von Portugal 12
 
Wild riß der Haß die Schwerter in die Höhe.
Versprechen, Schwüre waren Lumpen, Fetzen.
Ein jeder muß zum Kampf die Waffen wetzen,
Die Möwen Portugals durchschrien die Böe.
 
Die Jungfrau durch erhobene Schwerter huschte
Versöhnte Feinde, die sich froh verziehen.
Nach Compostella rutscht sie auf den Knienn.
Und wo sie ging, sich grün das Land umbuschte.
 
Spaniern, Britten, Franken brachte sie Frieden.
Als Friedenstraube weilt sie weiß hienieden
Das Kriegsgefühl ist unter ihr zerbrochen.
 
Uraltes Moos umwebt ihr Grab steets dichter
In Marmor ritzten ihren Ruhm die Dichter
Und heilig hat der Papst sie froh gesprochen.
Am 13. April 1954.
 
Az 1954. május 21-i levélben Harsányi az alábbi szavakkal köszöni meg Lám Frigyesnek a Csillagos ég mind a száz szonettjének lefordítását, amelyekért, bármennyire is szeretne, fizetni nem tud, amit mindketten kezdettől fogva tudtak: „… fogadd régi barátod háláját és forró köszönetét! […] Azt hiszem, nincs Európában olyan német költő, aki Nálad méltóbban szólaltathatta volna meg őket Goethe nyelvén. Dicsőség érte és – pálma!”13
Ez a levél azonban azt is megmutatja, hogy Harsányi, ha tévedést vett észre egy fordításban, jelezte azt barátjának. Így például a Skóciai Szent Margit-szonett estén, amelyhez az alábbiakat fűzte kommentárként:
 
A skóciai Margitra megjegyzem, hogy a skót királyfi hajtott térdet az Angliába visszatért Edward előtt és vette feleségül Edward leányát, persze sokkal később a visszatérés után. Mikor Edward a Mecsekbe jött, még csak angol királyfi volt, nem király. A skót királyfi viszont akkor vette nőül Margitot, mikor már Skócia királya volt. A szonett ezeket a részleteket kissé hiányosan közli és nem csodálnám, ha némileg félreértetted volna. Mivel Edward nem Skóciába, hanem Angliába tért vissza, én a 2. és 3. strófát így fordítanám, persze rossz németséggel:
 
Das Blatt sich wandte, heim nach England kehrte
Auf frohem Schiff die Schar, die man vertrieben
Der König Schottlands beugt das Knie vor ihnen, (?)
Die Königstochter er zur Frau begehrte.
A 3. strófa változatlan maradhat. A ’Hispanien Samt’-ot kijavítottam ’Hispaniens’-re.14
 
Sajnos nem tudjuk biztosan, mi volt az első fordítás, de az, hogy Lám Frigyes változtatott a német szövegen, a hagyatékában fellelhető szonettből egyértelmű. A Skóciai Szent Margit-szonett alábbi fordítása található a kéziratban, a dőlt betűvel jelölt részeket a fordító megváltoztatta, javította, azonban a második versszakban továbbra is megmaradt a történeti tévedés: Anglia helyett a „Heim nach Schottland kehrte” szerepel.
 
Die Heilige Margarethe von Schottland 15
 
Edward der Flüchtling nach Ungarn gelangte
der Heilige Stefan schützt als Schild Verbannte
In Mecsek Bánya er den Prinzen sandte,
Margareth das Perlchen blühte dort und prangte.
 
Das Blatt sich wandte. Heim nach Schottland kehrte
Auf frohem Schiff die Schaar. Vor vertriebener Brieten16
Der Prinz das Knie beugte um sie zu erbitten17
Die Königstochter zur Frau begehrte.
 
Der Schotten Engel wurde Margarethe.
Gold teilt sie aus den Armen früh und späte.
Das Land der guten Fischer blühte aufs beste.
 
Als dann aufs Land sank düstrer Nebelschauer
Bracht’ nach Madrid man ihre irdschen Reste,
um aufbewahrt zu sein in prächtger Trauer.
 
Érdekes lenne elképzelni, hogy hogyan tükröződött volna e két kiváló költő verseiben, ha sejtik, hogy Skóciai Szent Margit édesanyja (Agatha) nagy valószínűséggel magyar volt (Pályi 2022).
 
1 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1952. máj. 3., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
2 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1952. dec. 28., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
3 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1954. ápr. 9., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
4 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1936. júni. 22., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
5 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1954. márc. 30. és ápr. 9., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
6 OSZK, Kézirattár, Fol. Germ. 1583, 4. k., fol. 12v.
7 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1954. ápr. 9., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
8 OSZK, Kézirattár, Fol. Germ. 1583, 4. k., fol. 21r.
9 Harsányi Lajos Lám Frigyeshez, 1953. dec. 28., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
10 Fol. Germ. 1583, Bd. 4, fol. 6r.
11 https://www.magyarkurir.hu/hirek/portugaliai-szent-erzsebet-bekessegszerzo-140241 (2025.07.21.)
12 OSZK, Kézirattár, Fol Germ 1583, Bd 4, 18v.
13 Harsányi Lajos Lám Frigyesnek, 1954. május 21., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
14 Harsányi Lajos Lám Frigyesnek, 1954. május 21., OSZK, Kézirattár, Fond 13/65.
15 Oszk, Kézirattár, Fol. Germ. 1583 Bd 4, 31r.
16 Javítva az alábbiból: „Auf frohem Schiff die Schaar, die man vertrieben”.
17 Javítva az alábbiból: „Der Prinz das Knie beugte und gestand seine Liebe”.

Tripliciter dicere

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave