Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

2. A prestoni serfőző

A prestoni serfőző Andrea Camilleri történelmi–társadalmi regénye, amely 1995-ben jelent meg a Sellerio kiadónál.1 A szerző összességében nyolcadik könyve, az első Montalbano-regény (A víz alakja [La forma dell’acqua, 1994]), más történelmi regények (La stagione della caccia [Vadászidény], 1992) és esszék (La bolla di componenda [Az egyezség], 1993) után íródott. A vigàtai színház felavatásának és az ehhez köthető intrikáknak a történetét meséli el.

1874-ben, Olaszország egyesítése után Eugenio Bortuzzi, az eredetileg firenzei származású montelusai prefektus a város új színházát Luigi Ricci A prestoni serfőző című operájával kívánja felavatni. A falu lakói természetesen ezt nem akarják, egyrészt mert Don Ciccio Adornato ítélete alapján nem tartják elég jónak, másrészt pedig azért, mert ez a prefektus kívánsága, aki semmi áron nem akarja megváltoztatni a döntését. A történet két alapszála közül az első a prefektus megingathatatlan döntésének miértje. Az opera botrányos előadása után tűz üt ki a színház épületében, amely a történet másik alapszálát adja: a tűzesetet követő rendőrségi nyomozást.

A regény ugyanúgy, mint a La stagione della caccia, a La bolla di componenda az Inchiesta sulle condizioni sociali ed economiche della Sicilia (1875–1876) [Szicília gazdasági és társadalmi viszonyairól szóló helyzetkép (1875–1876)] című munkából veszi az inspirációt. Az eredeti történet Caltanisettában játszódik ugyan, de a körülmények ugyanazok: a firenzei Fortuzzi prefektus elrendelte, hogy a caltanisettai színházat A prestoni serfőzővel nyissák meg, amit a helyiek ellenkezése ellenére sikerült elérnie, döntésének oka pedig ismeretlen maradt.2 Camilleri történetében a nyitóelőadást követő tűz a római mazziniánus Traquandi műve, és a prefektus valódi (személyes) indítékaira is fény derül: egy feleségének címzett levélben elárulja, hogy ők ketten az opera firenzei előadásán ismerkedtek meg. Ahogy Bruno Porcelli írja találón, „egy firenzei által parancsba adott opera, amelyet egy nápolyi születésű, de eredetileg firenzei származású, majd Prágában elhunyt zenész komponált egy franciából másolt, angol nevű és helyszínű librettóból”3 (Porcelli 2005: 117).

A prestoni serfőzőt „korális regénynek” (Santoro 2001: 160) is mondhatjuk, mert a történetet nem egy szemszögből, hanem több szereplő által, hangok „kórusával” meséli el a szerző. A cselekmény nem lineárisan halad előre, az olvasó számára csak a regény végén áll össze az események kronologikus sorrendje. Az utolsó fejezet (amelynek éppen „Első fejezet” a címe) a történések egy másik értelmezését mutatja be Gerd Hoffer elmesélésében, akivel már a nyitófejezetben találkozhatott az olvasó: ő Fridolin Hoffer bányamérnök fia, aki észreveszi a tüzet.

A történetben uralkodó a tragikomikum, Camilleri szülőföldjének hagyományaiba illeszkedve „az életet mint végtelen tragikomédiát fogja fel”4 (Camilleri 2005: 267). A nyelvezetet kifejezett sokszínűség jellemzi: az egyesítés utáni országban megannyi dialektus van jelen, természetesen a szicíliai és a firenzei, az új ország nyelve, de megjelenik a milánói, génuai vagy a római is. A szereplők a származásuknak és a társadalomban elfoglalt helyüknek megfelelően beszélnek, amit leginkább a szicíliai karaktereknél figyelhetünk meg: Agatina például csak dialektusban beszél, míg Puglisi képes például Agatinával szicíliai dialektusban, felettesével pedig „olaszul” beszélni.

A regényt tizenkét nyelvre ültették át, kronologikus sorrendben francia, kasztíliai, német, holland, magyar, görög, brazíliai portugál, katalán, lengyel, angol, portugál nyelvekre (vigata.org – Traduzioni).5 A vizsgált fordítások (magyar, német, angol) közül a német jelent meg először, 2000-ben a Piper kiadónál Monika Lustig fordításában. Röviddel ezután, 2002-ben a magyar is megjelent a Basteinél Lukácsi Margit fordításában. Az angol változat szövege Stephen Sartarelli munkája, 2014-ben az Egyesül Államokban a Penguinnél, az Egyesült Királyságban 2017-ben a Pan Macmillannél jelent meg.

A magyar és az angol kiadás is az olasz címet követi (A prestoni serfőző6 és The Brewer of Preston), míg a német az általánosabb Die sizilianische Oper [A szicíliai opera] címet kapta. A fordítások listáján (vigata.org – Traduzioni) egyből szembetűnik, hogy a címadás négy vonalat követ: a magyar, görög, lengyel és angol átveszi az eredeti címet, a francia, spanyol és katalán A vigàtai operát használja, a német és a holland A szicíliai operát választja, végül pedig a portugál Az átkozott operát. A címadásból, ahogy Heilbron is írja, következtetni lehet a közvetítő nyelvek hatására és az indirekt fordításra vagy egy (hiper)centrális fordítás befolyására (vö. Heilbron 1999), tehát a címek alapján feltételezhetjük például, hogy a holland fordítást a német inspirálta, azonban a címet legtöbbször a fordító csak javasolja, a végleges döntést – amelyben számos tényező közrejátszik – a kiadó hozza meg.

1	Camilleri pályája elején írt regényeit két részre osztották: a Montalbano-sorozatra és az ún. történelmi–társadalmi regényekre, amelyek az egyesítés utáni Olaszországban játszódnak, és amelyek közé A prestoni serfőző is tartozik (ezek a Meridiani-sorozatban is megjelentek, onnan az elnevezés: romanzi storici e civili). Luigi Matt (2020) a Montalbano-sorozaton és a történelmi-társadalmi regényeken kívül a később megjelent köteteknek két másik csoportját is megkülönbözteti: az első régies olasz nyelven íródott könyveket tartalmaz (pl. Il colore del sole, La concessione del telefono, La scomparsa di Patò, Inseguendo un’ombra, Boccaccio. La novella di Antonello da Palermo), a másik pedig a teljes egészében sztenderd olasz nyelven írt könyveket foglalja magában (pl. Un sabato, con gli amici, Noli me tangere, La relazione, Il tuttomio). A kutatók viszont a mai napig rendszeresen hivatkoznak Camilleri regényeinek kettős felosztására.
2	Erről maga Camilleri ír a regény utószavában (Camilleri 1995: 235–236).
3	È l’imposizione da parte di un fiorentino di un testo composto da un musicista nativo di Napoli ma originario di Firenze, morto a Praga, che ha lavorato su un libretto d’ambientazione e onomastica inglese copiato da un autore francese. (Saját fordítás.)
4	[D]as Leben als eine endlose Tragikomödie zu begreifen. (Saját fordítás.)
5	A fordítások között a héber nyelvű is szerepel, ám a regény nem jelent meg Izraelben. (2024. 11. 24.)
6	A serfőző szót a régiesebb hangzás és a normától való nagyobb távolság miatt választotta a fordító; a serfőző alak leginkább családnevekben használatos, a foglalkozásra, illetve az eszközre a sörfőző kifejezés a megszokott.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero