Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

4.4. Reáliák és nyelvi humor

A történetben természetesen reáliák is megjelennek: Elisabeth Markstein meghatározása szerint ezek olyan „kultúraspecifikus kifejezések, amelyek nemzeti identitást, nemzeti vagy etnikai hovatartozást vagy kultúrát közvetítenek” (Markstein 2006: 288, idézi Zlatnar Moe, Žigon & Mikolič Južnič 2019: 87), Sider Florin definíciójában pedig „olyan tárgyakat vagy fogalmakat jelölő szavak vagy szóösszetételek, amelyek egy nép életmódjára, kultúrájára, társadalmi és történelmi fejlődésére jellemzőek, és egy másik számára idegenek. Mivel helyi és/vagy történelmi színezetűek, nincs pontos megfelelőjük más nyelveken. Nem fordíthatók le a hagyományos módon és különleges megközelítést igényelnek” (Florin 2006: 288, idézi Zlatnar Moe, Žigon & Mikolič Južnič 2019: 87). A reáliák fordítása tehát igazi kihívást jelenthet a fordítók számára. Henry a jegyzeten kívül hat, a fordító számára létező választási lehetőséget ír le a reáliák problémájának megoldására: a forrásnyelvi szót hagyja a célszövegben; célnyelvi variánsra váltja; meghagyja az eredetit és zárójelben adja meg a célnyelvi megfelelőjét/magyarázatát; meghagyja az eredetit és közbeékeléssel (vesszőkkel elválasztva) adja meg a célnyelvi megfelelőjét/magyarázatát; egy azzal egyenértékű célkulturális megfelelőt ad meg; olyan utalásokat illeszt a célszövegbe, amelyek segítenek a homályos rész megértésében (például „André Gide Hamlet-fordítása alapján”, vö. Henry 2000: 235–236). A reáliák egy olasz példájára mind Sartarelli, mind Lustig maga is felhívja a figyelmet megjegyzéseikben: az „articsókakézről” van szó.

lui riunì le dita della mano della destra a cacocciola, a carciofo, e le agitò ripetutamente dal basso in alto e viceversa. Era una precisa dimanda.

« Come facciamo? » (Il birraio di Preston, 31).

Le dita di lei a cacocciola (Il birraio di Preston, 32).

a legény jobb keze ujjaival madárfészket formált, és egymás után többször, alulról fölfelé és vissza meglengette. Világos kérdés volt.

– Hogyan csináljuk? (A prestoni serfőző, 26–27).

Az özvegy ujjai madárfészket formáztak (A prestoni serfőző, 28).

„Er drückte die Fingerspitzen der rechten Hand eng zusammen und bewegte die nach oben gewölbte Hand auf und ab. Das war eine eindeutige Frage.

»Wie machen wir es an?«” (Die sizilianische Oper, 28).

„Sie preßte die Fingerspitzen aneinander, und ihre Hand nahm die Form einer ausgehöhltem Frucht an” (Die sizilianische Oper, 30).

„he brought the fingers of his right hand together, a cacocciola, artichoke-like, and shook them up and down repeatedly.

It was a precise question:

What shall we do?” (The Brewer of Preston, 23).

Her fingers formed the cacocciola (The Brewer of Preston, 25).

Lukácsi és Lustig célnyelvi megfelelőre váltották a reáliát (madárfészek, ívelt kéz, kivájt gyümölcs), míg Sartarelli az eredeti szó megtartásán és a betoldáson túl magyarázatot is fűz hozzá a jegyzetekben:

Ez a kifejezés a tipikus olasz kézmozdulatot írja le, amellyel kérdezni szoktak. Jelentheti azt, hogy miért, mi, hol, hogyan stb., vagy konkrétabban: Hogy érted? vagy Mi bajod van? vagy Mit csinálsz?. A mozdulatot az egész mediterrán térségben használják a spanyolok, arabok, görögök stb., de leginkább az olaszokhoz kapcsolják, különösen a dél-olaszokhoz. Cacocciola szicíliaiul azt jelenti: articsóka1 (238).

A Lustig által említett problémás reáliák második példája a cassata, amelynek fordításai lejjebb láthatók. Camilleri szövege szerint a cassata „vidéki fagylalt aszalt gyümölcsökkel”, Lustig viszont azt írja: a „cassata alla siciliana nevezetesen nem egy halvány vaníliafagylalt kandírozott gyümölcsökkel, ami adagonként csomagolva várja a szupermarketben az Olaszországra vágyó kezet, hanem egy alig leírható, illatos, ugyanakkor nehéz, tarka cukorépítmény, melynek megnevezésére a torta kifejezés józan tudományos fogalom lenne”2 (Camilleri 2005: 270–271), így aztán színesen díszített cukrászremek lett. Magyarul a habos torta jól leírja Gammacurta feleségének ruhakölteményét, de ahogy a németben, itt is eltűnt belőle a fagylalt. Angolban megmaradt a cassata kifejezés, azonban nemcsak vidéki fagylaltként, mint Camillerinél, hanem színes kandírozott gyümölccsel megszórt rusztikus fagylaltként.

allato alla sua signora che pareva una cassata, un gelato di campagna (Il birraio di Preston, 46)

mellette a felesége, aki úgy nézett ki, akár egy habos torta, arcát üdvözült mosoly lengte be (A prestoni serfőző, 41)

ihm zur Seite seine Angetraute, die wie eine bunt verzierte Zuckerbäckertorte aussah (Die sizilianische Oper, 46)

beside his wife, who looked like a cassata—a rustic ice cream speckled with colorful candied fruit (The Brewer of Preston, 38–39)

A ma már legtöbb helyen ismert cannoli németül (38) és angolul (32) megtartotta a nevét, előbbiben viszont el lett különítve a szövegtől dőlttel; magyarban habos tekercsként (34) ismerhetünk rá, amelynek magyarázatául az szolgálhat, hogy Magyarországon akkoriban még nem volt széleskörűen ismert ez a desszert.

A papírsárkány Bortuzzi és Ferraguto között félreértésre ad okot, angolban (dőltezve) és németül megmarad a szicíliai comerdione kifejezés, magyarul viszont cservík lesz, amely szlovák jövevényszó, és gilisztát, kukacot jelent, de mivel a kontextusból kiderül, hogy papírsárkányról van szó, a ritka tájnyelvi szó nem akadályozza a szöveg megértését.

Egy másik tárgyi félreértés a malacpersely, amellyel Traquandi és társai felgyújtják a színházat. Mindegyik nyelven több szót is használnak a tárgyra, olaszul is – a dindarolo, caruso, sarbadanaro mind használatos szavak a szöveg szerint. A német és az angol az első említéskor megtartja a dindarolo és a caruso szavakat, később pedig az edény, cserépedény, persely, pénzesdoboz, edény (Spardose, Sparbüchse, Tongefäß, Gefäß, Spardose aus Ton, Sparbehälter; piggy bank, money box) kifejezéseket használják. A magyarban a tárgyat pikszisnek, köcsögnek, (pénzgyűjtő) perselynek nevezik.

A történetet nem sokkal megelőző forradalmat az olaszok csak ’48-nak (quarantotto) emlegetik, ami átvitt értelemben felfordulást, zűrzavart is jelent: attól félnek, Bortuzzi prefektus is ezt okozza majd a makacsságával. Németül a kifejezés forradalommá, felkeléssé általánosodott, két helyen viszont, ahol konkrétan az 1848-as forradalomra utalnak, ott az 1848-as felkelés (10) és egy új negyvennyolcas forradalom (204) kifejezéseket használja a fordító. A magyar fordítás adja a legszínesebb palettát: negyvennyolcas forradalom (9), kupleráj (38), kitör a vész (44), skandalum (101), óriási ribillió (149), forradalom (181); csak akkor használja a forradalom szót, amikor az a valóban megtörtént forradalomra vonatkozik, és nem átvitten értelmezhető. Az angol fordítás a ’48-as zavargások (6), felkelés (42), újabb ’48 (100, 149), új ’48 (183) kifejezéseket használja, tehát legtöbbször dátummal együtt és az átvitt értelem mellőzésével.

Bortuzzi és Ferraguto előbb említett párbeszédében több reália is megjelenik, a papírsárkány és a ’48-as forradalom mellett a spártaiul és latinul beszélés képessége, ahogyan Ferraguto próbálja megértetni a prefektussal, hogy miért nem kellene bemutatni az operát a vigàtaiak akarata ellenére. Latinul beszélni annyit tesz, mint világosan beszélni, de ezt Bortuzzi nem érti („Ferraguto, höztünk maradjon, az iskolában nem voltam egy lángelme”, 37); a latin szót mindegyik fordítás megtartotta. Amikor viszont Ferraguto spártaiul akar beszélni, tehát köznapian elmondani ugyanazt, akkor a magyar eltér a többi nyelvtől: Ferraguto póriasan (38) fejezi ki magát, ami nem annyira a kijelentés köznapi, nem emelkedett, szitokszavakkal kifejezett voltát hangsúlyozza, hanem a magyar fordításban feltűnő nyelvkeverék parasztos, nem kifinomult voltát.

A rangnak megfelelő megszólítás fontos volt a korban: Bortuzzi prefektust Eccellenza és voscenza [Őexcellenciája] szavakkal szólítják meg, amelyek Lustig utószava szerint a feudalizmusból maradt kifejezések és sokszor inkább ironikus értelemben használják őket. Angolul Excellency, Your Excellency [(ő)excellenciája] címen szólnak hozzá, de Sartarelli ezeket tényleg csak abban az esetben fordította így, amikor Bortuzzihoz fordulnak. Németül szintén Exzellenz, máskor pedig der Herr [az úr], gnädiger Herr [kegyelmes úr], mein Herr [uram], Wohlgeboren [tekintetes (uram)], Euer Wohlgeboren [tekintetessége] szavakkal szólítják meg. Monika Lustig saját bevallása szerint „a hangzáshoz tartotta mag[át], ezek [a kifejezések] csak felszínesen tanúskodnak a szemlesütő alázatosságról”3 (271). Magyarul kigyelmednek, kegyelmes uramnak, őkegyelmességének nevezik a prefektust, előbbit a voscenza-vuscenza megfelelőjeként, amelyet nem csak Bortuzzi esetében használnak, hanem például Agatina is így szólítja meg Puglisi biztost.

A reáliák egy további esete lehet a firenzei szentségelések változatossága, amelyet érdekességként Sartarelli is megemlít a „Jegyzetek” között:

A toszkánok arról ismertek, hogy káromkodásokat improvizálnak, annyira, hogy néhány toszkán faluban nyári versenyeket is tartanak, hogy ki tudja kitalálni a legkreatívabb, legistenkáromlóbb szitokszavakat. Én magam soha nem láttam ilyen versenyt, de azt mesélték, hogy egyszer egy bizonyos falu versenyének nyertese azt mondta: „Madonna impestata”, amely többértelmű szitkozódás, a legközvetlenebb jelentésben „szifiliszes madonna”4 (The Brewer of Preston, 241–242).

A regényben három ilyen alkalom található: a dio bonino angolul változatlan, németül Du liebes Herrgöttchen (127), magyarul Édes jó istenem (114), amelyek a szó szerinti értelemnek felelnek meg. A másik, angolban lefordítatlan szitokszó, a Madonna ’amiciaia magyarul Szentséges Szűzanyám (115), németül Jesus Maria (128). Végül pedig egy harmadik, Sartarelli által nem említett, a madonna bambinaia magyarul az úristenit nehi (78), heilige Jungfrau (86) [Szent Szűz], angolul by God [az istenért] (76), mert a kifejezést Camilleri csak nyomatékosításra használja a szövegben.

olasz	magyar fordítás	angol fordítás	német fordítás
dio bonino	Du liebes Herrgöttchen (127)	dio bonino	Édes jó istenem (114)
Madonna ’amiciaia	Szentséges Szűzanyám (115)	Madonna ’amiciaia	Jesus Maria (128)
madonna bambinaia	úristenit nehi (78)	by God (76)	heilige Jungfrau (86)

A reáliákon kívül a nyelvi humor lefordítása során is nehézségekbe ütközik a fordító; két ilyen pillanatot szeretnék kiemelni. Az első már rögtön a második fejezetben található, amikor a vigàtai „Család és haladás” kör tagjai az operá(k)ról beszélgetnek. A szóvicc egyik nyelvre sem tükrözhető, ezért mindegyik fordító meghagyja a szövegben az eredeti ano triste kifejezést is, a magyar pedig a latint is hozzáadja a magyarázathoz, habár a jelentés az olaszból is kiderülne.

Vengo solo a significarle che in lingua talìana tristano sta per culo malinconico. Ano triste (Il birraio di Preston, 21).

Csak azt akartam ezzel mondani, hogy a talján meg a latin nyelvben a Trisztán szomorú segget jelent. Anus tristis – ano triste (A prestoni serfőző, 17).

Ich will Ihnen nur klarmachen, daß Tristano in italienischer Sprache melancholischer Arsch bedeutet. Ano triste (Die sizilianische Oper, 18).

It only means that Tristano, in Italian, means ‘sad anus,’ ano triste (The Brewer of Preston, 13).

A második példa az előadás közben fordul elő: az opera szövegében a timballo szó dobot és egy ételt is jelent, Gammacurta doktor pedig félreérti. Ennek érzékeltetésére a magyarban a tuba többjelentésű szót választotta a fordító, amely egyszerre jelentheti a rózsát és a hangszert is, de ezért a doktor kérdését teljes egészében módosítani kellett, a konyhából a kertbe helyeződött át. Lukácsi szintén módosította a corno áthallást, amely az olaszban egyszerre jelent szarvat és kürtöt; a magyarban duda lett, amely szintén többjelentésű szó. Németül a fordító meghagyta a kürt-szarv áthallást, de a másodikat módosította az üst-üstdobra. Az olasz étel neve is egyébiránt innen jön: a sütéshez használt edényből ragadt át az ételre (treccani.it – Timballo). Egyedül az angolban maradt meg mind a szarv-kürt, mind a dob-étel párhuzam, bár Sartarelli a szarvakhoz, felszarvazáshoz külön jegyzetet készített (In Italian, “to grow horns” is to be cuckolded. [Olaszul „szarvakat növeszteni” annyit tesz, mint felszarvazva/megcsalva lenni (240)].

Cercate, trovate in tutti i contorni

I flauti, i timballi, i pifferi, i corni.

« I corni non hai bisogno di cercarli, vengono da soli » disse una voce dal solito loggione. Qualcuno rise.

« Ma il timballo non è quello che mi fai col riso, la carne e i piselli? » spiò seriamente Gammacurta alla moglie.

« Sì ».

« E allora che ci accucchia coi pifferi e i flauti? » (Il birraio di Preston, 50).

Keressetek tüstént dudát,

dobot, fuvolát, tubát.

– Dudákat nem kell keresned, van a feleségednek kettő is – szólalt meg ismét egy hang a kakasülőn. Valaki felnevetett.

– A tuba nem az a rózsa, ami a kertünkben nyílik? – kérdezte Gammacurta komolyan a feleségétől.

– De az.

– Akkor mi köze az üstdobhoz meg a fuvolához? (A prestoni serfőző, 45–46).

Sucht, findet in allen Ecken

Die Flöten, die Kesselpauken, die Pfeifen, die Hörner.

»Die Hörner brauchst du nicht zu suchen gehen, die wachsen dir von allein«, ertönte es wieder von der Galerie. Jemand lachte.

»Aber sind die Kessel nicht diese Dinger, in denen du das Essen zubereitest?« fragte Gammacurta mit ernsthafter Miene seine Gattin.

»Jawohl.«

»Was haben denn Kessel bitte mit Pfeifen und Flöten zu tun?« (Die sizilianische Oper, 50).

“Look for instruments, look all around,

let flutes, horns and timbals resound.”

“No need to look anywhere for horns. They grow all by themselves,” said a voice again from the gallery. A few people laughed.

“But isn’t a timbal that thing that you make for me with rice, meat, and peas?” Dr. Gammacurta asked his wife in all seriousness.

“Yes.”

“So what the hell has it got to do with flutes and horns?” (The Brewer of Preston, 42–43).

A toszkán dialektus nyomait tehát mindhárom fordításban felfedezhetjük, az angol fordításban emellett megjelenik a milánói és a szicíliai is, amelyek ritka jelenlétükkel idegen „ízt” kölcsönöznek a szövegnek. A magyar fordítás az egyetlen, amely a szicíliai dialektust is megpróbálja átadni az olvasónak, amelyet leginkább az iskolázatlan rétegek esetében alkalmaz. A reáliákat a magyar és a német fordítás is honosítja, az angol ellenben többször a szövegben hagyja, ahogy azok az eredetiben is sokszor megtalálhatók, ezzel olaszos színezetet ad a szövegnek, a közönség egzotikum iránti érdeklődését elégítve ki.

1	This phrase describes the typically Italian hand gesture that is meant to ask a question. It can variously mean: Why? What? Where? How? and so on, or, more specifically, What do you mean? or What’s wrong with you? or What are you doing? The gesture is used all around the Mediterranean, by Spaniards, Arabs, Greeks, etc., but is most often associated with Italians, especially southern Italians. Cacocciola is Sicilian for “artichoke” (The Brewer of Preston, 238).
2	… cassata alla siciliana ist nämlich kein blasses Vanilleeis mit kandierten Früchten, das portionsgerecht abgepackt im Supermarkt auf die italiensehnende Hand wartet, sondern ein kaum zu beschreibendes, duftiges ebenso wie schweres, farbenrauschendes Zuckergebäude, für das der Name Torte ein nüchterner wissenschaftlicher Begriff ist.
3	Bei den ausgefeilten, in der Hierarchie des Lebens, nicht nur in der feudalen Gesellschaft abgewogenen Anreden von Voscienza [sic!] bis zu Eccellenza habe ich mich vor allem an den Klang gehalten, sie zeugen nur vordergründig von lidersenkender Unterwürfigkeit, sind vielmehr ironischer Verweis – eben weil der Anachronismus der Machtverhältnisse in diesem Sizilien »nachrevolutionärer« Prägung (wer gibt den Ton an? wer spielt die erste Geige? nach welcher Musik wird getanzt?) so augenfällig ist. (saját fordítás)
4	The Tuscans are known for improvising curses, to the point that some Tuscan villages even have summer contests to see who can come up with the most creative, blasphemous curse. Never having witnessed any such competitions myself, I was once told, however, that one year the winner of a certain village’s contest had said: “Madonna impestata,” a curse of manifold meaning, perhaps the most immediate being “Syphilitic Madonna.” (Saját fordítás.)

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero