Sohár Anikó (szerk.)

Tripliciter dicere

Szokott és szokatlan fordítási jelenségek

0. Bevezetés

Jelen tanulmány azt a kérdést veti fel, hogy hogyan lehet elvégezni a műfordítás mint irodalmi jelenség olyan szisztematikus vizsgálatát, amely nem csupán a lefordított szövegeket, hanem a lefordított művek közvetlen környezetét, a célnyelvi irodalmat (vagy legalább annak bizonyos részeit) is figyelembe veszi. Tehát az a diszciplína, amelynek területén működni óhajtunk, a fordításpoétika, mégpedig annak mind leíró, mind történeti aspektusa. Ennélfogva a fordításelmélet, amely az ilyenfajta kutatások alapját képezi és az alapvető felvetéseiket, kérdéseiket és módszertanukat adja, bizonyos fokig elméleti fordításpoétikaként is felfogható (vö. ezzel kapcsolatban: Hrushovski 1968 6–7; Hrushovski 1976: xv–xvii, Even-Zohar 1974b).

A legtöbb eddigi fordításelmélet teljesen más típusú, mivel a forrásszöveget veszik alapul, illetve meglehetősen gyakran forrásorientáltak is, tehát elkerülhetetlenül iránymutató és normatív természetűek. A fordítást rekonstrukcióként értelmezik – általában a forrásszöveg teljes (vagy legalábbis optimális) rekonstrukciójaként (azaz a forrásszöveg rendszerkapcsolatainak formalizálásaként), illetve olyan módon a forrásnyelv célnyelvi rekonstruálásaként is, hogy a célszöveget és a forrásszöveget felcserélhetőnek tekintik a felcserélhetőség valamely előzetesen megfogalmazott definíciója alapján. Más szóval főként a potenciális fordítással, illetve a fordíthatósággal foglalkoznak, és nem a valódi fordítással; a forrásszövegből kiinduló fordítási tevékenységgel és nem a fordítással mint valódi textuális-nyelvi produktummal (a megvalósulás esetével), amely elsősorban a célnyelven írt szövegek rendszerébe tartozik (annak ellenére, hogy a fordítások és a forrásszövegek között tagadhatatlan kapcsolat áll fenn).

A tanulmány célja, hogy: (a) szemléltesse ezeket az állításokat, különösen a „fordítási ekvivalencia” fogalmával kapcsolatban; (b) érveljen amellett, hogy a forrásorientált elméletek – bár alapként szolgálhatnak a fordítók képzésében és más alkalmazott tevékenységeknél – teljes mértékben alkalmatlanok arra, hogy értelmes kezdőpontot és keretrendszert adjanak a valódi fordítások leíró tanulmányozásához; (c) megalapozza a műfordítás mint empirikus jelenség leíró, célszöveget középpontba állító tanulmányozását, és (d) felvázolja ennek a megközelítésnek az elméleti és módszertani kereteit.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 228 0

Irodalom Nyelvészet

A kötet tizennégy fordítástudományi tanulmányt vonultat föl, négy részben. Az első rész a fordítás és egyetem alcímet viseli, három tanulmánya a fordítás és oktatás témakörét járja körbe két kísérlet és egy utánkövetés formájában. A második rész három fordítástudományi elemzést tartalmaz, melyek közül kettő a műfordítók helyzetét vizsgálja, a harmadik pedig magát a fordítástudomány tárgyát osztályozza. A harmadik rész konkrét műfordításokra összpontosít és három esettanulmányt sorakoztat föl: a példák egy olasz történelmi regény angol, német és magyar fordításai, illetve a kanadai-magyar műfordítási áramlatból, valamint egy hazai irodalmi együttműködésből származnak. A negyedik rész öt, kiemelkedő jelentőségű, eredetileg angolul írt fordítástudományi munka magyar fordítását tartalmazza, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fordító és tolmács mesterszakos hallgatói, illetve fordítástudományi kutatásokat végző doktoranduszai készítettek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sohar-tripliciter-dicere//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero